Szeptember 15-én egyezséggel zárult a köztem és az Európai Unió között már hosszú ideje fennálló vita az orbáni rendszer politikai és jogi meghatározásáról. Az egyezség keretében, politikai besorolásként elfogadtam az Európai Parlament (EP) háromnegyedes többséggel megszavazott azon szövegezését, hogy Orbán alatt „Magyarország a választási autokrácia hibrid rezsimjévé vált.” Az EP ezzel visszaigazolta a Népszavában 2022. március 26-án közzétett szakértői publikációmat, melyben bizonyítottam, hogy a magyar jogrendszer alapját képező, Orbán által megrendelt Alaptörvény a negyedik módosításával (2013. 03. 25.) hibrid alakzattá vált, amely így már képes több, egymással össze nem egyeztethető jogrendszert kiszolgálni, azaz a demokratikus jog és az önkényuralom jogi keretei is helyet kaphatnak benne.

„Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.” Az Alaptörvény e módosításával Orbán elvonta az Ab-tól azt a jogot, hogy megvizsgálhassa a kétharmaddal az Alaptörvénybe beemelni szándékozott előírások összhangját az Alaptörvény más, a demokrácia és az emberi jogok védelmét szolgáló követelményeivel. Ez a jogi megoldás biztosította Orbán számára a következő években a korlátlan törvényalkotói és utasítási jogot. Orbán ezzel megszerezte a jog feletti korlátlan uralmat, biztosítva önkényuralmi törekvései szabad gyakorlását.

A „hibrid”, más néven egymástól eltérő, duális alapjog lényege, hogy az arra épülő nemzeti jogrendszerben a hatalom szabadon választhat a demokratikus berendezkedésre jellemző jog alkalmazása és/vagy az önkényuralom korlátlan gyakorlásához kapott jogi felhatalmazása között. Márciusi írásomban az EP mostani politikai meghatározásával egyezően a „hibrid” Alaptörvény elnevezést használtam, és használom az elemzéseimben ma is, de a jogrendszerből levezetve, tudományos igénnyel bizonyítottan. Akkor ezt úgy fogalmaztam meg, hogy „az Alaptörvény negyedik módosításával utat nyitott a mai kétarcú, azaz hibrid Alaptörvény számára. És nem eredménytelenül.”.

Ma már az Alaptörvény 11. módosításán is túl vagyunk, s a módosítások mindegyikéről kijelenthető: minden újabb módosítás ütközik az eredetileg is Orbán Viktorra szabott Alaptörvény negyedik módosítását megelőző változattal. Tudományosan igazolt tényként ma már azt is ki lehet jelenteni, hogy bár Orbán korábbi (a negyedik módosítás előtti) intézkedései, így például a háromezer milliárdnyi magánnyugdíj ellenérték nélküli államosítása, a dohány-kiskereskedelmi jog elvétele, a bírák kötelező nyugdíjazása, a közmédia pártpropagandává silányítása, a választójog célzatos átrendezése is a diktatúrákhoz tartozó fellépések voltak, a nyílt diktatúra kezdeteként a 2013. március 25-i dátumot lehet meghatározni. Ezért is adtam a márciusi írásom címének azt, hogy „Már hatályos a diktatúra joga.”

Orbán az önkényuralmi jogok miatti súlyos kritikákat azzal szokta visszautasítani, hogy „nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a megalkotott joggal vissza is lehet élni, de nézzék meg, ő ezt a gyakorlatban sosem teszi, az elfogadott jogra kizárólag az ország hatékony irányíthatósága miatt van szüksége”. Pedig a gyakorlatban ez sosem volt így! Orbán sosem csinált morális kérdést abból, hogy a nemzeti jog által számára biztosított önkényuralmi jogok kereteit is ő határozza meg, azokkal bármikor éhet. A példák száma százas nagyságrendű, amelyekből alább csak néhány, kizárólag az önkényuralomban működő intézkedésre, a kizárólagos jogalkotási lehetőséggel való visszaélésekre mutatok rá.

