Az mára többé-kevésbé világosan látszik, hogy Oroszország február végén kezdett háborúja harmadik szakaszába lépett. Az első még afféle villámháborús terv jegyében zajlott. Az volt az elképzelés, hogy a „kijevi rezsim” néhány nap alatt összeomlik, a felszabadító orosz erőket pedig az ukránok többsége lelkesen fogadja. Ám rövid időn belül kiderült, hogy ez a terv minden alapot nélkülöz. Az orosz erők Kijev környékéről történő visszavonásával és a katonai műveletek kelet-ukrajnai fronton való összpontosításával a háború második szakaszába lépett. Ám ez az elképzelés is kudarcot vallott. Egyrészt azért, mert az orosz hadsereg – annak következtében, hogy az ukrán erők a nyár derekától egyre nagyobb mennyiségben jutottak nyugati nehézfegyverekhez – elvesztette tűzerejének addigi fölényét. Másrészt pedig azért, mert a szerződéses katonákkal harcoló orosz haderő képtelennek bizonyult operatív módon pótolni veszteségeit. Az utóbbiak oly jelentőssé váltak, hogy a harcoló alakulatok a már elfoglalt ukrán területek megtartását sem tudták garantálni, ezért szükségessé vált a hosszú időn át halogatott mozgósítás elrendelése, amivel a háború harmadik szakaszába lépett.