Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán lakása olyan, hogy náluk akarsz gyerek lenni és felnőni. A nappaliban, ahol máshol egész falat beborító könyvespolc van, itt csupa-csupa játék, logikai, stratégiai és partijáték. Konfrontatív, kompetitív, kooperatív, beszélgetős társasjátékok, kicsiknek, nagyoknak, felnőtteknek, két- és sokszereplős csapatoknak. A fiókokban Zoli saját fejlesztésű játékainak tervei, skiccei, prototípusai lapulnak – csak idén hét társasjátéka került a piacra. Köztük egy olyan, ami a magyar piacon ritkaság: egy szexedukációs felnőtt partijáték.

Forbes.hu: Értelmes, intelligens szexedukációs játékot nem könnyű csinálni, és nem is volt eddig a magyar piacon. Hogy jött az ötlet?

Győri Zoltán: Amikor megcsináltuk az Igent (az egyik legtöbbet eladott magyar partijátékot – a szerk.), rögtön jött az igény a folytatásra. Kihoztuk az Igen? És…-t, de a közönségtől és a Gémklub társasjáték-kiadótól és üzlettől is kaptuk a visszajelzéseket, hogy jó, de lehetne ez 18 pluszos?

Mert az alapjátékban vannak ugye a nyakkendős, felnőtt kérdések, meg a gyerekekkel is játszható, általánosabb kérdések. Egy csomó helyről jött vissza, hogy ők csak a nyakkendőssel játszanak, és azok is lehetnének belemenősebbek. Így aztán elkezdtünk mindenféle felnőtt témával foglalkozó kérdést összegyűjteni, ebből lett az Ohh… igen?

Nagyon szerettem ennek az ívét, és egyébként számunkra is fontos, hogy ne tabusítsunk semmit. Hogy mindenről legyen nyílt párbeszéd, és

legyen egy olyan játék is, ami intelligensen nyúl az erotikához, a párkapcsolatokhoz, az intimitáshoz.

Nemcsak szexszel kapcsolatos kérdések vannak egyébként benne, hanem például a testképpel kapcsolatosak, azt feszegetik, hogy hogy vagy te magaddal és a másikkal. Úgyhogy így lett ez a sorozat most teljes.

Győri-Nádai Réka: Érdekesen alakult egyébként a játék tematikája, mert mi eredetileg tabu kérdéseket kezdtünk gyűjteni. Aztán a játéktesztek azt hozták ki, hogy inkább arra van igény, hogy kifejezetten az intimitásra menjünk rá. Hogy ezeket a beszélgetéseket segítsük játékos kérdésekkel.

Van kedvenc kérdésetek?

Réka: Például nagyon szeretem azt a kérdést, hogy elégedett vagy-e a méreteiddel. Ez természetesen nemcsak az intim méretekre vonatkozik, hanem a tested körvonalára, magasságodra, súlyodra stb. Azt láttam a teszteknél, hogy az ilyen egyszerű kérdések is nagyon jó beszélgetéseket tudnak elindítani, hogy az emberek elfelejtik a pontozást vagy az egyéb szabályokat, és elindul valami mélyebb párbeszéd.

Szórakoztató és edukatív társasjátékot a szex és az intimitás témájában kevesen mernek fejleszteni. Az Ohh… Igen? most jelent meg. Fotó: Sebestyén László

Zoltán: A partijátékoknál amúgy is érdemes lazán kezelni a pontszámítást. Vannak játékosok, akiknek mindig fontos az orientáció, hogy kapjanak visszajelzést, hogy állok, hogy teljesítek, eredményes vagyok-e, nyerek, nem nyerek, tehát ezt érdemes beletenni, ez is hozzátartozik. De azért ezt alapvetően nem a győzelemre játsszuk. Viszont a partijátékoknál nagyon fontos, hogy kivel játszunk, erre nagyon érzékenyek. Akkor meg pláne, ha az intimitás a téma.

Anyám például egy fantasztikus asszony, de vele nem biztos, hogy ilyet játszunk.

És alap, hogy akkor lesz jó élmény, ha megvan a társas bizalom, ha tudom, hogy nem szégyenülök meg, mert szívesen és nyugalommal beszélhetek a saját élményeimről, álláspontomról, és mindenki felnőtt ehhez.

De az is alapszabály, hogy semmit nem kell csinálni vagy mondani. Nekünk ez amúgy is mottónk Rékával, hogy a játék ellentéte a kell. Ha neked kell valamit csinálni, az onnantól nem játék.