– Különleges jogrend. Amikor a Covid-járvány miatti veszélyhelyzeti hivatkozás már nem volt tartható, az Orbánt körülvevő, önbecsülését feladó jogi környezet a világon eddig példa nélküli megoldást talált ki. 2022. május 24-én szavazógépével keresztülvitte az Alaptörvény 10. módosítását, egy újabb önkényuralmi elemmel bővítve Magyarország Alaptörvényét. A módosítás szerint „szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás” is veszélyhelyzetként értékelhető, így innentől Oroszország ukrajnai agressziója lehetővé tette Orbán számára, hogy újra veszélyhelyzetet hirdetve továbbra is egyszemélyes kormányzást gyakorolhasson. A jogszabály hatályba lépése napján Orbán ki is hirdette a veszélyhelyzetet, és sorozatosan vissza is él vele.

Az alábbi önkényuralmi példáimban nem a jogszabályi hely abszurd, értelmetlen és jelen helyzetben nyilvánvalóan szükségtelen voltát emelem ki, mert az véleményvitára adhatna okot. Az alábbi kiemelések kizárólag az önkényuralommal magyarázhatóak.

– A veszélyhelyzetben pihenő diktátor. Biztosan lehetetlen megmagyarázni, hogy amikor az ország Orbán szerint a különleges jogrendet megalapozó veszélyben van, az ország miniszterelnöke szabadságát a horvát tengerparton töltve magára hagyta az országot egy hónapon át, fenntartva a veszélyhelyzeti jogkorlátozást.

– A bíróságok, bírók függetlenségének nyílt elvonása. A független bírósági és bírói rendszer léte nélkül (Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikk; Alaptörvény XXVIII. cikk. és a 26. cikk (1) bekezdés) a demokratikus jogállamiság fogalmilag is elképzelhetetlen. De független lehet-e egy bíróság, egy bíró, ha az ítélethirdetése előtt a hatalom, amely megszerezte a jogalkotás feletti kizárólagosságot, elveheti és el is veszi tőle az ítélkezési szabadságát? Nyilván nem!

Az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése biztosítja „a munkavállalók munkabeszüntetéséhez való jogát”. Az Alaptörvény demokratikus jogrend szerinti értelmezése is tartalmazza, hogy különleges munkakörökben, így az iskolába járó gyermekeket tanító és felügyelő tanárok esetében meg kell állapodnia a munkaadónak és a munkavállalónak az ún. „elégséges szolgáltatásról” a sztrájk alatt. Megállapodás hiányában az elégséges szolgáltatás mértékéről a felek nyilatkozatai után a bíróság dönt. Tavasszal, az előzetes tárgyalások során a pedagógusok felajánlották a korábbi munkabeszüntetések idején bíróság által megállapított elégséges szolgáltatást, amit a kormány nem fogadott el. Így a döntés ismét bíróság elé került, s az Orbán kormány számára nem sok sikert ígért a várható ítélet. Ezért az ítélethirdetés előtt Orbán a bíróság számára a folyamatban lévő ügyekre is kiterjedő kötelező rendeletet alkotott arról, hogy az elégséges szolgáltatás minimuma az, amit a kormány ajánlott. Annak most nincsen jelentősége, hogy eszerint úgy sztrájkolhatnak a tanárok, ha gyakorlatilag nem sztrájkolnak. Az önkényuralmi elem kétségbevonhatatlan bizonyítéka, hogy Orbán a jogalkotás feletti kizárólagos hatalmával döntötte el a bírósági vitát, elvonva a bíró ítélkezési, mérlegelési jogát.

– A közérdekű adatok nyilvánossága. A pedagógus sztrájkjog bírósági beavatkozással történő elvonása nem kivételes. Az elmúlt 12 évben a közérdekű adatokat az orbáni hatalom gyakorlatilag sosem adta ki a törvények előírása szerint, emiatt több száz marasztaló bírói ítélet született.

