Mára szinte közhellyé vált, hogy a NATO támogatása nélkül Ukrajna Oroszország ellen viselt védekező háborúja közel sem állna ilyen jól. A Javelin, NLAW, Carl Gustaf páncéltörők nélkül jó eséllyel nem sikerült volna ilyen hatékonyan megállítani a háború elején indult tankrohamot, a Stinger vállról indítható légvédelmi rakétavetők nélkül sokkal nagyobb pusztítást tudott volna végezni az orosz légierő, a HIMARS-ek, Panzerhaubitzék nélkül nem lett volna ilyen sikeres az ukrán ellentámadás, most pedig az IRIS-T, NASAMS és Gepard légvédelmi rendszerek védik a nagyvárosokat az energiaellátást pusztító Sahed-drónoktól és cirkálórakétáktól. Az kétségkívül kijelenthető, hogy nem csupán jók a NATO-fegyverek, de az ukránok jól is használják őket, a háborúnak azonban nincs vége, a konfliktus intenzitása és elhúzódása miatt pedig a nyugati haditechnikai eszközök három hatalmas kihívással néznek szembe.