Mit gondol az EU-s szankciókról?
Nehéz téma, hiszen politikai döntésekről beszélünk. Tudom, hogy a magyar kormány kritikus a szankciókkal kapcsolatban. A vállalatunkat az általános helyzettől eltekintve nem érintik, a többivel pedig a politikusoknak kell megbirkózniuk. A kérdés, amire talán mindenkinek válaszolnia kell: mi az alternatíva? Őszintén szólva nem látok túl sok választási lehetőséget.

Szóval végül is adekvát válasz a háborúra.
Számomra igen.

Mi a különbség a német és a magyar kormány kríziskezelése között?
Őszintén szólva nincs nagy különbség. Németországban is hatalmas szubvenciós csomaggal támogatják az ügyfeleket, hogy ki tudják fizetni az energiaszámláikat. A legnagyobb különbség az lesz, hogy a krízis végeztével az árplafon intézménye megmarad-e, vagy sem, de ezt még nem tudjuk.

És mit gondol, Németországban más lesz a hozzáállás, míg Magyarországon az állami támogatás folytatódik?
Nem hiszem, hogy Németországban fennmarad az intézkedés. Végtére ez arról szól, hogy megengedheti-e magának az államháztartás. Ha most ránéz a német kormány javaslataira, a következő három-négy hónapra szólnak, de hogy azután mi következik, azt még a politikusok sem tudják. Németországban nincs nagy akarat a részükről, hogy beavatkozzanak a piaci folyamatokba.

Általános vélemény, hogy a nagy energiacégek a növekvő árak miatt profitálnak az energia­krízisből. Önöket hogyan érinti a válság?
Akik az energiakrízisből profitálhatnak, azok a termelő vállalatok, de az E.ON már nem foglalkozik energiatermeléssel. Villamos- és gázhálózatokat működtetünk, valamint energiát és energetikai szolgáltatásokat értékesítünk. A magas árak nekünk sem jók, hiszen meg kell vásárolnunk az energiát, és mi küldjük róla a számlát az ügyfeleinknek. Úgyhogy nem nyerünk belőle semmit.

Mit tehetnének az iparági szereplők, hogy enyhítsék az energiaválság csapását?
Amit most tesznek: befektetnek a megújuló energiába. Azon gondolkodik az egész iparág, hogyan elégíthetik ki az ellátási igényeket megújulókból – legyen az zöld gáz, naperőművek vagy egyebek. Nagyjából ugyanúgy gondolkodunk, mint az ügyfeleink, csak jóval nagyobb léptékben.

Az E.ON milyen stratégiai lépésekkel válaszol a krízisre Magyarországon?
A legfontosabb kérdés a hálózatfejlesztés, itt cselekednünk kell. Például most minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy napelemes rendszert igénylő ügyfeleinket a hálózatunkra csatlakoztassuk, de ez a megnövekedett igények miatt gondot okoz.

Az egyetemes lakossági szolgáltatásban már nem veszünk részt, azt az üzletágunkat eladtuk az MVM-nek. Most már üzleti ügyfeleinkre – a kis- és középvállalati szektorra – koncentrálunk, velük pedig egyénileg tárgyalunk, hogyan kezelhetik a válságot. Például rövid távú, nekik és nekünk is előnyös rugalmasságú szerződéseket ajánlunk nekik.

A legnagyobb kérdés, hogyan kompenzálja az állam a hálózatot üzemeltető cégek várható veszteségét. Ahhoz, hogy stabilan tarthassuk a rendszert, ne legyenek üzemzavarok például, kiegyenlítő energiát kell vásárolnunk a piacról, számítások szerint ez jövőre több százmilliárd forint többletköltséget okoz a magyarországi hálózatos vállalatoknak. Ezt valahonnan fedezni kell. Ez hatalmas gond az iparágban, reméljük, az új energiaügyi minisztérium kezeli majd.

Ön szerint mi súlyosbíthatná a helyzetet? Mi a legrosszabb – és legjobb – forgatókönyv?
A legjobb forgatókönyv az lenne, ha az orosz–ukrán háború nagyon gyorsan véget érne. Még ebben az esetben is fontos, hogy diverzifikáljuk a gázellátásunkat, hiszen Magyarországnak kifejezetten nagy az orosz gáztól való függősége.

A legrosszabb eshetőség, hogy elnyúlik a háború. Ekkor nekünk és az összes országnak el kell gondolkodnia, és erről európai szinten már folynak beszélgetések, hogy miként működhetnek a szolidaritási mechanizmusok. A krízis végével sem látjuk már azt az árszínvonalat, amit eddig megszoktunk. Az egész iparág nagy változáson megy át, és ez a fogyasztói árakra is hatással van.

Mennyivel mérséklődhetnek az árak?
Nehéz megjósolni. Ha az otthoni gázszámlámat nézem Németországban, az megtriplázódott, a jövőben talán csak kétszerese lesz a korábbinak. De lehet, hogy két hónap múlva már mást mondanék, hiszen sok tényezőn múlik. A nagykereskedelemi piacon, ahol mi vásároljuk az energiát, akár négyszer-ötször nagyobb árakat is megfigyelhettünk, most épp csökkennek, nagyon volatilis a piac, így nem tudok számot mondani. Magyarországon ez nem mindenkit érint, a kormány meg kívánja tartani a hatósági árakat.

