A háborús években részt vett a csepeli munkásmozgalomban, egyidejűleg jelentett is róla a belügyi szerveknek. Dolgozott a Svéd Vöröskeresztnek, zsidókat mentett meg, közben sok bujkáló üldözöttet feladott a nyilasoknak. 1945-ben kapcsolatba került a szovjet Belügyi Népbiztossággal (NKVD), ekkor már a nyilasok elfogásában segédkezett, talán szerepe volt Raoul Wallenberg letartóztatásában is. Háborús bűnökért elítélték, a Gyűjtőfogházban elárulta rabtársai szökési kísérletét. 1956-ban a felkelők közé állt, majd elárulta állásaikat a karhatalmistáknak. Rablásokért is ült, 1961-től 1969-ig beszervezett ügynökként ezernél is több jelentést írt az állambiztonságnak. Majd békésen élt haláláig, posztumusz pedig megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem intézettől a Világ Igaza kitüntetést. Ez Harangi Zoltán életútja, amelyről Eörsi László történész írt drámai hatású könyvet. Az 1956-os forradalom elismert kutatójával Harangi erkölcsi megítéléséről és a pávatánc természetrajzáról beszélgettünk.