Réka: Volt egy másik érdekes kérdés is, ami a tesztjátékoknál érdekes tanulságokat hozott, hogy sérültél-e már meg szex közben. Először négy lány és egy fiú játszott, mind a négy nő azt válaszolta, hogy igen, a férfi, hogy nem. Később több társaságban visszatérően hasonló minta jött ki, a nőknél ez sokkal gyakoribb volt, míg a férfiak nem is nagyon értették a kérdést.

Ez nyilván nem egy reprezentatív felmérés, de tanulságos volt, és megint jó beszélgetéseket indított el arról, hogy a nők esetleg kiszolgáltatottabbak, érzékenyebb, sérülékenyebb testük van, vagy hogy egyáltalán lehetnek ilyen különbségek és kellemetlen esetek, amikre alapból nem gondolnánk.

A kérdéseket mindig ketten találjátok ki?

Réka: Igen, de a végeredmény csapatmunka eredménye. Beküldünk a kiadóba mondjuk 500 kérdést, ők visszaküldenek 350-et indoklással, hogy melyiket miért nem, mi meg még hozzáteszünk újabbakat.

Itt most a Gémklub csapatán kívül  szexuálpszichológussal is együtt dolgoztunk, mert azért ez kényes terep. Nem akartuk, hogy vulgáris, egymás oldalába bökdösős játék legyen, se azt, hogy feszengős vagy bántó, sértő, azt szerettük volna, ha értelmesen és intelligensen nyúl a témához. Szexszel foglalkozó edukatív és egyben szórakoztató társasjáték nem igazán van a piacon.

Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán naponta 4-5 órát társasoznak. Fotó: Sebestyén László

Ráadásul nekünk nagyon fontos volt, hogy az LMBTQ közösség szempontjából is rendben legyen, ezért egy csomó barátunkkal emiatt is átnézettük a kérdéseket. És nagyon jó érzés volt, hogy amikor kitettük az első híreket a játékról, és kaptam egy tucat levelet LMBTQ közösség tagjaitól, amiben azt kérdezték, hogy ők is tudnak-e vele majd játszani, akkor azt írhattam nekik, hogy igen.

Volt olyan lány, aki azt mondta, hogy ez neki most nagyon fontos, mert szeretne játszani a szüleivel. Nemrég comingoutolt, még nagyon érzékeny a téma otthon, de úgy érzi, hogy ha együtt játszanának, az sokat lazítana a helyzeten.

Volt olyan, amin a szexuálpszichológus javaslatára változtattatok?

Réka: Átküldtük neki a végleges kérdéskört, ő meg visszakérdezett, hogy mit miért tartottunk fontosnak. Nagyon jót beszélgettünk vele, és nagyon jó volt az ő szűrőjén átfuttatni a kérdéseket. Már csak azért is, mert ha belegondolunk, hogy milyen kifejezéseket használunk ebben a játékban, hogy milyen kifejezésekkel nevezzük meg mondjuk a nemi szerveket, már azzal is üzenünk, már az is megalapozza a beszélgetéseket.

Úgyhogy nagyon fontos volt, hogy minden a helyén legyen, hogy számunkra is hiteles legyen, és szakember is lássa. Nem mondta, hogy ez legyen, vagy az legyen, de nekünk fontos volt, hogy szerzőként felelősséget tudjunk vállalni azért, hogy milyen helyzetbe hozzuk a játékosokat.

És azt az érdekes megállapítást tette, hogy sokkal prűdebbek vagyunk, mint gondolnánk. Az ő tapasztalata legalábbis az, hogy az emberek nyitottabbnak tartják magukat, mint amennyire prűdek.

És az is kiderült, hogy amit mi Zolival egyszerű kérdésnek gondolunk, az lehet, hogy tíz emberből nyolcnak már sok. És akkor újra átgondoltuk a kérdéseket, és pont ezért van a játékban egy nagyon fontos játékszabály is, a stop token, amit ki lehet tenni az asztalra, ha valakinek egy kérdés diszkomfortos, és inkább kimaradna egy körből. Ez teljesen rendben van, abszolút a játék része, ez a gesztus szerintem nagyon fontos.

Zoltán: Nem célunk a provokáció. Az a célunk, és alapból nekünk is ez az ars poeticánk Rékával, hogy a játékon, és ebben a játékban a kérdéseken keresztül ismerjük meg jobban önmagunkat. Engedjünk teret annak, hogy kicsit újradrótozzuk, újradefiniáljuk magunkat.

