A XX. század egyik legnevesebb és legnagyobb hatású közgazdásza, J. M. Keynes – még az 1929-es világgazdasági válságot megelőzően – írt egy tanulmányt a jövő előrelátható trendjeiről (Keynes, J.M. 1930. Economic Possibilities for Our Grandchildren). Írásának – amire gyakran, mint az unokáknak írt levélre hivatkoznak – fő tézise: „Az emberiség gazdasági problémája megoldható – de legalábbis a megoldás közelébe kerülhet – száz éven belül. Ez azt jelenti tehát, hogy a gazdasági probléma nem az emberiség örökös problémája, ha a jövőt tekintjük”. Ez az állítás – a 1929-es világgazdasági válság tükrében – érthető módon megdöbbenthette korabeli olvasóit. Ám napjaink szemszögből előrejelzése még elgondolkoztatóbb: a megadott határidő ugyanis ebben az évtizedben lejár(!) és a helyzet mégsem tűnik ennyire optimizmusra okot adónak. Vagy mégis?