"A kamasz metált hallgat, és keserû szemrehányással illeti Istent vagy a sorsot, hogy pontosan kit is, abba belezavarodik" - villantja fel Lackfi János Adrenalin címû novellájában egy 14-16 éves fiú alakját. A felvillantásra azért is van szükség, mert a kamasz fiúnak nincs szöveges jelenete a novellában. Mint ahogy oly gyakran az életben, itt sem szól egy árva mukkot sem, hallgat, önmagába húzódik, mint a bábjában kuksoló reménybeli pillangó. Miért hallgatnak olyan gyakran a kamasz fiúk, önmarcangolásra ítélve a szülõket?