Az elmúlt hetekben vált kritikussá az a bírósági eljárás, amelynek várható ítélete alapján a kormánynak ki kellett volna adnia a Covid-járvány alatt regnáló ún. Operatív Törzs döntés-előkészítő anyagait. Orbán eddig sikereként tálalta a hatalmi körébe tartozó valamennyi médiafelületen a járványkezelését, miközben a valóság rendkívül elszomorító. A világ közel kétszáz nemzete közül Magyarország az első ötbe tartozik, ahol lakosságarányosan a legtöbb halálos áldozatot eredményezte a politikai vezetés teljes alkalmatlansága. A döntéseket előkészítő adatok birtokában végképpen megmagyarázhatatlan lett volna, hogy miért vettünk sokszoros áron, százmilliárdokért, mára milliárdossá vált maláj közvetítő beiktatásával tízszer annyi lélegeztető gépet, amennyit a szükséges intenzív ágyak és szakszemélyzet hiányában akkor sem tudtunk volna használatba venni, ha a megbetegedések szám azt indokolta volna.

A bíróság előtt zajló per tehát igen kényes, veszélyes helyzetet teremtett Orbánnak és tettestársainak, melyre a kipróbált választ adták. A veszélyhelyzeti kormányzást folytató Orbán-kabinet egy kormányrendelettel ellehetetlenítette a hozzáférést azokhoz az adatokhoz, amelyekből kiderülne, a testület mire alapozva hozta meg az emberek tízezreinek értelmetlen halálát okozó döntéseit. Orbán ismét elvonta a bíróság jogát, megadta a törvényi utasítást az ítélethez!

– Bíróság sem ismerheti meg a titkosított anyagokat. Az önkényuralmi rendszert igazoló kormányrendelet különlegessége, hogy Orbán példátlan módon azt is előírta, hogy a bíróság sem ismerheti meg az általa titkosított adatokat. Demokratikus jogrendszerben ez azért is elképzelhetetlen, mert ellehetetleníti a bíróság felelős döntéshozatalát, azaz kizárja a bírói utat.

*

2021 nyara óta „Csütörtök esti dumaparti Palotás Jánossal” címmel a közösségi médiában (a Palotás Szubjektív Facebook-oldalon) másfél órás előadást tartok. Az adás témáját az élő adás alatt szabadon feltehető, immár tizenegyezer követő kérdései határozzák meg. Ismétlődő kérdés, hogy Orbán önkényuralmával szemben lenne-e törvényes és eredményes fellépési lehetősége a társadalomnak. A válaszom szerint igen, utalva arra, hogy a magyar társadalom egy diktatúrát békés úton már leváltott 1989-ben. A társadalmi összefogást akkor az Ellenzéki Kerekasztal testesítette meg, melynek résztvevői a kialakulófélben lévő ellenzéki politikai szereplők és a velük közösen fellépő civil szervezetek voltak. Így együttesen már a tárgyalóasztalhoz tudták ültetni a regnáló önkényuralmi hatalmat, ki tudták kényszeríteni több tucat jogszabály megváltoztatását, és a végén meg is nyerték az 1990-es választást. Határozott véleményem, hogy Orbánnal szemben kizárólag egy új, már bizonyított „Ellenzéki Kerekasztal” lehetne eredményes.

Sajnos ma ennek felismerése sem az ellenzéki politikai pártoknál nem érhető tetten, miként a civil szféra tüntetésein is „elvárják” a szervezők, hogy a pártok ne jelenítsék meg ottlétüket. A kérdésekre: „Mi lesz, ha nem fog össze a társadalom, és vajon meddig tűr még a magyar nép, miközben az Unió más országaiban lakossága már régen az utcán lenne és elzavarná Orbánt?”, visszatérően az alábbi választ adom.

„Ha nem lesz új ellenzéki kerekasztal, akkor Orbán a népharag bekövetkeztéig hatalmon marad!  Hogy meddig tűrnek még, nem tudom, sőt nem is értem, mert az emberekben a szükséges feszültség már régen ott van, de hogy lesz-e, és ha lesz, mi lesz az a szikra, ami kirobbantja a népharagot, nem tudom megválaszolni. Azt viszont tudom, hogy ha a népharag lesz a megoldás, akkor nem csupán Orbánt, hanem a regnáló teljes politikai erőre ki fog terjedni. Már ha lesz szikra!”