Október 31-én este Kürti István érsekújvári amatőrcsillagász egy korábban ismeretlen, gyors mozgású földsúroló kisbolygót vett észre a Piszkéstető Obszervatóriumban készült egyik keresőfelvételen. Ez a profi-műkedvelő együttműködésben talált égitest lett a hazánkban felfedezett századik földközeli aszteroida.

A magyarországi kisbolygó felfedezések az 1930-as években kezdődtek a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, ahol Kulin György állhatatos munkájának köszönhetően néhány év alatt közel két tucat számozott kisbolygót sikerült felfedezni. Ezek az égitestek még a “szokásos” helyen, a Mars és a Jupiter pályája között járják útjukat, de ekkoriban még csak egy-két a bolygónkat jelentősebben megközelítő égitestet ismertek a csillagászok.

A Piszkéstetői Obszervatórium madártávlatból (Rózsahegyi Márton felvétele)

A svábhegyi kisbolygóvadászatnak a második világháború vetett véget, és már nem is indult újra, viszont az 1960-as években megkezdte munkáját a Piszkéstetői Csillagvizsgáló. A mátrai obszervatóriumba egy igazi felfedező távcső került, egy 60 cm-es lencsével és 90 cm-es tükörrel szerelt Schmidt-távcső, amellyel elsősorban távoli galaxisokban felvillanó szupernóvákat kerestek a csillagászok. A felvételeken azonban több új üstökös és kisbolygó is feltűnt, és 1982. január 20-án megszületett az első magyar földközeli kisbolygó felfedezés. A negyed órás felvételeken a gyors mozgása miatt csíkot húzó kisbolygó felkeltette a készítőjük és átvizsgálójuk, Lovas Miklós figyelmét, a bejelentés után gyűjtött megfigyelések pedig megmutatták, hogy az 1,5 km átmérőjű égitest 0,9 CSE-re megközelíti a Napot, vagyis tényleg egy földközeli aszteroida. Ez lett a (3103) Eger kisbolygó.

Az első Piszkés-tetőn felfedezett földközeli kisbolygó, a (3103) Eger rövid nyoma az 1982. január 20-án készült felfedező lemezen (Lovas Miklós felvétele)

Ezt követően továbbra is a robbanó csillagok maradtak a fókuszban, a digitális forradalom azonban változást hozott ebben is. Amikor a fotólemezeket felváltotta egy CCD-detektor a távcső gyomrában, a Szegedi Tudományegyetem vendégkutatói kisbolygókereső programba kezdtek, amely immáron a Konkoly Obszervatórium berkein belül a mai napig tart. Sok éven át ez a csapat is csak távoli, főövi kisbolygókat talált, ám 2008 őszén előkerült az első földközeli aszteroida, majd miután 2010-ben a korábbinál tízszer nagyobb CCD került a távcsőre, már átlagosan évente egy földközeli aszteroida a hálójukba akadt. Így jutottunk el 2020-ig, amikor ismét sikerült megtízszerezni a látómezőt, és elindult egy célzottan a bolygónkat megközelítő kisbolygókat kereső program.

Idén június 21-én az a szerencsés helyzet is előfordult, hogy ugyan azon a felvételen két ismeretlen földsúroló kisbolygót is sikerült felfedezni. Az inzertekben különböző sebességgel és irányokban mozogó fénypontok jól mutatják a földsúrolók keresésének egyik nehézségét.

Az Egerrel együtt addigi kilenc hazai felfedezést 2020 novemberében három újabb találattal sikerült bővíteni, 2021-ben pedig beindult a nagyüzem, és 45 újabb földsúroló gyarapította a hazai termést. A felfedezések üteméből már ekkor látszott, hogy 2022-ben meglehet a százas mérföldkő, közben azonban egy lelkes hazai amatőrcsillagász is elkezdett mozgolódni a témában. Mint azt júliusban már megírtuk, Maróti Tamás július 4-én magán obszervatóriumából felfedezett egy földközeli kisbolygót, egyel közelítve hazánkat az álomhatárhoz.

A tudományos gyűjtőmunka felemelő pillanata volt, amikor október 17-én este előbb Maróti Tamás megtalálta a második földsúrolóját, egy órával később pedig Piszkéstetőről is azonosítottak egy ismeretlen földközelítőt, így a bejelentésükre szolgáló nemzetközi honlapon egyszerre két magyar felfedezés várta a megerősítést. Ez a nagy amerikai obszervatóriumok esetében mindennapos, de az, hogy egy ilyen kicsi országban két különböző helyről szinte egyszerre találjanak földsúroló kisbolygót, példa nélküli.

Piros ellipszisben a ritka pillanat, amikor két hazai, különböző észlelőhelyről felfedezett földközeli kisbolygó is várja, hogy külföldi észlelők megerősítsék a létezésüket.

Ezzel a két találattal 89-re emelkedett a magyar földközeli kisbolygók száma (minden olyan kisbolygó ebbe az osztályba tartozik, amely 1,3 CSE-nél jobban megközelíti a Napot, még ha nem is metszi konkrétan bolygónk pályáját), így elérhető közelségbe került a mérföldkő. Végül az igen kedvező október végi mátrai időjárás napi egy újabb égitest felfedezését tette lehetővé, így 2022. október 31-én megszületett a kilencvennyolcadik piszkési földsúroló, amit a két tisztán amatőr felfedezésű kisbolygóval kiegészítve megkapjuk a százas számot. Azért emeltük ki külön a tisztán amatőr jelzőt, mert a nevezetes piszkéstetői találat sem jött volna össze egy amatőrcsillagász, Kürti István nélkül. Ő már több mint egy évtizede segít megkeresni azokat a kisbolygókat a képeken, amelyeket különböző okokból elvétenek az erre a célra használt szoftverek. Tavaly három égitestet is talált a képeken a saját szemével, idén ez volt az első felfedezése.

A századik hazánkban felfedezett földsúroló kisbolygó (2022 UK24) hosszú nyoma a képeken. A sors szeszélye folytán ennek a 6-8 méter átmérőjű égitestnek volt a legnagyobb a látszó mozgása mind közül. Ez egyrészt kicsi, 470 ezer km-es távolságának (a Hold átlagos távolsága 386 ezer km) volt köszönhető, de szerepet játszott benne elnyúlt pályája és a viszonylag nagy pályahajlása is.

Ezzel hazánk igen előkelő helyet foglal el a témában, Európában és Ázsiában egyedül a sok nagy obszervatóriumnak otthont adó Spanyolország előz meg minket nagyjából két tucat felfedezéssel, de az egy obszervatóriumban talált égitestek számában Eurázsiában már Piszkéstető a vezető obszervatórium (két november közepi felfedezéssel már maga is elérte a százas felfedezési számot). Csak az Egyesült Államokban, Chilében és Ausztráliában vannak sikeresebb földsúroló találó obszervatóriumok. A következő cél ebben a baráti versenyben a spanyol kollégák megelőzése lesz, utána pedig remélhetőleg még sok évig vezető szerepet tölthet be hazánk ebben az igazán érdekes kutatási témában.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.