Már csak nagyon idős emberek emlékeznek az 1949-es budapesti Világifjúsági Találkozóra és az azt kísérő indulóra, ami ezekkel a szavakkal kezdődött: ”Egy a jelszónk a béke, / Harcba boldog jövőért megyünk!” Része volt ez a Szovjetunió és az ún. „népi demokráciák” propaganda-hadjáratának és azzal függött össze, hogy a kommunista nagyhatalomnak még nem volt atombombája, tehát minden eszközzel az 1945 utáni béke, vagyis a status quo megőrzésére kellett törekednie. Ezt a célt szolgálta a Béke Világtanács is, amelynek tevékenységében legszebb napjaiban fontos nyugati személyiségek vettek részt mindaddig, amíg az 1956-os magyar forradalom alá nem ásta ideológiai alapjait. De amíg Sztálin élt és utána még jó pár évig tartott a „békeharc”, kisebb-nagyobb eredményekkel.