Négy éve még alig-alig volt ismert Magyarországon a szabadtüdős búvárkodás, aztán jött Korok Fatima. A 29 éves sportoló azóta – első magyarként a sportág történetében – világbajnok lett, háromszor is. A két héttel ezelőtti, törökországi vb-ről egy bronzéremmel tért haza.

Hiába vagyunk vízi- és úszónemzet, van itt egy kicsit elfeledett szegmens: a szabadtüdős mélymerülés nevű extrém sport, amikor a versenyzők egy, a tenger mélyére rögzített kötél mentén merülnek a mélybe, majd a kötélre rögzített mélységigazoló cetlit letépve visszajönnek a felszínre.

Mindezt oxigénpalack nélkül, egyetlen levegővel, nagyjából három perc alatt

(kategóriától függően lehet persze ennél kevesebb vagy kicsit több idő is). Visszaútjukat a szakmai berkekben csak angyaloknak nevezett, szintén szabadtüdős biztosító búvárok vigyázzák a felszín közelében. Korok Fatima egy munkás önismereti úton, negyven kilót leadva indult el a számára felemelő mélységek felé. A szabadtüdős merülésben nemcsak egy sportot keresett és talált, hanem azt a közösséget és azt a saját szenvedélyt is, ami segít neki olyan emberré válni, amilyen lenni szeretne.

Korok Fatima

1993. február 12-én született Budapesten, 29 éves, Pilisszentivánon nőtt fel.

2018 októberében költözött Egyiptomba, Dahabba, ott kezdte el a szabadtüdős mélymerülést. 

Háromszoros világbajnoki aranyérmes szabad merülés kategóriában (2019. Franciaország, 2021. Ciprus, 2022. Honduras). Egy vb ezüst- és két bronzérme is van.

Jelenlegi egyéni rekordjai: 101 méter a szabad merülés és 70 méter az uszony nélkül mellúszásos kategóriában. Magyarországon többszörös mélységi rekordtartó mind a négy kategóriában (ez a monofin (összekapcsolt – a szerk.),és duplauszonyos, illetve uszony nélküli sima, és mellúszásos merülés).

Fotó: Sebestyén László

Mélység-éhség

„Annyira természetes volt, és annyira egyszerűnek tűnt az egész. Minél mélyebbre akartam menni” – Fatima 2017-ben, Tenerifén hallott először a szabadtüdős mélymerülésről. Elment egy oktatóval merülni, elsőre 18 méterre ment le, és onnantól vonzotta a mélység. Ebben az időszakban sokat utazott, megfordult Mallorcán, Kubában, Mexikóban, dolgozott gyerekanimátorként és jógaoktatóként. Az így gyűjtött pénzből elutazott Hondurasra. 2018 februárjában ott végezte el a szabadtüdős merülő tanfolyamot, aminek a végén húsz méterre kellett merülni. Palackos tanfolyamot is végzett és mesterbúvári képesítése is van, de palackot azóta nem vitt magával a mélybe. „Teljesen más élmény a kettő, a szabadtüdőzés egy sokkal mélyebb kapcsolatba merít önmagaddal, illetve akár a tengerek élővilágával is, mint a palackos merülés. Szabadon úszva a víz alatt, még ha pár percre is, de mi is a vízalatti világ részévé válunk. Engem vonz a mélység és saját erőmből szeretnék le- és feljutni, nem készülék segítségével.”

Bár a szabadtüdős merülés nem olimpiai sportág, de amikor az első pár hét edzés után megtudta, hogy van világbajnokság, azonnal menni akart. Emiatt eredeti terveit – miszerint az egyiptomi a búvároktatói tanfolyam elvégzése után Thaiföldön fog oktatni – elvetette, és elkezdett edzeni a következő, franciaországi mélymerülő vb-re.

Első világbajnokságára nyolc hónapig készült, az első két hétben már ötven méteren mélyen is járt.

Nincs állandó edzője, eddig minden évben mással dolgozott, jellemzően egy-két hónapra szóló online edzéstervek alapján. Idén több hónapig irányította a felkészülését egy argentin edző, Julia Mouce, akinek Indonéziában, Balin van szabadtüdős merülésre szakosodott iskolája. „Nagyon sokat segített, főleg mentálisan, illetve abban is, hogy rendszerezzem az edzésemet. A legjobb persze az lenne, ha személyesen is lenne edzőm, de arra sajnos még nem volt pénzügyi keretünk” – Magyarországon vannak már szponzorai, de eleinte nagyon nehéz volt támogatókat találnia. Az első vb-jére való kiutazását 2019-ben faluja, Pilisszentiván önkormányzata és tűzoltósága támogatta, emellett a GoFoundMe-n közösségi finanszírozással gyűjtött pénzt az induláshoz. A családja által létrehozott sportegyesület, a Korok SE keretében már sikerült néhány támogatót szereznie és később majd ők is szeretnének hazai szabadtüdős búvárokat támogatni.

