Csaknem húsz évvel ezelőtt, az EU történetének első, méretben-ambícióban csekélyke, ámde úton-útfélen uniós jelképekkel teletűzdelt katonai műveletét nézve a BBC tudósítója kajánul megjegyezte: a misszió láthatóan jóval fontosabb az Európai Uniónak, mint Macedóniának, melynek segíteni igyekezne. Az azóta eltelt két évtized során folyton bebizonyosodott az uniós védelempolitika alapvetően öncélú jellege. Az operettkatonáskodások és az egymás hegyén-hátán burjánzó fegyverkezési „mechanizmusok” legalább annyira az EU politikai létezésének fitogtatását célozzák, mint bármi lényegi – stratégiai értelemben előremutató – változást. Ugyanez a helyzet most „az Ukrajnának nyújtott EU-támogatás” című listán szereplő két katonai természetű lépéssel: a közösen finanszírozott fegyverszállításokkal, illetve a tengernyi huzavona után immár hivatalosan is „készülőben levő” katonai kiképző misszió tervével.