Az L1527 jelű sötét felhőben eddig rejtőzködő protocsillag részleteit tárta fel a NASA/ESA/CSA James Webb-űrteleszkóp közeli infravörös tartományon érzékeny kamerája, a NIRCam (Near Infrared Camera). A Bika csillagkeletkeztetési régión belül található látványos felhők csak infravörösben látszanak, így ideális célpontjai a Webbnek. Maga a protocsillag a homokóra forma legszűkebb részében rejtőzködik, a homokóra nyakánál még egy éléről látszó protoplanetáris korong is kivehető sötét csíkként. A protocsillagból származó sugárzás a korong felett és alatt lép ki, világításra késztetve a környező por és gáz anyagát.

A régió legszembetűnőbb részei, a kék és narancssárga felhők határolják azt a térrészt, amin belül a protocsillagból származó anyag eltávolodva ütközik a környező anyaggal. Maguk a színek a Webb-űrteleszkóp és a felhők közötti porrétegeknek köszönhetőek: a kék részeken a legvékonyabb a por. Minél vastagabb a porréteg, annál kevesebb kék fény tud belőle kiszökni, így alakulnak ki a narancssárga területek.

Az L1527 protocsillag a James Webb-űrteleszkóp NIRCam felvételén. (NASA, ESA, CSA, and STScI, J. DePasquale (STScI))

A felvételen olyan molekuláris hidrogén filamentumok is látszanak, amikkel a protocsillagból kiáramló anyag ütközik. A lökéshullámok és turbulenciák megakadályozzák az új csillagok születését, amik egyébként kialakulnának a felhőben. Így a teret a protocsillag uralja és a rendelkezésre álló anyag java részét össze is gyűjti.

Az L1527 csillagászati időskálán mérve még elég fiatal, körülbelül 100 000 éves. A kora és a fényessége alapján nulladik osztályú protocsillagnak számít, a csillagkeletkezés legkorábbi fázisában tart. Ilyenkor a protocsillagok gázból és porból álló, sötét felhőkbe vannak burkolva és még hosszú út áll előttük, mielőtt teljes értékű, fősorozati csillagokká fejlődnek. Az L1527 belsejében még nem indult be a hidrogén fúziója, még nem termel saját energiát. A formája, bár már többnyire gömbszimmetrikus, egyben instabil is, inkább egy kicsi, forró és puffadt gázcsomóra hasonlít, tömege kb. a Nap tömegének 20-40%-a.

Ahogyan a csillag egyre növeli a tömegét, a magja fokozatosan összehúzódik és egyre közelebb kerül a stabil magfúzióhoz. A fényképen látható, hogy az L1527 éppen ezt csinálja. Az őt körülvevő molekulafelhőt alkotó sűrű por és gáz a homokóra forma közepe felé áramlik, ahová a protocsillag van beágyazódva. A behulló anyag a központ felé spirálozik, így alakul ki a sűrű anyagkorong, avagy akkréciós korong; innen áramlik anyag a protocsillagra. Ahogyan egyre több anyagot gyűjt és minél inkább összehúzódik, a mag hőmérséklete idővel eléggé megemelkedik ahhoz, hogy beindulhasson benne a hidrogénfúzió.

A korong a képen a fényes központ előtt keresztben húzódó fekete sávként látható, mérete pedig körülbelül a Naprendszerünkével egyezik meg. A korong sűrűségét figyelembe véve nem ritka, hogy a korongban is csomósodni kezd az anyag és bolygómagok keletkeznek. Az L1527 ilyenformán egyfajta ablak is számunkra a múltba; valahogy így festhetett a Naprendszer is a Nap életének hajnalán.

Forrás: ESA