Írni kéne Gróf Balázsról! – jön rám a felismerés Darabolós Pingvin-pólóban henyélve. Vicsorgó csőrrel fogja véres recéjű láncfűrészét, talpa előtt levágott kéz hever. A negyvenhat éves pécsi képregényrajzoló egyik ikonikus figurája. A Pesti Est ezredfordulós hőskorában, aminek lapjain Balázs is beizzította karrierjét, még nem tudtam eladni otthon, hogy a gyilkolászó pingvin vagy a körúti létezést gúnyoló Butapest sorozat harsány, erőszakos rajzai és néha vállaltan alpári, testi humora mögött stílus lapul. És a 2000-es évek hamisítatlanul underground korszelleme. Ahogy ezt gépelem, már attól Neo és Yonderboi szól a fejemben.

„Délután háromtól hívj, utána vagyok képben, általában hajnalig dolgozom” – írja Balázs telefonunk előtt. Nem csak azért, mert most már menő amerikai előadóknak rendez animációs videóklipeket. Már az egyetemi évek alatt berendezkedett erre az életvitelre, ami persze kapóra is jön, ha tengerentúlról jön hívás. Rövid nyári diákmunkáktól eltekintve egész életében rajzolással keresett pénzt. Szürke irodában vagy sürgő-forgó stúdióban legfeljebb látogatóban járt, mindig otthonról dolgozott. Rob Zombie-nak és az ő aktuális zenéjét promotáló Nuclear Blast kiadónak is.

A négy évtizede aktív shock rock legendával 2020 óta működik együtt, már négy különböző animációs projekten dolgozott vele, ebből kettő videóklip volt. Balázs szerencsésnek tartja magát, korhatáros őrültségeire, közéleti, popkulturális fricskáira zömében áment mondanak az előadók. „Kilencvenkilenc százaléka tetszett neki annak, amit kitaláltam. Rob Zombie az a bátor művész, aki nemhogy nem problémázik egy hatalmas péniszét lóbáló ördög miatt, hanem maga kér ilyet” – mondja Balázs a legutóbbi videóról, a beszédes című Shake Your Ass – Smoke Your Grassről. „Azt hittem, ha bent hagyjuk, korhatárossá teszi a Youtube a videót. Nem tette.” Az énekes ismert B filmes horrorrendező is, Balázst el is hívta legújabb filmje, a The Munsters egyik jelenetéhez háttér-animációt gyártani, ez volt az első munkája nagyjátékfilmben.

Rájuk írtam, fél napon belül jött a válasz
Balázs rajz-vizuálisnevelés szakon tanult, közben a helyi Esti Pécsbe (a későbbi Pécsi Estbe) szállította képregényeit kéthetente. 2000-ben kezdett a Pesti Estben, nem sokkal később le is szerződött velük, már a korabeli viszonyok közt is korrekt pénzre. Főleg úgy, hogy itthon igen ritka a havi fizetés képregényrajzolásért.

2002-ben készült el az első klipes projekt a szigetvári Persona Non Grata artpunkbandával, azt még baráti alapon rakta össze. Balázs emiatt vette meg első számítógépét, a videó lett végül a diplomamunkája. Következő éveit még mindig a képregények, karikatúrák tették ki, nem feltétlenül a klipek. Igaz, már akkor Heaven Street Seven-, Magashegyi Underground- meg Blind Myself-dalokat klipesített. Utóbbitól a Lost in Time (a refrénben nagyot éneklő Téglás Zolival) a hazai rajzfilmes videóklipek megkerülhetetlen gyöngyszeme orrtúró rockerekkel, megmurdelt Metallicával, no, meg lélekszívó Michael Jacksonnal.

Rob Zombie – Shake Your Ass – Smoke Your Grass Testament – Children of the Next Level

„2003 körül betoppantam valamelyik műszaki üzletbe. Minden lapostévén a Heaven Street Seven-klip ment, a Dél-Amerika. Tippre jó demóanyagnak gondolhatták a színskála teszteléséhez.” Ahhoz képest, hogy a videó a Viván is rotálva ment, csupán olyan féltucat felkérés jött a 2010-es évek közepéig. Idő és akarat kérdése volt, hogy ez megváltozzon. És Magyarországról is ki kellett kacsintani.

Balázs régi rajongója az Obituarynek, már az 1992-es koncerten is ott tombolt a Petőfi Csarnokban. Amikor egy hosszabb szünet után 2003-ban újra összeállt a death metal banda, Balázsnak több se kellett, írt a rajongói mailcímre, mennyire örül. Megdöbbent, hogy a fiókot tényleg John Tardy énekes kezeli, ő válaszol saját kezűleg. „Hiszed vagy sem, mindenféle hátsó szándék nélkül dobtam át nekik 2008-ban a Blind Myself-klipet. Fél napon belül jött a válasz, hogy az Obituarynek mennyiért csinálnék hasonlót. Mondtam egy árat, de rögtön alábbhagyott a lelkesedésük.” Évekkel később, mikor épp új lemezzel készültek, megint rájuk írt, és akkor már meg tudtak egyezni. Lett is belőle klip, mindjárt kettő.

Így kezdett Balázs 2015-ben külföldi előadókkal foglalkozni, a fókusz pedig végképp az animációra ugrott. A klientúra főleg metálbandákból áll (Testament, Red Fang), de ironikus utalásokkal teli vizualitása utat talált a rapben (Powerflo, Herzog), a synthwave-ben (Shuttle) és a világzenében is (L. Shankar). Még a Star Trek legendás Kirk kapitánya, az időnként dalra fakadó William Shatner bluesalbumához is rajzolt klipet. Nem kifejezetten slágerlistás műfajok ezek, pár milliós nézettség világszinten is komoly eredmény. Márpedig a Gróf Balázs-videók összesen épp a húszmilliós nagyságrendet lépik túl a Youtube-on.

Balázs imád egyedül dolgozni. Szerinte ma a rajzfilmgyártás nem feltétlenül csapatmunka, sőt ez ad neki teret az improvizáláshoz. Konkrét gázsik helyett inkább kifejti, hogy a minőségi munka nyilván idő- és pénzigényes. Nála egy projekt a felkéréstől a premierig másfél hónaptól akár fél évig eltarthat. Közben, aki a Spotify korában klipgyártásra adja a fejét (és pénzét), egyre gyakoribb, hogy inkább koncertfelvétellel vagy szöveges videóval pipálja ki a feladatot. „Van kivétel, de a többség a maga mércéjén törekszik minél olcsóbb megoldásra.”

Emlékszik, mekkorát dobbant a szíve, mikor pár éve megkereste a világ egyik legismertebb gitárosának kiadója. Végül kimaradt abból a projektből, a menedzsment idő hiányában nem 2D animációra, hanem egy pár nap alatt összedobható bábklipre szavazott. Viszont a zenész később interjúban jegyezte meg, hogy a többklipes projektre szánt pénz kábé „a nullához konvergált”. Hogy kiről van szó? Nos, általában cilindert és napszemüveget hord.

The post 99 százalékban az enyém,kivéve a nagy farkú ördögöt appeared first on Forbes.hu.