A „csapat duci kislánya” a Komjádiban

„Mindenhonnan azt hallottam, hogy fogynom kell: a testnevelő tanártól, a szinkronúszó edzőtől, a nagyszüleimtől, a szüleimtől, és a fiúktól, akikbe szerelmes voltam.” Fatima vizes közegből jön: öt évig heti öt szinkronúszó-edzése volt a fővárosi Komjádi uszodában. Úszni szülei jóvoltából csecsemőkorától szeretett, ez, és tánc iránti rajongása egyesült a szinkronúszásban. Ő volt a „csapat duci kislánya”, de ennek ellenére azt mondja, határozottan előnyére vált a gyermekkori versenysport. Tizenöt évesen kellett döntenie arról, feljebb lép-e a szinkronúszásban, hogy válogatott lehessen – ez heti tíz edzéssel járt volna, de ő inkább a tanulásra akart koncentrálni, fárasztotta a lakóhelyéről, Pilisszentivánról való ingázás az edzésekre. Nem sajnálja, hogy abbahagyta a szinkronúszást, mert ezzel együtt is átment olyan dolgokon – gyerekként sportolni, a hozzáállás, az edzőtáborok -, amiknek köszönhetően most itt tart, mondja.

Fotó: Sebestyén László

Szerinte a sportból hozott fegyelmezettség még akkor is garantálja, hogy az ember ne csússzon szét, ha egyébként nem találja magában az akaraterőt és a motivációt.

Fatimát is fegyelmezettsége segítette abban, hogy a sport abbahagyása utáni néhány év következményét – a sok plusz kilót – eltüntesse magáról. Azt mondja, a tizenöt és huszonegy-két éves kora közötti időszak óriási hullámvasút volt, amikor fiatal felnőttként próbált beilleszkedni, megtalálni magát. „Dohányoztam, ittam, nem figyeltem az egészséges táplálkozásra, az életmódomra.”

A hullámvasútnak az is része volt, hogy 17 éves korára 85 kilóra hízott, majd nagyon lefogyott. „42 kilósan olyan voltam, mint egy csontváz, nem ettem semmit.” Az anorexiás állapotból úgy jött ki, hogy átesett a ló túloldalára: ismét nagyon meghízott. Ebben az időszakban elsősorban a karrierjére koncentrált, idegenvezetőként és programmenedzserként dolgozott egy budapesti turisztikai cégnél. Nem foglalkozott az edzéssel vagy a mentális egészséggel, és nem is volt példa előtte, ami segítette volna a változtatásban. „Abból a buborékból teljesen ki kellett lépnem ahhoz, hogy meg tudjak változni.”

A tenger diktálja, hogy mire vagy képes

Fatima október elején vett részt a CMAS törökországi mélymerülő világbajnokságán. A terep nem volt ismeretlen számára, már merült itt. A világbajnokságra ezúttal jobban rápihent: „úgy döntöttem, hogy most egy kicsit visszaveszek és inkább arra koncentrálok, hogy tényleg nagyon élvezzem a merüléseket”. Persze az általa kisebbnek nevezett merülések is 80 méter feletti mélységeket jelentenek, és mellé úszó- és konditermi edzései is vannak. Nagyon nehéz megtalálni azt a hajszálvékony vonalat, ahol jól érzi magát, nem tolja túl az edzéseket, de azért tartaja az edzésrutint.

Úgy látja, a maximális

szabadtüdős mélymerülés eredményessége 70 százalékban a mentális felkészültségen múlik, és fejben dől el, csak a többi függ a fizikai állapottól és a vízi körülményektől.

