Akik valaha kapcsolatba kerültek a marxista ihletésű politikai gazdaságtannal, és közben találkoztak Lenin egyik nevezetes munkájával is, amelynek címe Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka, ismerős állításokra ismerhetnek rá az Európai Uniót és Amerikát ostorozó kormánypropagandában. „Istenem, mennyire utálom én ezt a Nyugatot!” – szakad fel Bayer Zsoltból, mintha csak felvételét kérné az ötvenes évek állampártjába. Az antiszemita dallamok kedvelői pedig felismerik a bírálatokban édes refrénjüket: az „amerikai” tőke kézben akarja tartani a világot. Ám van ebben a Nyugat-ellenességben annyi disszonancia, hogy gyanakodni kezdjünk: valóban a Nyugat, a globális tőke ellen irányul?