Egyre nehezebb helyzetben vannak az állatvédő szervezetek, amire a most kibontakozó válság is rátesz még egy lapáttal. A társadalom telítődött, aki örökbe akart már fogadni kutyát, megtette – de aki felelősen áll az állattartáshoz, a válság mellett is ki fog tartani. Körkép.

Tömegesen dobják ki állataikat a magyarok a válság miatt – ezzel a címmel hozott le cikket október közepén a Népszava. A cikk arról ír, a nehéz anyagi körülmények miatt sokan úgy döntenek, hogy lemondanak házi kedvencükről, és az örökbefogadási kedv is csökkent. Az összkép azonban ennél árnyaltabb, ennek jártunk utána négy állatvédő szervezet és menhely segítségével.

Eleve nagyon rossz a helyzet

„Több hatás ért össze, nagyon nehéz megmondani, hogy mi volt a kiindulópontja a jelenlegi kedvezőtlen helyzetnek” – mondja Németh Réka, az Eszkuláp Állatvédő Egyesület alapítója és elnöke. Réka szerint a covid elején is volt egy megtorpanás az örökbefogadásokban, de aztán a korlátozások feloldásával párhuzamosan visszatért a kutyatartási kedv, bár nem érte el a 2019-es szinteket. Ezután jött a háború, az alapanyaghiányok, az energiakrízis és az infláció.

„A recesszió hatása egyre inkább érzékelhető a bajban lévő állatok számában – mondja. – A jó gazdák szerencsére még kitartanak, és ki is fognak, ebben biztosak vagyunk. Akik pedig eddig is tárgyként kezelték az állataikat, és a legkisebb probléma esetén megváltak tőlük, most sem változtak.” Réka szerint a rendszer viszont időközben „beragadt”, az állatvédő szervezetek mindegyikénél visszaesett a gazdára találások száma, a menhelyek megteltek, a fizetős elhelyezésekre pedig nincs forrás.

„Emiatt már most úgy tűnhet, hogy több a kirakott kutya, pedig a megmentett kutya lett kevesebb, hiszen az állandó létszám a civil szervezeteknél már most nagyon magas. Itt tartunk nagyjából most.”

Bicsérdi-Fülöp Eszter, a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát egyik vezetője szerint is nehéz megmondani, hogy mennyiben okozza a válság a helyzet romlását, és mennyiben „csak” az eleve rossz körülmények romlottak tovább. Eszterék szervezete – aminek a történetét ebben a cikkben írtuk meg – nem menhely, de számos önkormányzati fenntartású gyepteleppel állnak kapcsolatban. Náluk eleve rosszabb a helyzet, mint a menhelyeken, ide kerülnek az utcára kirakott, onnan befogott kutyák. „A gyeptelepektől mi is azt hallottuk, hogy megnövekedett a kirakott kutyák amúgy is magas száma, de olyan is van, hogy a telep bejáratánál hagyják őket – mondja. – Az ózdi, miskolci és kisvárdai telepek folyamatos telt házzal működnek.”

Azzal, hogy nehéz megmondani az ok-okozati összefüggéseket, Boncz Edit, a kaposvári Kutyatár menhely vezetője is egyetért. „Nagyon nagy a baj, általánosságban is folyamatosan növekvő tendenciát látunk – mondja. – Egy öngerjesztő folyamatban vagyunk, hiszen a felelős állattartás hiánya miatt folyamatosan nő a szaporulat.”

Edit szerint nehezíti a helyzetet, hogy szinte már nincs az országban olyan ember, aki megfelelő örökbefogadó lenne, a társadalom leterhelt: aki örökbe akart fogadni kutyát, az már megtette. „Ez a válságtól független: egyszerű matematika. Aki felelős kutyás, az biztos, hogy nem fog lemondani a kutyájáról, de neki már van. Egy kutya 15 évig él átlagosan, ezek az emberek akkor választanak újat, ha elveszítik az előzőt, vagy ha úgy döntenek, hogy szeretnének még egyet. Ez nem akkora arány, mint ahány gazdikereső kutya van. Hova tudnánk még adni?”

Edit szerint erre addig nem lesz megoldás, amíg nem kezdik el komolyan büntetni a felelőtlen állattartást. „Most is volt egy kutyánk, amit egy erdős részen kötöttek ki – soha nem fog kiderülni, hogy került oda, mert nem volt benne chip. Ez a válság szinte már ingerküszöb alatti fejlemény. Biztosan érzékelhető lesz, de egyelőre még felmérni sem tudjuk a következményeit.”

Németh Réka is borúsan állnak hozzá a következő hónapokhoz. „Ahogy beköszönt a tél, tartósan jönnek a magasabb számlák, lassan nemcsak a kutyákat, de embereket is kell majd menteni – mondja. – Számítunk arra, hogy többen kérnek majd segítséget a korábban szeretett kedvenceik biztonságos elhelyezésében. De mi is ugyanebben a makrogazdasági környezetben működünk:

ha nincs pénz a luxusnak minősülő állattartásra, akkor adományozásra sem lesz.”

