Már nem jó, de még nem tragikus
Ha minden területen válságba tartunk, miért az építőipar lenne kivétel, gondolja az egyszeri nézelődő, miközben azon töpreng, belevágjon-e egy lakásfelújításba még a fűtési szezon előtt. Aztán ránéz az idei adatokra, és megnyugszik, hiszen minden rendben: nyáron ugyan látunk némi stagnálást az ipari aktivitásban, semmi vészes, de az első félév kifejezetten jóra sikerült, még az is lehet, hogy rekordév lesz. Majd megnéz pár webszájtot, és elemi erővel jönnek szembe a hangzatos szalagcímek: „válságban az eddigi húzóágazat”, „elérte a pánik az építőipart” és így tovább.
És valahol mindegyik állítás igaz, meglehetősen furcsa állapotban van a hazai építőipar. Kifejezetten jól szerepel, de azért bőven látszanak a kibontakozó válság jelei. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor a ragyogó napsütés már elkezd kicsit fakulni, még meleg van, de a horizonton már gyűlnek a legsötétebb felhők. Jelenleg nincs válságban az ágazat, ferdítés ezt állítani, de a szereplők nagyja krízisre készül.
Mindennel baj van
Jól ismerni az adatokat, nyáron már tele volt a sajtó, hogyan csökken az építőipari aktivitás. Gyakorlatilag mindennel baj van, ami az ágazatot érinti. Kevés és drága a munkaerő, főleg a szakképzett, elszállt a legtöbb alapanyag ára, az ellátási láncok még nem álltak helyre, az euró-forint árfolyam katasztrofálisan alakul, valamint felszöktek a kamatok, azaz az építtetők egyre drágábban jutnak beruházási hitelhez.
Pedig tényleg ragyogó napsütés volt, rekordszintről lassít az iparág. A járvány után kezdett magához térni a szektor, a növekedési ütem még az éves negyven százalékot is karcolta, az EBI (az Eltinga, a Buildecon és az ibuild.info) Építésaktivitási Jelentése szerint pedig a második negyedévben a megkezdett építkezések száma és értéke országosan az ötödik legnagyobb volt az elmúlt bő tíz évben. A járvány alatt elhalasztott építkezések, a kedvezményes lakásáfa, a kormányzati támogatások mind az építkezések felé terelték a tőkét. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a járvány előtt mennyire hasított az iparág, a hazai gazdaság egyik kiemelkedő húzóágazata volt.
Nos, ennek az idilli helyzetnek mára vége. Távolról sem lehet satufékezésnek hívni, amit látunk, de a jelek egyértelműek. Az építőipari termelés volumennövekedése a nyárra szépen lelassult, júniusban már negatívba fordult – bár leginkább csak a magas bázis miatt. Számos cég panaszkodik ellátási és munkaerő-problémákra, és a beruházási hitelek kamatlába is egyértelműen mutatja, hogy mennyire nehéz új munkába belevágni. A második negyedév 6,5 százalékos GDP-növekedéséhez az ágazat jóval kevésbé járult hozzá, mint az azelőttiekhez, Németh Dávidot, a K&H Bank vezető elemzőjét idézve: az építőipar semlegesen szerepelt, nem növelte, de nem is húzta vissza a teljesítményt.
Éves szinten amúgy nincs baj, ha a pőre statisztikákat nézzük, nem kell a vészharangot kongatni. Az első félév kifejezetten jól sikerült, így az építőipar a második félév várható lassulása miatt sem fogja elveszíteni húzóágazat jellegét. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke, Koji László szerint az építőipar termelési értéke az év egészében körülbelül öt és fél billió (5500 milliárd) forint lehet, ami elég szép adat. Ez – folyó árfolyamon – még meg is haladhatja a tavalyi rekordévet. Holott a 2021-es 5480 milliárd forint körüli összeg az elmúlt tíz év legjobb teljesítménye volt.
Beárazva minden kockázat
„A piac már beárazott minden kockázatot, kivéve kettőt, az energiaárak változását és az euróárfolyamot” – mondta Koji László. A hazai építőipar importkitettsége körülbelül negyvennyolc százalékos, így az árakat a forint pillanatnyi árfolyama alaposan befolyásolja. Az energiaárak pedig kiszámíthatatlanok, senki sem tudja megmondani, mit hoz a fűtési szezon.
Az ágazati szereplők száma közben folyamatosan nő. Az Opten szerint 2020 januárja óta a társas vállalkozások száma 55 ezerről 65 ezerre emelkedett, míg az egyéni vállalkozók 64 ezer helyett már 85 ezren vannak. Az építőiparban mindig nagy volt az úgynevezett cégfluktuáció, tehát a megszűnő és alakuló vállalkozások száma, de egy olyan időszakban, amikor a járvány miatt leállt az élet, illetve most, amikor komoly recessziós félelmek vannak, ha nem is egyedülálló a jelenség, de legalábbis szokatlan.
Jelenleg tehát nagy baj nincs, de a sötét felhők már gyülekeznek. Az Újház Centrum vezérigazgatója, Rázsóné Szórády Csilla a Forbes.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy most jutottunk abba az érdekes állapotba, amikor már jellemzően nem a kereslet mozgatja a piaci árakat, hanem főleg az alapanyag, az energia és a munkaerő költsége, valamint az infláció és az euróárfolyam is. „Hiába esik vissza a kerámiafalazó iránti kereslet, akkor is emelkedni fog az ára, mert a hozzá kötődő gázáremelkedés nem termelhető ki.”