Az energiakrízis mellett milyen gondokkal küzdenek még?
A napelemes rendszerek népszerűségének robbanása ilyen. Érthető, hogy mit akar elérni a kormány a pár hete bejelentett szabályozással, de ez bizonytalanságot okozott a piacon. Hetvenegyezer csatlakozási igény jött be hozzánk a határidő előtti napokban. Egy hét alatt annyi, mint 2021-ben összesen. Közben mi is értékesítünk napelemes rendszereket, ebben az üzletágban háromszor annyi megrendelést kaptunk, mint az év elején terveztük. Most nincs elég kapacitás a telepítéshez, és a hálózat stabilitása szempontjából is nagy nehézségekkel szembesülünk.

Megfelelő volt ebben az ügyben a kormány reakciója? Valóban nem bírná el a hálózat az új napelemes rendszereket?
Bemutattunk egy műszaki javaslatot a probléma megoldására: egy-egy napelemes rendszerre fel lehet szerelni egy olyan eszközt, ami érzékeli a hálózat feszültségét, és ha túl magas, kikapcsol. Ezt javasoltuk, de ennél általánosabb intézkedés mellett döntöttek. Meg tudom érteni ugyanakkor, hogy a kormány maga szeretné meghatározni az irányokat a témában. Azt nehezebb kezelnünk nekünk és az ügyfeleinknek is, hogy ez egy utolsó rohamot és bizonytalanságot okozott a piacon. Vegyesek az érzéseim.

Nem fogja vissza ez a döntés a lakossági fogyasztók fenntarthatósági törekvéseit?
Hosszabb távon nem hiszem. Az energiakrízis miatt az emberek rádöbbentek, hogy el kell távolodniuk a hagyományos energiaforrásoktól.

Elveheti a fogyasztók kedvét a fenntarthatósági törekvésektől az árak rohamos növekedése is. Az E.ON – több szolgáltatóval együtt – növelte az elektromos autók töltésének tarifáit, egy éven belül több mint triplájára nőtt az ár.
Ezt a nagykereskedelmi energiaárak növekedése okozza, erről már beszéltünk. Ha a trendeket nézzük, látható, hogy egyre többen vesznek elektromos autót. A tarifáknál meg kell bizonyosodnunk, hogy üzletünk továbbra is életképes, de ettől még a trend nem fog megállni. Épp ezért is növeljük töltőállomásaink számát.

Mi az, ami gátat szabhat a fenntarthatósági törekvéseknek?
Ha nem fejlődik a hálózat. Akármennyi zöld megoldásunk lehet, nem fognak működni, ha a hálózat instabil, és nem fordítunk elég forrást a kapacitások növelésére. Ezért mondjuk mindig, hogy a hálózat az energiaátállás gerince – és jelenleg nem alkalmas a megújuló erőforrások támogatására. Ezért a fejlesztése kulcskérdés.

Guntram Würzberg az energiaügyi minisztérium megalakulásáról:
„A terület fontosságát jelzi az
önálló minisztérium létrehozása, de ez csak akkor kedvező, ha az eredmények is
pozitívak. Nem az a fontos, hogy mely területek tartoznak közös irányítás alá, hanem az, hogy megoldjuk a problémákat.”

Az E.ON csoport huszonkétmilliárd eurót fektet a következő hat–nyolc évben a hálózatba Európa-szerte, Magyarországon is jelentős fejlesztéseket tervezünk. Ez a döntés azon a feltevésen alapszik, hogy tisztességes megtérüléssel számolhatunk.

Terveznek a közeljövőben állami tranzakciókkal?
Nem. Az elmúlt három évben hatalmas változáson mentünk át, amit még jelenleg is emésztünk. (Az E.ON Csoport 2019-ben eladta az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.-t az Opusnak, valamint az ÉMÁSZ Hálózati Kft.-t az MVM Csoportnak, utóbbi ekkor huszonöt százalékos részesedést is szerzett az anyavállalatban. 2022-ben az MVM az E.ON Áramhálózati Kft.-t is megvásárolta – a szerk.) Például informatikai oldalon számos nehézséggel küszködünk. De jelenleg a helyzetünk stabil, az üzletünk kisebb lett, de egészséges, nem tervezünk további változást.

Júliusi kinevezése óta mi volt a legnagyobb feladata?
Üzletileg a napelemes igénylések robbanásszerű növekedése. A magánéletemben természetesen az, hogy egy idegen országban kellett berendezkednem: lakást keresnem, boltokat fellelnem – az élet olyan apró dolgait kell megoldani, amikre otthon nem is gondolna az ember.

Miért vállalta el ezt a pozíciót?
Először is az E.ON-nál már hagyomány, hogy ha vezetői pozícióban dolgozol, ne maradj örökké ugyanabban a szerepkörben, szerezz tapasztalatot más területeken is, mindegy, hogy otthon vagy külföldön. Másrészt a hozzám hasonló korú emberek már el szoktak gondolkodni, hogy mi várható a következő öt–tíz évben. Ér még valami új inger? Engem mindig érdekeltek az új lehetőségek, ezért mondtam, hogy jó, csináljuk.

Mi volt a legmeglepőbb különbség a magyar és a német üzleti élet között?
Hogy őszinte legyek, annyira nem is különbözik a kettő. Sokszor azt gondolják az emberek, hogy hatalmas eltérések vannak a két ország között. Talán túl hamar mondom ezt, és fél év múlva már más lesz a véleményem. Magyarország is tagja az uniónak, a szabályok többé-kevésbé ugyanazok. Ha egyet mégis ki kéne emelnem, az lenne, hogy jóval kisebb az ország, és mindenkinek megvannak a kapcsolatai. Ha Hamburgban vezetsz egy vállalatot, alig találkozol a müncheniekkel. Itt mindenki ismer mindenkit.

The post Itt mindenki ismer mindenkit appeared first on Forbes.hu.