Október 21-én soha nem látott összefogás volt az óvodai dolgozók között, amikor is több mint 700 óvodapedagógus állt bele az egységes polgári engedetlenségbe és szervezett sztrájkot vagy flashmobot. Az eddig példátlan összefogás mértékén túl a hír azért is fontos, mert az óvodapedagógusok eddig viszonylag „láthatatlanok” voltak a pedagógusok, a velük szolidaritást vállaló szülők és a tágabb társadalom megmozdulásaiban. Pedig körükben a tanárokéhoz mérhető  a szakemberhiány, és hasonlóan alacsony bérért és kedvezőtlen munkakörülmények között dolgoznak. Mindeközben mára globálisan, értékrendtől és politikai hovatartozástól függetlenül elfogadott nézet,  hogy a gyermekekbe való befektetés a társadalom jövőjének a záloga. Miért vannak mégis e befektetés legfőbb megvalósítói, a pedagógusok, ilyen kedvezőtlen helyzetben?  Pontosan milyen tényezők állnak a pedagógusok csoportján belül eddig láthatatlan óvodapedagógusok elégedetlenségének hátterében?