Hamarosan fizikai formát ölt a görög mitológiából ismert, mindenlátó Argosz az észak-karolinai hegyekben. A 38 távcsőből összefűzött eszköz októberben kezd működni a teliholdnál 1700-szor nagyobb égterületű látómezővel. Az Argus Array Pathfinder névre keresztelt teleszkóp másodpercről másodpercre figyeli a csillagokat, ezzel gyakorlatilag egy egész éjszakányi filmet készítve az égboltról. Tervek szerint a távcső egy jóval nagyobb testvérének, a 900 teleszkópból álló Argus Array-nek egyengeti az útját, ami 2025-re az egész égboltot meg tudná figyelni.

Az Argus távcsövekkel rövid életű vagy gyorsan változó, más néven tranziens asztrofizikai eseményekre fognak vadászni, mint például felrobbanó csillagok, falánk fekete lyukak, összeolvadó neutroncsillagok és akár még a titokzatos, régóta vitatott rejtett bolygó átmeneti csillagfedése. A nagyobb Argus Array a teljes égboltot figyelné meg akkora tükörfelülettel, ami nagyobb, mint az összes többi tranziens eseményekre vadászó távcsőé összesen.

Az Argus terv szerint több száz, boltban is megvásárolható, egyenként 20 cm átmérőjű távcső összeépítésével szerzi majd meg egyedi látását; ezek mindegyike az égbolt egy másik pontját fogja megfigyelni. A teljes Argus Array fénygyűjtő képessége megegyezik majd egy 5 méter átmérőjű tükrös távcsőével, ami tipikusan több száz millió dollárba kerül; az olcsóbb alkatrészeknek köszönhetően az Argus viszont kevesebb mint 20 millió dollárból megvalósítható. A kihívás az lesz, hogy a 900 távcső képeit egyetlen, folytonos égbolt-videóvá fűzzék össze.

Az Argus Array 900 távcsőve az égbolt különböző részeit figyelné gyors változásokra vadászva. (Forrás: ARGUS ARRAY TEAM/UNC CHAPEL HILL, ADAPTED BY C. BICKEL/SCIENCE)

A tervezett műszer egy kisebb változatát már 2015-ben megépítették, ez az Evryscope névre hallgatott, 27 darab, egyenként 7 cm átmérőjű távcsőből állt, amik egy félgömb alakú kupola felszínén helyezkedtek el. Sikeresen kimértek vele egy korábban nem látott erősségű csillagkitörést a szomszédos Proxima Centauri csillagon; a tervezett távcsőrendszer méretét a galaxisunkon kívüli objektumok megfigyeléséhez növelték meg.

Az Argus teleszkópok nem egy félgömb felszínére lesznek erősítve, hanem egy 10 méter átmérőjű tányérra, ahonnan mindegyik egyetlen ablakon keresztül fogja megfigyelni az eget. Az éjszaka során a tányér és a távcsövek is lassan forognak majd, hogy kövessék az égbolt csillagait. A gyors képek elkészítéséhez a megszokott CCD szenzorokat fém-oxid félvezető detektorokra cserélik majd ki, amik kevesebb mint 1 másodperc alatt kiolvassák a begyűjtött adatokat a CCD-k több másodperces idejével szemben.

A projekt összesen 1,3 millió dollár támogatást kapott a National Science Foundation-tól és Schmidt Futures alapítványtól, hogy elkészítsék a 38 távcsőből álló prototípust. A következő hetekben különböző teszteknek vetik majd őket alá először az Appalache-hegységben, majd később a kaliforniai Mount Laguna Obszervatóriumban. Az Argus kutatócsoportja bízik benne, hogy a prototípus elég jól szerepel majd ahhoz, hogy a teljes projektre megkapják a támogatást.

Az Argus Pathfinder és tervezett Argus távcsövek adatai is valós időben hozzáférhetőek lesznek, a hozzájuk tartozó szoftver pedig automatikus jelzéseket küld, mikor valamilyen eseményt észlel. Így más, nagyobb távcsövek is gyorsan odafordulhatnak az adott égboltterületre, hogy minél több és részletesebb adatot gyűjtsünk össze világszerte például csillagkitörésekről, szupernóvákról vagy gamma-kitörésekről. Általában a szupernóvákat csak órákkal a felvillanás után veszik észre; minél előbb szerzünk pedig tudomást a csillagászati eseményről, annál több mérést lehet végezni. Ha a progenitor csillag elég fényes, az Argus még a robbanás előtti utolsó pillanatokban zajló, hirtelen felfényesedéseket is lencsevégre kaphat.

Ha már 2017-ben működött volna az Argus távcsőrendszer, akár még az első valaha megfigyelt kilonóvát is hamar kiszúrhatta volna, így több távcsövet lehetett volna riasztani az esemény megfigyelésére. Az Argus nélkül gravitációshullám-detektorok vették először észre a neutroncsillagok összeolvadását, de így nem lehetett igazán pontosan meghatározni az elhelyezkedésüket; ehhez több, egyidejű megfigyelésre van szükség.

Az Argus akár még a titokzatos kilencedik bolygót is lencsevégre kaphatja, amiről hosszú évek óta feltételezik, hogy valahol a külső Naprendszerben bujkál. Lehet, hogy túl hideg és halvány ahhoz, hogy közvetlenül megfigyeljük – az égbolton haladva viszont rövid időre kitakarhat egy-két háttércsillagot. Ha az Argus távcsőrendszerrel sikerülne elcsípni a titokzatos bolygót (ha tényleg létezik), akkor valóban méltó lesz a százszemű mitológiai alak nevére.

Forrás: Science