Nehezebb gazdát találni, többen kérnek segítséget

Bicsérdi-Fülöp Eszterék úgy látják, egyre nehezebb „gazdisítani” az állatokat, nagyjából tavasz óta kisebb az örökbefogadási kedv. Ezt sem feltétlenül az inflációval köti össze, inkább általánosan a postcovid időszakkal: „Sok embernek megváltozott az egzisztenciája, átértékeltek sok mindent, szerintünk nehezebben is köteleződnek el hosszú távra. Úgy véljük, ennek egyik oka, hogy háziállatot tartani elég költséges dolog akkor is, ha nincsen komolyabb betegsége.”

Ezzel párhuzamosan mindegyik szervezet azt mondja, megnőtt a segítségkérések száma. „Többen írnak segítségkérő levelet, mint korábban – mondja Eszter. – Nem feltétlenül a megváltozott anyagi körülmények miatt keresnek minket, van olyan, aki például betegség miatt nem tudja vállalni. Olyan is van, hogy mások posztjait továbbítják nekünk, hogy segítsünk gazdát keresni.

Ez borzasztóan nehéz, mert azokon a telephelyeken, ahonnan mentvényeink érkeznek, már régóta telt ház van, így legtöbbször ezeket el kell utasítanunk.”

Boncz Edit azt meséli, volt olyan, hogy valaki azzal hívta fel, hogy „túlvállalta” magát, mégsem tudja vállalni az alapszükségleteket, és emiatt szeretné „beadni” a kutyáját. „Ez egy őrületes helyzet, hiszen a menhelyeket, állatvédőket éppúgy, sőt még jobban érintik a nehézségek. Támogatásokból tartják fenn magukat, ami folyamatosan csökken, közben özönlenek be az állatok. Hogyan tudjunk segíteni, mikor a saját irhánkat kell menteni?” Eleinte úgy próbáltak megfelelni az ilyen kéréseknek, hogy felajánlottak kutyatápot, de ennek a logisztikája is nehézkes, és csak megbízható gazdákkal működik. „Nincs erre igazi megoldás.”

Olyan is van, aki az állatorvosi költséget nem tudja vállalni, pedig sokszor ezekkel is lehetne előre számolni. „Ezért is szoktak minket megkövezni. Szigorúak az örökbefogadási feltételeink, mert nekünk kell gondolkozni a leendő gazdák fejével is, hogy valóban felkészültek-e a helyzetre.

Nem biztos, hogy most kell állatokat örökbefogadni, ez persze ellenünk szól

– jelenti ki Edit. – De azt gondolom, ilyen bizonytalan helyzetben, amikor az emberek nem látják a saját, rövid távú jövőjüket sem, ne menjen ki állat, mert biztos, hogy ő lesz az első áldozat, ha nem úgy jön ki a lépés, mint ahogy eltervezték.”

Ferczi Ritát, a budaörsi Fogadj örökbe mentőközpont vezetőjét épp akkor hívom, amikor elindul otthonról, a fürdőszobában hagyva egy frissen műtött kutyát – azért került hozzájuk, mert a gazdája nem tudta vállalni az állatorvosi költségeket. Ritáék nagyon sokat segítenek az ukrán–magyar és a román–magyar határon, ez a kutya is onnan érkezett, a civil állatvédőktől érkezett be a segítségkérés. „És ez csak egyetlen történet” – mondja. Ritáék úgy tudják a határ menti állatvédőktől, hogy a környéken több kutya van az utcákon, sokakat közülük valószínűleg a háború elől menekülő gazdák voltak kénytelenek otthagyni.

Hogyan maradnak felszínen az állatvédő egyesületek?

Bicsérdi-Fülöp Eszter azt mondja, a költségeik nagy részét az állatorvosi költségek teszik ki. A partnerrendelőjük – a Kerületi állatorvosi rendelő – árai egyelőre nem változtak, így ők egyelőre nem érzik a válságnak ezt az aspektusát. Időnként előfordul, hogy tápot kell vásárolniuk az ideiglenes befogadóknak, ebben viszont már érzik az áremelkedést. Szintén nehezebben érkeznek be az utóbbi időben a támogatások is az adománygyűjtő kampányok során.

„Az állatvédelemben tevékenykedő szervezetek most elég kilátástalan helyzetbe kerültek, szerintem sokan még bele sem mernek gondolni, hogy milyen időszak előtt állunk – mondja Németh Réka. – Azt érzékeljük, hogy az adományozási kedv egyértelműen csökkent, hónapról hónapra kevesebben adakoznak, kisebb az átlagos adomány nagysága is.” A bevétel csökkenése mellett viszont ott vannak az egyre növekvő költségek, a két menhelyet üzemeltető Eszkuláp vezetője azt mondja, majdnem minden, amit igénybe vesznek – szennyvízszippantástól kezdve az állategészségügyi ellátásig – drágább, mint tavaly ilyenkor, és a béreket is növelték.

„Az állandó létszámunkat kellene drasztikusan lecsökkenteni egy olyan időszakban, amikor hatalmas szükség van arra, hogy valaki ott legyen a bajban lévő állatokért is, és amikor alig-alig adunk ki családba kutyát. Viszont ez az egyetlen út a túléléshez.

Nehéz év lesz, sok kudarccal és lemondással. Nem fog minden szervezet talpon maradni. Reméljük, hogy nekünk sikerül.”

The post Úgy tűnhet, több a kirakott kutya, pedig a megmentett kutya lett kevesebb appeared first on Forbes.hu.