Mi legyen a karácsonyi menü, lepett meg a dilemmával a nejem. Jó ideje nem hallottam már ezt a kérdést. Az utóbbi pár évben ugyanis mi utaztunk a rokonokhoz, ahol terített asztal várt. Míg mi a logisztikával foglalkoztunk, hogy mindenki a kellő helyen legyen a kellő időpontban (mozaikcsaládoknál ez egy végeérhetetlen játék, hogy a kecskék is jóllakjanak és a gyerek is megmaradjon), addig mások megtervezték a menüt, beszerezték a hozzávalókat és szépen feltálalták. Idén viszont úgy döntöttünk, hogy maradunk Bécsben, az otthonunkban, a négy falunk között, elég abból, hogy az ünnep nem más, mint folytonos zötykölődés A-ból B-be. Szeretnénk mi is a tévé előtt lustálkodva megnézni a kívülről fújt filmeket, pizsamában lézengeni és nem törődni semmilyen megbeszélt időponttal. Ennek viszont az az ára, hogy most nekünk kell sütnünk-főznünk.