Az építőipari segédanyaggyártás és -forgalmazás egyik legjelentősebb hazai szereplője, a Mapei Kft. már júniusban válságtanácskozást hívott össze válaszul arra, hogy májusi gyors felmérésük szerint az ágazati szakemberek 95 százaléka válságra számít. A cég ügyvezetője, Markovich Béla kérdésünkre egyértelműen felelt: „A legtöbben közepes-súlyos válságra számítanak, hasonlóra, mint amilyen 2009–10-ben volt. A helyzet még nem olyan rossz, mint amennyire várhatóan lesz.” Az ágazati cégek árbevétele még általánosságban növekszik, a már futó munkák pénzügyi támaszt adnak, de a generálkivitelezők már érzik, hogy egyre kevesebb az új megrendelés, a lassulás egyértelműen elindult.
Ha drága a hitel, senkinek sem kell
A lassulás mögötti tényezők elég nyilvánvalóak: a lakosság már bőven takarékoskodik az új rezsiszabályok miatt, az állami beruházások, ha nem is apadtak el, de jócskán visszafogták őket, jelenleg úgy tűnik, 1200 milliárd forintnyi beruházást halasztanak el. A megkezdett beruházásokat még végigviszi a kormányzat, legalábbis Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter nyáron ezt ígérte, de újakba már nem vág bele.
A lakossági beruházások viszont jól láthatóan a csökkenés felé haladnak. „Ha nincs kormányzati segítség a lakáscélú finanszírozások terén, meg is torpanhatnak – mondja Koji László. – Ha az emberek tartósan öt százalék fölötti hitelkamatok mellett tudják csak a forrásaikat kiegészíteni, egyszerűen nem fogják megtenni.” Ezért az ÉVOSZ szeretné kilobbizni, hogy folytatódjon a Magyar Nemzeti Bank otthonfelújítási programja, és emellett újra megjelenhetne valamilyen formában a kormányzati, energetikai támogatás is.
Mert az utóbbi pörög most nagyon: az új rezsiszabályok miatti energetikai felújítások, főleg a szigetelés, nyílászárócsere. Annyira, hogy Markovich Béla szerint több ágazati szakember vált, megpróbál nagyobb a keresletű munkákra átállni. „Például sok kőműves ért a szigeteléshez, és arra most jóval a nagyobb kereslet.”
Kérdés ugyanakkor, hogy ez jó-e. Már eddig is sok volt az iparágban a nem megfelelő szakképzettséggel bíró szereplő, ők most még nagyobb számban jelenhetnek meg, mivel az energetikai felújításokra egyszerűen nincs elég szakember. És van itt egy érdekesség: hiába nő a szakemberek száma, megdöbbentően sok vállalkozás áll eljárás alatt. Az Opten céginformációs adatai szerint 2022-ben a havi felszámolások átlagos értéke nagyjából kétszerese a járvány előtt tapasztalt értékeknek. Azaz a területen sok az új vállalkozás, de sok a kifizetetlen számla is, így a lánctartozások kialakulásának veszélye alaposan megnőtt. Egy másik látványos jelenség, hogy bő hatezer egyéni vállalkozás került végrehajtás alá csak júliusban, ami szintén kétszerese a korábbi értékeknek. Végelszámolási eljárás alá 95 céget vettek, 243-at a kényszertörlés ért utol, ezek a számok már kevésbé számítanak kirívónak.
Hogy emögött a lánctartozások felfutása, a rezsiszámlák miatti fizetésképtelenség vagy a kata szabályainak módosítása áll, nem tudni. Utóbbi alaposan meggyötörte az egész ágazatot, az egyéni vállalkozók döntő többsége ugyanis katás volt.
Nem házon belül dől el
És mint ahogy a gazdaság legtöbb területén, az építőiparban is teljesen bizonytalan, mit hoz a jövő. Szinte biztos, hogy az Európai Unió legtöbb tagállama, köztük Magyarország is, legalább egy technikai recesszióba belecsúszik a következő pár negyedévben. A legnagyobb kérdés természetesen, hogy meddig tart a háború, és lesz-e elegendő földgáz a kontinensen. Ez nemcsak a vállalati rezsinövekedés miatt érinti borzasztóan az építőiparban érdekelt cégeket, hanem mert a gázt több területen, így a cementgyártásban és a finomított homok előállításában ipari szinten használják.
Az azonban valószínűtlen, hogy egyhamar valamiféle ágazati csődhullám venné kezdetét. Az építőanyag-gyártás szereplői meghatározóan közepes és nagyvállalkozások, többségük előre, év végéig lekötött energiaárakkal dolgozik.
A hazai építőipar helyzetére a furcsa a legjobb jelző. Egyfelől csodás időszak, erős konjunktúra, másfelől több a kérdőjel, mint a biztonság, ráadásul az ágazatot érintő legsúlyosabb problémák, mint az energiaárak, a forintárfolyam, az ellátási láncok és a háború csupa olyan kérdés, ami nem az országhatárokon belül dől el.
Épp ezért, ahogy arra Markovich Béla is felhívta a figyelmet, a válság könnyen járhat együtt a piac tisztulásával. A Mapei Kft. nyári válságtanácskozásán a cég igyekezett továbbképzést tartani kereskedő partnereinek: hogyan válhat produktívabbá az értékesítés, a marketing, a PR, a cégvezetés és a pénzügyi tervezés. „A kereskedő baját egyszerű meghatározni: csökken a kereslet. A következő időszakot azok fogják túlélni, akik úgy tudják növelni a bevételeiket, hogy nem a marketingtől vonják el a pénzt. Ez hatékonyságot követel, efelé kell haladnia a piacnak is.”
The post Már nem jó, de még nem tragikus appeared first on Forbes.hu.
Hasonló tartalmak
Hirdetés