Mi adhatott volna plasztikusabb díszletet a beszélgetéshez Vámos Miklóssal legújabb könyvének megjelenéséről, mint maga a természet? A megnyílni készülő, ónszínű ég, a parti fák rozsdásba csavarodott, széltépte levélfürtjei, a cementzöld Duna, esőverte felszínén sárszürke, fáradthabos tajtékkal… A folyóhoz vezető, mókusbarna stégen a futtában lerúgott, sötétkék fürdőpapucs időjáráshoz képest abszurd jelenvalósága elképzelhetővé teszi, hogy folyó árjában, a hordalék mellett akár egy palack is felbukkanjon, belsejében egy üzenettel a múltból – mondjuk, a nyolcvanas évekből. (Visszhang)