Lengyel László: „Az egynyelvű és egy szokás szerint élő ország gyenge és törékeny” – írja István királyunk az Intelmeiben. „Hagyom ezért, fiam, adj nekik táplálást [a vendég és jövevény népeknek] jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának.” Nekem a több mint ezeréves politikai és emberi üzenet azt mondja, hogy az „egynyelvű és egy szokás szerint élő ország”, akár magyar, akár román vagy szerb, „gyenge és törékeny”. Az egyetlen államnemzetet (el)ismerő nemzetállam csak látszatra erős, a valóságban gyenge. Mondanak-e időszerűt István Intelmei Erdély magyar népének, ahol mintha a többség a magyar nemzetállamért lelkesedne egy román nemzetállamban élve?

Markó Béla: A román alkotmány legelső mondata így hangzik: „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.” Ezt az 1991-ben elfogadott alaptörvényt 2003-ban módosítottuk, de sem a kilencvenes évek elején, sem később nem sikerült a nemzetállami meghatározást töröltetnünk. Az is igaz, hogy ugyanakkor be tudtunk vinni az alkotmányba olyan rendelkezéseket, amelyek valamennyire ellensúlyozzák az egy állam, egy nemzet, egy nyelv, egy kultúra elvét, és a kisebbségi nyelvű oktatást, illetve a kisebbségi nyelvek nyilvános használatát is több cikkely szavatolja, beleértve az önkormányzatokat, az állam decentralizált intézményeit és az igazságszolgáltatást. Ezek a rendelkezések mégsem ürítik ki teljesen azt a legelső mondatot, hiszen a tendencia továbbra is világos, bár a nehezen kivívott kisebbségi jogok ellentmondanak ennek: egyetlen, nemcsak politikai, hanem kulturális nemzetté tenni Romániát. Persze egy egységesülő Európában ma már erre nem nagyon van esély, de részünkről sem csak szimbolikus cél volt, különösen a kilencvenes években, hogy a nemzetállamot valahogy kiiktassuk az alkotmányból. Utólag szinte elképzelhetetlen, hogy mekkora ellenkezést váltott ki, valahányszor egyik vagy másik erdélyi magyar politikus megkérdőjelezte a nemzetállami meghatározást. 1995-ben azért kellett kiválnunk a Demokratikus Konvenció nevű ellenzéki pártszövetségből, mert nem voltunk hajlandók lemondani arról, hogy ezt a meghatározást ki kell venni az alkotmányból, román partnereink pedig attól féltek, hogy szavazatokat veszítenek miattunk. Az már a romániai politika különös fintora, hogy 1996 végén, a választások után együtt alakítottunk kormányt.