Ahogy õszre fordul az idõ, felidézem nagyapám halálának idõszakát, amikor hat éves voltam. Édesanyám titkolta elõlem a halálesetet, de annyit kérdezõsködtem, hogy végül elmondta az igazat. Addigra a temetés már lezajlott, én pedig becsapottnak és kisemmizettnek éreztem magam. - Miért nem vittél el a temetésre? - kérdeztem. - Tudod - felelte anyukám -, ott mindenki sírt. Mindenki szomorú volt. - Én is ott akartam sírni a többiekkel - válaszoltam.