Külföldi jó példát láttatok hasonló szexedukációs játékra?

Zoltán: A Confessions Game-et szeretjük. Ott igazából csak kérdések vannak, nincs másfajta mechanizmus a játékban, de jó. Van belőle általános és erotikus pakli is.

Van már visszajelzésetek, mennyire vevő erre a piac?

Réka: Egyelőre annyit tudunk, hogy elkezdett nagyon szépen fogyni, és azt halljuk, hogy nagy rá a kereslet.

A magyar játékpiac…

…kicsit olyan, mint a könyvpiac. Nemcsak azért, mert a karácsony előtti hetekre koncentrálódik a forgalom nagyjából 60 százaléka, hanem mert egy-egy címből nehéz kiugró számokat produkálni. Ha egy évben 2000 példány elkel egy társasból a magyar piacon, az már jónak számít, a tízezer fölötti eladások ritkák.

Győri Zoltán legnépszerűbb játékainak ez sikerült, a legkeresettebb Spicyt ráadásul tizenkét országban árulják – ez a hazai Gémklub Kiadó és a Heidelb­är Games koprodukciója. Összeladása 150 ezer fölött jár, a csak itthon kapható Igenből eddig több mint 27 000 darab fogyott – ezzel az egyik legtöbb példányban eladott magyar tervezésű játék.

A jó játékról, játszótársakról és a versengésről

Elnézve a lakásotokat, fekete öves játékosok vagytok. Mikor kezdtétek?

Réka: Nagyjából a megismerkedésünkkor, 2011-ben kezdett ez közös hobbinkká válni. Gyerekkorunkban is szerettünk játszani, volt otthon egy-két játékunk, de onnantól komolyabban csináltuk. Elkezdtünk randizni és társasjátékos rendezvényekre járni, és ezek olyan jó élmények voltak, hogy be is szereztünk párat.

Persze, akkor még csóró egyetemisták voltunk, és emlékszem, az első közös játékunkat, egy Talizmánt, remegő kézzel vettük meg. Azt hiszem, tízezer forint volt, nagy döntés volt. De rongyosra játszottuk, és nagyon jól építette a korai kapcsolódásunkat is. Olyan szép volt!

Aztán az ismerősök elkezdtek nekünk írogatni, hogy láttuk, hogy nektek az megvan, meséljetek róla, ez milyen, vagy az milyen. És egy idő után, ahogy egyre több játékunk lett, már odáig fajult, hogy mondtam Zolinak, hogy fel kéne venni videóra vagy valami hangüzenetre, hogy melyikről mit gondolunk, és úgy továbbadni, hogy ne kelljen elmondani huszadjára is. Ez adta a vlog ötletét. (Réka és Zoli Mit játsszunk? címen vlogol hosszú évek óta – a szerk.)

Győri Zoltán saját fejlesztésű társasjátékai, csak 2022-ben hét szerzői játéka jelent meg. Fotó: Sebestyén László

Most naponta mennyit játszotok?

Zoltán: Mindennap játszunk, 4-5 órát biztosan. De most már hobbiból a munkánkká is vált a játék, főleg, amióta 2017-ben elindítottuk a vlogot. Az első hat évben tényleg csak ismerkedtünk, aztán én már többet kezdtem foglalkozni a játékkal magával, mint játszani. Lényegében ez a gamerség definíciója.

Mi érdekel? Hogy mi a struktúra, hogy van felépítve?

Zoltán: Minden. Egy kicsit fanatikussá is válsz. Rengetegféle játék és játékos van, mi igyekszünk minden fajtát kiismerni, és magunkat is minél többféle helyzetbe hozni. Az elején nagy felismerés volt, hogy nem minden játék konfrontatív, hanem mondjuk kompetitív vagy kooperatív játék. Vagy legacy típusú játék. Vagy egyszer játszható játék. Minden érdekelt. De közben az a különleges benne, hogy bár ez a munkánk, megmaradt a szenvedélyünknek is. Ha esténként pihenni szeretnénk, akkor előveszünk egy olyat, amihez épp kedvünk van, és lazítani is tudunk a játékkal.

De ez azért trükkös, mert ahogy a színházcsináló kollégáim is szokták mesélni – mert egyébként mindketten színész végzettségűek vagyunk –, amikor már sok darabot rendeztél meg, akkor nagyon nehezen vagy csak néző. Nálam is nagyon felértékelődött az, amikor valójában tudok játszani. Amikor elengedem a szakmázást játék közben, és nem a mechanizmusokat, a fogaskerekeket vizsgálom, hanem csak úgy megyek.

