24 milliárd font
A királyi család pénzügyei Albionhoz hasonlóan ködbe burkolóznak. Az amerikai Forbes 28 milliárd dollárra – 24 milliárd fontra, több mint 11 ezer milliárd forintra – becsüli a koronavagyont, nagy részét, 19,5 milliárd dollárt a londoni és vidéki ingatlanokat, bevásárlóközpontokat és bányászati jogokat is magába foglaló Crown Estate ingatlankezelő teszi ki. A Buckingham-palota 4,9 milliárd dollárt, míg a Kensington-palota 630 millió dollárt ér. A vagyonelemek nagy része azonban nem likvid, és a Crown Estate profitjának háromnegyede a kormányt illeti. A maradék huszonöt százalék – 2021-ben 99 millió dollár kerül a családhoz, ezt zömében több száz fős kiszolgáló személyzetükre költik.

15 miniszterelnök
A túlnyomó többség, tizenegy kormányfő a Konzervatív Pártot képviselte a királynő uralkodása alatt, az első még Winston Churchill volt. A leghosszabb ideig, 4226 napig a Vaslady, Margaret Thatcher volt hivatalban, a legrövidebbet pedig a királynőnek még épphogy kezet csókoló Liz Truss húzta, beiktatása után két nappal hunyt el II. Erzsébet. (Ha lezárt miniszterelnöki ciklusokkal számolunk, a szintén konzervatív Alec Douglas-Home két nap híján egy évet bírt.) A Munkáspártot tizenhárom évig irányító Harold Wilson az egyetlen, aki választási bukása és négyéves „pihenője” után 1974-ben újrázhatott. Ennek a kötelességből híresen pártatlan királynő is örülhetett – Wilson volt a kedvence.

430 millió font
Festmények, ékszerek, porcelánok és Fabergé-tojások: a Crown Estate-ből járó éves bevételek mellett ezek teszik ki II. Erzsébet 430 millió fontos személyes vagyonának forrását. Fia, III. Károly ezzel már jóval szabadabban bánhat: itt nem kötik a kezét az alkotmányos monarchia béklyói, és a szuverén államfőket megillető jogok alapján a családban neki egyedül a negyvenszázalékos örökösödési adót sem kell kifizetnie.

24,2%
1975-ben érte el az inflációs csúcs az Egyesült Királyságot II. Erzsébet uralkodása alatt. A 70-es évek olajválsága és a bérek megugrása évtizedes stagflációs krízist gerjesztett. A kormány többek között a lakossági energiafogyasztás visszavágásával, a háromnapos munkahét időszakos bevezetésével reagált, de 1983-ig lényegében nem javult a helyzet. A krízis alapjaiban írta át a központi bankok inflációról alkotott fogalmi keretét, és tanulságként bevezették a két százalékon rögzített célszámot.

The post Ezüstkor appeared first on Forbes.hu.