Fatima tapasztalatai szerint minden évben van egy adott százalék, hogy mennyi stresszt képes elviselni az agy és idegrendszer, és ha valaki feszegeti a határokat, abból hosszú távú problémák lehetnek. Egyszer neki is volt a visszafelé vezető úton egy felszín közeli ájulása, utóbb ennél is pontosan vissza tudta vezetni, hogy miért volt, mikor kellett volna többet pihennie. „Ilyenkor szépen leül magával az ember, és átgondolja, mi történt az elmúlt napokban az előző merülést követően, mert a következő merülés mindig az előtte lévő merüléssel kezdődik.” Akármennyire hajtja az embert a versenyszellem, és a vágy, hogy minél mélyebbre merüljön, a legfontosabb mégiscsak a biztonság és az egészség, ez azért egy extrém sport. „Amikor merülsz, a szervezeted folyamatosan fogyasztja az oxigént, és ahogy merülsz, bármilyen kisebb mozdulat, vagy bármilyen gondolat, ami átfut az agyadon, oxigént fogyaszt.”

Ezért is fontos a mentális felkészülés, Fatima sokat jógázik, meditál, a versenyek előtt pedig vizualizálja is a merülését. Miután ő mindent megtett, még mindig ott van a tenger: nyílt vízi sport lévén a tenger diktálja, hogy mi az, amire képes a búvár. „Vannak olyan napok, amikor a tenger nem lesz olyan befogadó és nem olyan nyugodt, mint ahogy mi azt szeretnénk, akkor azt el kell fogadni.” Ha nagyon erős az áramlat, törlik a versenyt.

Medúzák az arcon

A Bahamák az egyetlen hely, ahol soha nincs áramlat, és tökéletes a merülés, „ezért volt óriási dolog, hogy idén nyáron eljutottam oda versenyezni a szponzorom, az Econoserve Kft. segítségével”. A Dean’s Blue Hole egy 202 méter mély lyuk, ahol áramlat ugyan nincs, de ha már negyven méternél mélyebbre merül valaki, akkor sötét lesz és síri csönd.

Mindenhol más a hangja a víznek, máshogy hallja az ember a víz sercegését, itt azonban néma csend van – meséli Fatima.

„Csak te vagy ott a sötétségben önmagaddal a saját érzéseiddel, gondolataiddal, ami először ijesztő, hozzá kell szokni.”

Törökországban viszont a merülés közbeni hőmérséklet-átmenetekhez kell hozzászokni. A víz felszínén és ahhoz közel 26 fok van, ami viszonylag kellemes, majd áramlattól függően 35-45 méter mélyen hirtelen lemegy a hőmérséklet 18-20 fokosra. 90-100 méteren már csak 15 fokos a víz. Törökországban merülés közben sok medúzával találkoznak, hiába van rajtuk búvárruha, az arc, a kéz- és a lábfej szabadon van. „Nagyon sokszor megcsíptek az elmúlt hetekben az edzésen. Ha a fejeden csíp meg, az főleg nagyon kellemetlen.”

Fotó: Sebestyén László

Ha merülni akarsz, el kell utaznod

A szabadtüdős merülésben az állandó súlyú uszonyos merülés számít a királykategóriának, amiben általában monofin uszonnyal, vagyis egy nagy sellő uszonnyal szoktak indulni a versenyzők. Monofin uszonnyal a legkönnyebb merülni, itt lehet a legmélyebbre menni. Itt óriási mélységek vannak, Fatima azt mondja, a férfiaknál 131, a nőknél pedig 122 méter a világrekord ebben a kategóriában. A páros uszonynak teljesen más a technikája. Fatima egy korábbi lábsérülése miatt legutóbbi vb-jén az uszony nélküli kategóriákban indult, kettőben: a szabad merülésben, amikor a merülőkötél mentén húzza le magát a mélybe, illetve a mellúszásosban, amikor egy módosított mellúszó technika segít a merülésben. Szabad merülés kategóriában 101 méter a világrekord. „Ennyit én is merültem a Bahamákon, de azt nem tudtam hitelesíttetni, mert annyira sötét volt a víz alatt, hogy nem láttam a hitelesítő cetlit, így nem tudtam felhozni. Ráadásul feketék voltak a cetlik” – nevet.

Szabadtüdős merülő felszerelés és árak

Búvárruha: 300-500 euró

Ahogyan az úszóknál, itt is sok múlik a ruhán. A versenyruhák drágább és kevésbé ellenálló anyagból készülnek, mint a hobbiruhák, Fatima egy szezonban az edzések és a versenyek során 2-3 búvárruhát használ el.

Biztosítókötél: kb. 50 euró

A búvárok a csuklójukra vagy a bokájukra tépőzárazzák fel, a körülbelül egyméteres kötél végén pedig egy karabiner van, ezzel rögzíti magát a versenyző a merülőkötélhez. Ezt nem kell olyan gyakran cserélni, mint a búvárruhát, de időről-időre ellenőrizni/cserélni kell, hogy nehogy belül berozsdásodjon a karabíner.

