A digitalizáció és a mesterséges intelligencia fejlődésévél egyre közelebb kerül az emberiség ahhoz a ponthoz, amikor a gépek fölött elveszti a kontrollt, és egy teljesen újfajta ember–gép reláció jön létre. A szingularitásnak nevezett holtponti állapot utáni időkre a társadalom egyáltalán nincs felkészülve, nincs egyetértés abban sem, hogy ez hosszú távon előnyös vagy inkább hátrányos az emberi civilizáció számára. A diskurzus jóformán el sem kezdődött, a szélesebb körű párbeszéd még várat magára. A művészi kifejezés azonban alkalmas lehet arra, hogy a jelenségre szélesebb körben is felhívja a figyelmet. Ezért a budapesti Ludwig Múzeum „Nem vagyok robot. A szingularitás határán” címmel rendez nemzetközi kiállítást, amely rávilágít az emberiségre elkerülhetetlenül váró folyamatokra. Igyekszik a közbeszéd részévé tenni a szingularitás jelenségét. A szeptember 16-án nyíló kiállítás kapcsán a Portfolio Készman Józsefet, a tárlat kurátorát kérdezte a lehetséges egzisztenciális és társadalmi hatásokról és a művészi kifejezésben rejlő lehetőségekről.