Addig szép a szerelem, amíg valaki ki nem próbálja, mondogatta régi kolozsvári szomszédunk. Meg lehetett érteni a keserűségét, majdhogynem teljesen lebénult férjét ápolgatta már évek óta, a lakást a pult alól beszerzett takarítószerek és a lassú senyvedés savanyú párái lengték be. Manyika olcsó szerelmi történeteket olvasott puha kötésben, hogy legalább pár percre ki tudjon lépni a szagból, és letegye a monoton napok súlyát. Aztán szépen elfonnyadt ő is, miközben haláláig hűségesen ápolta (hallani sem akart róla, hogy valakit fogadjanak Béluska mellé) a társát: ez is szerelem volt, csak ilyenből nem írnak regényt.