1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia belgrádi nagykövete átadta a hadüzenetről szóló diplomácia jegyzéket, ezzel kezdetét vette az az 1918-ig tartó háború, amit a korban a nagy világégésnek vagy a Nagy Háborúnak neveztek. A következő hónapokban sem Németország, sem az OMM haderejének nem sikerült beváltania az előzetes reményeket. Ráadásul az év végére a császári és királyi haderő (K.u.K) egyre nehezebb helyzetbe került az orosz fronton, a cári Oroszország csapatai már a történelmi Magyarország határait fenyegették. A Monarchia kétségbeesett ellentámadása a teljes galíciai front összeomlásával fenyegetett. Ebben a nem könnyű helyzetben került sor arra az ütközetre, amit a történelmi emlékezet limanovai csataként ismer, és amiben a magyar huszárság példás helytállása megfordította a háború addigi menetét.