Tatamin szakézó echte autentikus helyett precíz pánázsiai best of. Kipróbáltuk a Costes Izakayát, Gerendai Károlyék „nem a legjobb pillanatban nyitó” Japán-ihlette konyháját.

Új éttermet nyitni most nagyjából olyan lehet, mintha szemfedőt húzva mennél neki döngő léptekkel, na meg egy hatalmas baseballütővel száz zümmögő méhkasnak, remélve, hogy az első lendítésre a köztük megbújó, pénzzel tömött egyetlen kis piñatát találod el. A rezsiköltségekkel, munkaerőhiánnyal, horribilis anyagárakkal, bérleti díjakkal és a talán egyre elbizonytalanodó kereslettel ugyanis még a legsikeresebb fine dining-titánok is öttusát vívnak. Akinél meg nincs sztárséf, mislencsillag-presztízs, vagy csak szimplán egy jól kiépített vendégkör, fülét-farkát behúzva nézhet elébe a következő hónapoknak.

+ 14 kép a galériában + 14 kép a galériában Ilyen az új Costes Izakaya – a képek megtekintéséhez kattints a galériára! Fotók: Sebestyén László (17 kép)

Gerendai Károlyék mégis nekivágnak, a Nudli Tésztakantin helyén reinkarnáló Costes Izakayával pedig úgy tűnik, az alapanyagok megvannak a sikerhez. Kérdés, hogy másodjára sikerül-e megállítani a külföldi-magyar közönséget az Október 6. utca elején?

Vigyázat, ujjeltartós kontent! Ez itt a Martin Deluxe, a Forbes luxus világával foglalkozó rovata. Fájndájning, burzsoázia, hedonizmus – a világ legdrágább csecsebecséi, menő éttermei, luxushotelek és egyéb kifinomult finomságok a Forbes.hu-n.

Japánpop pánázsiai refrénnel

A felkelő nap országának izakayái nagyon röviden kocsmához-fogadóhoz hasonló, tatamin szakézgató japánok képét idézik meg: ide áradnak Tokió Marunoucsi negyedéből a híresen egészségtelenül munkamániás üzletemberek, hogy ételekkel, italokkal, barátokkal körülvéve egy kicsit kikapcsoljanak, mielőtt felpréselik őket Sibujánál a metróra. Kilencezer kilométerrel arrébb, Magyarországon ennek az izakaya-hangulatnak ugyan visszaköszön a belsőépítészetben a nyoma, de a Costes egy elegánsabb, általánosabb pánázsiai dekorral sokkal inkább azt súgja: Jó, nem Japánban vagy, hanem valahol Ázsiában, nem mindegy?

Fotó: Sebestyén László

Ebben a Japánhoz csak hellyel-közzel ragaszkodó koncepcióban fér meg egymással thai (pad thai), koreai (kimchi), vietnámi (pho), meg ezeknek a magyarral-olasszal sokszor elsőre megmosolyogtatóan fuzionált egyvelege – a hazai csuszatésztával készülő „szecsuáni bolognai” megpillantásánál például egyszerre horkantok fel és leszek irtó kíváncsi.

Itt végtére a vibe a fontos, nem az echte autentikusság.

Afféle Ázsia greatest hits-lemez az említett vibe, annak is a popposabb verziója. Merthogy szándékosan nem túl (értsd: ehetetlenül) merész és befogadhatatlan, amit a projektmenedzserként csatlakozó, a fiatalosabb trendeket szállító Ensō-kurátor, Tenner Benjámin is megerősít. Azért mégsem a Baross utca eldugott kis csücskében vagyunk, itt még kell a népnek a pad thai, de a jól bevált mellett van szépen átgondolt is.

Utóbbit Molnár Márk neve garantálja: az idén januárban a Costes Downtown élére érkező executive chef majd’ húszéves külföldi karrierútja után importálja hazánkba a többek között Tokióban és Vietnámban eltanult know-howt.