Orrcsipesz: kb. 40 euró

Maszk nélkül merülnek, orrcsipesz segítségével az egyenlítést megkönnyítve, így a kezeket szabadon lehet használni és nem kell befogni az orrot.

Uszonyok: 200-800 euróig

Fatimának most nincs olyan uszonya, amit mélymerülésekhez használna, mert egy sérülés miatt jelenleg nem indul uszonyos, csak a nélküli kategóriákban. De van páros uszony, illetve sellőuszony. „Aki ezekben a kategóriákban indul, azoknak nem szabad spórolni az uszonyon, mert meghatározza a teljesítményt.”

Búváróra: 250-1100 euróig

A búvárórán állítják be a mélységi riasztásokat, innen tudják, hogy hol tartanak a kötél mentén lefelé vezető úton, illetve a merülési profil kielemzése hasznos információkkal szolgál a fejlődéshez.

Súlyok: 30- 250 euróig

A mélymerülők nyak- és/vagy deréksúlyt használnak, egyénfüggő, hogy milyen nehezet. A súlyt úgy kalkulálják ki, hogy bár kicsit gyorsabb lesz a lefelé vezető út, de aztán azt is figyelembe kell venni, hogy ugyanezt a súlyt vissza is kell hozni magukon a felszínre. Mini ólomgolyókat varrnak bele egy biciklibelsőbe, vagy valamilyen vízálló anyagba, és körbetekerik vízálló ragasztóval, így erősítik magukra a versenyzők. Fatima körülbelül 1,3 kilogrammal szokott merülni, a nagy mélységeknél már a grammok is számítanak. Lehet kapni legyártott súlyokat is különböző méretekben.

A szabadtüdős merülés költséges sport, aki merülni akar, mindenképpen tengerhez kell utaznia, itthon nincs olyan mély víz, ami alkalmas lenne a gyakorlásra. „Van egy bányató, amit úgy hallottuk, hogy ötvenvalahány méter a maximális mélysége, de igazából nem élvezetes és nem is biztonságos ott merülni, mert nagyjából nulla a látótávolság. Ha a magyar merülni akar, akkor el kell utaznia” – mondja Fatima is. Ezért is van, hogy ez a fajta merülés Magyarországon nem annyira, inkább a tengerrel rendelkező, vagy tengerhez közelebb lévő európai országokban terjedt el.

Fatima szerint itthon annyira jól támogatott az úszás, és olyan sok elismerést kapnak az úszóink, hogy

senkinek sem jutott eszébe, hogy úgy kellene úsznia, hogy közben nem lesz levegőt.

Egy víz alatti, nem lélegzős hosszú úszás nagyobb kihívás tud lenni, mert mégiscsak az egyik legalapvetőbb dolog, a légzés veszik el közben.

Fatima szerint a merüléskor, egyéni sport lévén néha magányos az ember, de soha nincs egyedül. Az alapozó edzések ideje alatt lehet tenger nélkül készülni, mert több a száraz konditermes és medencés edzés. Ebben a szezonban először volt Magyarországon télen felkészülni, de nagyon hiányoztak mellőle a motiváló versenytársak és a merülés, így abban reménykedik, hogy a következő szezonkezdéshez is lesz támogatója, és a tenger mellett tudja majd folytatni a felkészülést a teljes szezonra. Hogy pontosan ez hol lesz, a 2023-as szezon versenykiírásaitól függ. Szívesen menne Tenerifére, Dominikára és Fülüp-szigeteki Panglaora, mert ezeken a helyeken profi és biztonságos az edzés.

Célmélység

Az októberi törökországi világbajnokságon bejelentette harmadik világrekord kísérletét, egy 102 méteres merülést, azonban a visszaúton, a felszíntől nagyjából 6-7 méterre elájult, a biztonsági búvárok mentették ki, így elveszítette az aranyérmet és a rekordot is. Azt mondja, az ájulás előfordul ebben a sportban, amikor az ember a határait feszegeti.

Egy nap pihenő után 63 méterrel bronzérmes lett az uszony nélküli mellúszásos kategóriában.

„Tisztában vagyok a képességeimmel és a veszélyekkel is, sajnos nincs mindig az ember a legjobb formájában a verseny napján. Nem adom fel, jövőre biztosan újra megpróbálom!”

The post A gondolat is oxigént fogyaszt – Fatima egy rekordjánál elájult, de így is szabadtüdős búvárvilágbajnok appeared first on Forbes.hu.