Ezt meg tudod tenni?

Zoltán: Nem mindennapos, de igen. És annál nagyobb a becsülete egy játéknak, annál jobban tudom szeretni, ha sikerül.

Melyik az aktuális kedvencetek?

Réka: Nekem hatalmas favoritom játékmesterként és játékosként is az Azul – a most kijött Csokoládéműhely kiadása. Nagyon letisztult, nagyon okos és nagyon elegáns az újrajátszhatósága, de mégis egyszerű, kicsit absztrakt játék, ahol ebben a változatban most csokibombonokat pakolgatunk. Gyönyörű az egész.

Zoltán: És nagyon ügyesen bízza a játékosra, hogy békésen szeretnél-e játszani, vagy inkább bökdösődsz. Ezért is díjazta a német szakmai zsűri a Spiel de Jahres díjjal, a társasjátékok Oscar-díjával, amit minden évben több kategóriában átadnak. Az Azul ezt 2018-ban megnyerte, és évente érkezett ilyen-olyan változata. Ez elő szokott fordulni győztes játékként.

Nekem a Cascadia vadvilága most a nagy kedvencem, az idei győztes. A játékosok Cascadia erdeit építgetik kis lapocskákkal, és megpróbálják elhelyezni az erdő állatait az élőhelyükön. Nagyon egyszerű szabályai vannak, de nagyon beránt.

Ott tényleg érzem, hogy elveszem a játékban, megvan teljesen a flow élmény, nem foglalkozom azzal, hogy most csöngetnek, csörög a telefon, nem nyomkodok semmit, hanem tényleg benne vagyok.

Van egy fix baráti kör, akikkel rendszeresen játszotok?

Zoltán: Igen, de nekem a legfontosabb és a bázis, hogy mi ketten játsszunk. A mai napig nekem nagyon nagy különbség van a ketten is játszható, illetve a ketten nem játszható játékok között. Ha magamnak veszem, azonnal teszem vissza a polcra, ha nem játszhatunk vele ketten. Nekem elsősorban és a legfőbb játszótársam Réka.

Réka: De van egy játékos baráti körünk, úgy alakult, hogy hozzánk hasonló játékos emberekkel barátkoztunk össze, és körülbelül kéthetente találkozunk és játszunk. Van egy harmincfős tesztcsapatunk is, akikkel a munkánk révén lettünk jóba, és ha kijön egy új játék, akkor sokan játszunk vele.

Ez egy vegyes összetételű kör, hogy le tudjuk tesztelni, hogy fiatalabbaknak, idősebbeknek, konfrontatívabb játékosoknak, más karaktereknek hogy tetszik. Ha így megnéztük, csak utána készítünk róla bemutatót és kerül a vlogra. Minden játék végigmegy egy ilyen folyamaton, ezért is játszunk ennyit.

Vlogolnak, játékos üzleti tréningeket tartanak és új játékokon agyalnak. Fotó: Sebestyén László

Mennyire erős bennetek a győzni akarás? Nem szoktatok összeveszni?

Réka: Mi eléggé olaszosak vagyunk. Amikor versengünk, akkor nagyon bele szoktunk menni, és ha nem is veszekedni, vitatkozni szoktunk a játékon, de ez körülbelül három másodpercig tart. És akkor utána olaszosan játszunk valami mást. Nem vagyunk konfrontatívak, de a versenyt komolyan vesszük.

Zoltán: Főleg, mert az egész életünk nagyon kooperatív. Szülők vagyunk, házastársak, együtt dolgozunk, alapvetően békés természetűek vagyunk. De ha már játszunk, akkor én szeretem a pici versengést. Egyébként szerintem azzal sincs baj, ha valaki agresszív játékos, és ezt tudja magáról és elfogadja. Rengeteg ember haragszik magára emiatt, hogy ó, hát én nagyon gonosz tudok lenni, pedig ezzel sincs semmi baj.

Szeretem, amikor valaki nyugodtan tudja mondani, hogy agresszív játékos.

Egyik kedvenc példám Péter kollégám. Tudja magáról, hogy ha lehet egy játékban konfrontálódni, akkor ő fog. És ez jó, ez is a jellemed része, sok élethelyzetben nagyon hasznos energia, és külön jó, hogy a játékban kiutat tud találni, meg tudod élni. A kulcs a helyes és jó játékválasztás.