Nomen est omen

Nem ez az első merészebb vállalkozása a Costes Csoportnak ugyanezen házszám alatt. A Nudli Tésztakantin hasonlóan vészterhes időkben, a járványhelyzet kellős közepén született ide, és sajnos a vakcinák utáni fellendüléssel sem lett igazán önjáró – nem látták, hogy az alagútnak lenne vége, fogalmaz Gerendai az étterem megnyitóján. Arról meg már csak szelíden nevetgélve beszél, hogy „talán most sem a legjobb pillanatban” nyitnak, az őszi-téli gazdasági folyamatok súlyosságát azonban az átalakítás döntésének pillanatában – valamikor kora tavasszal – még nem lehetett látni.

Fotó: Sebestyén László

A pohár gravírozásával, hozzá a Downtownból apportált alátétekkel, na meg a fekete-piros ét- és itallapok feliratával is jelölik a Costes plecsnit, de ennek ellenére sem lehetne egyértelműbb, hogy nem a fine dining elefántcsonttornyából kukucskálunk ki a kint hömpölygő turistatömegre.

Az Izakaya Gerendaiék számára is egy újabb lépés a (lassan már a csúcsgasztróban is agyonismételt) „fesztelenség” felé, és ide már végképp nem illik a cérnakesztyűs-ujjeltartós módi, amitől amúgy a Ráday utcai nagytesó is próbál elszakadni.

Fine bistro, ismertetik a bevallottan kicsit képzavaros koncepciót, laza környezetben szeretnék megadni a tapasozás ázsiai megfelelőjét, kissé kiadósabb, de remekül megosztható ételekkel. Még DJ is lesz, mondják, és hirtelen felmentve érzem magam az aggodalomtól, hogy nem tudok elegánsan csirkeszárnyat rágcsálni.

Fotó: Sebestyén László

Szóval a Costes márkaneve itt tényleg egy picit márkanév, hiszen ez már önmagában is segítheti az üzlet beindulását, még akkor is, ha borúlátóbban tekintünk a közelgő krízisre. De a minőséggel, a koncepció csiszoltságával és a casual-elegáns környezettel az Izakaya precízen fésüli össze a bisztrót a Costes fine dining örökségével.

Ja, és nyugi, van közel harmincezres, Chiléből érkező wagyu is, ha hiányoljuk az ultrapuccost.

Csak a conveyor belt hiányzik

Válság ide vagy oda, ha gazdaságilag nem is jó pillanatban, gasztronómiailag annál inkább jókor öltöztették át tésztázóból az üzletet. Hiába fősodros az ázsiai már egy ideje, azért ilyenből még abszolút nincs elég, és az étlap elérhetősége – mind európai ízlésvilágban, mind pedig az árak tekintetében – is hozzásegítheti ahhoz őket, hogy elérjék azt, amit a Nudlival nem sikerült.

Az Izakaya a külföldieknek egy romkocsmás buli előtt tökéletes, DJ-vel hangulatba rakó állomás, a hazai közönségnek meg remek belépő a Costes világába: nagyjából tizenötezer forintból már az újkori magyar gasztroszcéna megkerülhetetlen alakjának kistesójánál ehetsz, és az élmény mellett azt sem mondhatod, hogy éhen maradtál volna.

Ez nagy fegyvertény egy olyan városban, ahol egy valamire való pad thai máshol is a négyezer forintot nyaldossa.

Fotó: Sebestyén László

A szecsuáni bolognai (5000 Ft) izgalmas és kiadós, az edamamét (2200 Ft) a fekete vulkanikus só fájndájningosítja, a wagyu-falatkák (ez a legdrágább, 9900-29000 húsrésztől függően)… hát, wagyu, itt már túl nagyot bukni nem lehet. Desszertnél érkezik az egyik legnagyobb villantás, a fekete szezám brulée (2000 Ft) kiemelkedő választás.

Már csak azt sajnálom, hogy ázsiai-módra nem futószalagon jön a szakéval és szamorodnival glazírozott csirkeszárny.

Cím

Costes Izakaya

1051 Budapest, Október 6. utca 8.

Nyitvatartás:
Szerda-Vasárnap 16:00-24:00

The post Ilyet is csak Gerendaiék csinálhatnak a válságcunami kapujában appeared first on Forbes.hu.