Nem suttognak a szőlőnek gondozás közben, csak visszatértek a hagyományokhoz, úgy készítenek biobort. Újító nagyapáktól a barátságkártyán át a szentantalfai nazarénusokig – az októberi Forbesban a Dobosiak története, akik a 18. század óta szőlőt művelnek a Nivegy-völgyben.

„Emlékszem, borús csütörtöki nap volt, amikor eldöntöttem, hogy dobbantok Amerikába. A válság közepén jártunk, borászatunk a csőd szélén, és azt éreztem, olyan sokáig eltarthat újra felállni, hogy egyszerűbb újrakezdeni az életemet” – idézi fel 2010 novemberét Dobosi Győző, a Dobosi Birtokközpont legfiatalabb tulajdonosa. Ekkor már jó ideje irigykedve hallgatta emigráns barátainak történeteit vegasi hétvégékről, sivatagi motorozásokról és óceáni szörfözésekről. A kinti munka ugyan nem passzolt az érdeklődéséhez és a képzettségéhez – nyolc haverja kőművessegédnek állt Kaliforniában, és hívták, hogy csatlakozzon –, de a szabadság vonzotta az alig huszonhárom éves fiatalembert. Nem csoda: gyerekkora óta minden szombatot végigdolgozott a családi szőlészetben, miközben kortársai a Balatonban fürödtek.

San Diego mellett béreltek házat, és amikor Győző már vagy egy hónapja kint volt, egy hétvégi kalandozáson ellátogattak a mexikói határhoz közel fekvő Temecula-völgyi borvidékre. Egy 56-os magyar borásznál kóstolgatták a kaliforniai borokat, mikor beléhasított a felismerés: „Basszus, én ezt hagytam otthon?” Így végül mégis felhasználta a pár nappal későbbre szóló retúrjegyét, amit előzőleg csak a vízum miatt vett meg. Hazatérve folytatta a Balaton-felvidéki családi borászatban az életét, ott, ahol félbeszakadt.

A Dobosiak története az októbero Forbesban olvasható.

Filoxére, háború, téesz

A Dobosiak felmenői a 18. század eleje óta szőlőt műveltek a vulkanikus talajjal megáldott vidéken – néhány rövidebb-hosszabb kényszerszünettel. Az 1800-as évek végén például a filoxéravész miatt pusztultak ki szinte teljesen a családi szőlők, csak a Balázs-hegy kis sarkaiban, a balatoncsicsói vidéken élte túl a természeti csapást egy-két fajta, például a juhfark. A következő sokk a 30-as évek válsága volt. A családfa ekkor már Dániel nagyapjánál, Gyulánál tartott. Ő főként abból próbált megélni, hogy szőlőoltványt árult.

Csakhogy a válságban mindenki a túlélésre hajtott, úgyhogy nyakán maradt a „romlandó” áru. Vett hát egy darab földet, és elültette az oltványokat – így kezdett ismét növekedni a birtok.

„Nagyapám lehúzott pár évet az első világháborúban az olasz fronton – meséli Dániel –, sok újítást hozott magával az olaszországi szőlőültetvényekről, de még a családja is nehezen fogadta el az újdonságokat. Például azt, hogy ritkábbra kell telepíteni a szőlőt.” Mire átadta volna az újító nagyapa a korszerű hordókkal, darálókkal és más gépekkel modernizált pincét és a viruló szőlőbirtokot a következő generációnak, épp jött a téeszek időszaka, elvették a földeket mindenkitől.

A kétezres évek elején álltak át biogazdálkodásra, ami akkor még igencsak ritkaság volt. Szőke Lajos professzor, az ökológiai szőlőtermesztés szószólója volt az, aki roadshow-zott a borászok közt, és lefordította egyszerű nyelvre az organikus szőlőművelés fennkölt ideológiáját. „Azzal győzött meg bennünket, hogy nem nyugati ufóságról van szó, hanem egyszerű, fenntartható folyamatokról, és hogy több benne a lehetőség, mint a veszély” – mondja Győző.

Amikor az új birtokközpont építésébe belezavart a covid, Győző azt találta ki, hogy különféle támogatói csomagokat hirdet meg, és a meghatározott összegeket később levásárolhatják majd a hitelezőik. Például borra vagy szállásra költhetik el náluk, ha felépül a birtokközpont, és persze kedvezményeket is kapnak. „Reggel elújságoltam a feleségemnek, Vikinek az álmomat. Ő először azt mondta: figyelj, Győző, ezt inkább soha senkinek ne meséld el!”

Arról, hogyan segítettek a törzsvevők, amikor az új birtokközpont sorsa veszélybe került, hogy mi az a barátságkártya, és hogy miként élnek a nazarénusok Szentantalfán, az októbero Forbesban olvashatsz. Lapozz bele a magazinba!

A borítóképen Dobosi Győző, fotó: Kálló Péter/Orbital Strangers

The post A Dobosiak története, akik a 18. század óta szőlőt művelnek a Nivegy-völgyben appeared first on Forbes.hu.