Üzletről

Miből éltek tulajdonképpen? Mekkora üzlet van a vlogban vagy a játéktervezésben?

Réka: Igazából három üzleti lábunk van, és ez teljesen tudatos, mert nem tartjuk stratégiailag jó lépésnek, hogy ha valaki egyvalamivel foglalkozik.

Az első a Mit játsszunk? vlog, ami nagyon fontos szívprojektünk, nagyon népszerű is, ez az, amit a legtöbben látnak belőlünk. Ezen keresztül kommunikáljuk, hogy szeretünk játszani, és nagyon örülünk annak, hogy Magyarországon nagyon kevés kivétellel az összes kiadóval kapcsolatban állunk, és a friss megjelenéseiket bemutathatjuk. Szóval ez a népszerűbb, a kifelé forduló oldal.

A másik a játéktervezés. Ez egy szerzői jövedelem, ami úgy működik, mint egy könyvírónál. Egyébként is nagyon hasonlít a játékszakma a könyvpiachoz, csak egy kicsit le van maradva tőle ismertségben.

Amit meg általában nem látnak, az az üzleti oldal, hogy rengeteg tréninget tartunk, nagyon sok céggel dolgozunk együtt. Van egy saját módszertanunk, egy játékos módszertan, amivel szervezetfejlesztési folyamatokat támogatunk, csapatépítőket, vezetőképzést, soft skill tréningeket tartunk, a hagyományosabb módszereket átfordítottuk és megtámogattuk gamifikált eszközökkel. Nagyon sok céges megbízásunk van.

Zoltán: Én büszke vagyok rá, hogy a Metropolitan Egyetemen trénereknek tanítok játékalkalmazást, játékmesterséget, hogy hogy nyúljunk okosan a játékokhoz, mert igazán kontraproduktív tud lenni egy helytelen játékválasztás.

Mondok egy példát: napindító gyakorlatként ne tegyünk be konfrontatív játékot, mert még nincs meg a bizalom, nagyon kellemetlenül sülhet el. Olyan, mintha chilis paprikával indítanánk a reggelt, annak se biztos, hogy vidám vége lesz. De ebből nem az a tanulság, hogy a játékok nem jók, csak hogy vannak rossz játékválasztások. Ezért nagyon fontos, hogy trénereket is tanítunk.

Réka: Ami a céges megbízásokat illeti, volt rá példa, hogy egy cég már meglévő társasjátékklubját támogattuk meg. Például az Evosoftnál csináltunk egy hét előadásos sorozatot, mindig volt egy motivációs előadás egy témában, utána játszottunk velük, mi vittük a társasjátékokat. Nagy sikere volt,

az jött vissza, hogy a játék remek önismereti, társismereti eszköz, a kollégák elkezdték jobban megismerni egymást,

és elkezdtek összejárni ezen alkalmakon túl is, de olyan is volt, aki a játékfejlesztéshez kapott kedvet. Szoftvermérnökökről beszélünk, tehát az agyuk eleve nagyon ráállt ezekre a dolgokra, és úgy érezték, hogy támogatást kaptak abban, ami egyébként is érdekli őket, és hogy a cég nem választja szét a munkahelyi érdeklődést és a magánembert. Az egésznek erős közösségépítő szerepe volt, és növelte a bizalmat.

Mi is szeretjük ezeket a munkákat, mert ilyenkor nemcsak egy-egy társasjátékot próbálunk népszerűsíteni, hanem a játékos szemléletet. Ami a munkában és az egész életben is jelen lehet.

Fotó: Sebestyén László Réka és Zoli ismertebb szerzői játékai

Spicy: ez lett az első külföldi terjesztésű kártyajátékuk, 2020-ban jött ki. Mensa-díjat kapott, 12 országban megjelent, több mint 150 ezer darabot eladtak belőle. Most készül egy újabb verziója, ami kockajátékos lesz, „csípősebb”, felnőttebb verzió.

Igen?: nem ez volt Zoli első játékterve, de ennek az ötletére csapott le először a Gémklub, ebből lett az első kiadott játék két és fél év előkészület után 2018-ban. 440 egyszerű eldöntendő kérdés, beszélgetésindító partijáték. Megjelenése óta nagyon népszerű, jött is a folytatása.

Igen? És…: újabb 440 kérdés, az Igen önállóan is játszható folytatása. A kettővel együtt viszont már 12 fős társaság is játszhatja. 2019-ben jelent meg.

Ohh… Igen?: A harmadik felvonás 18 pluszos kérdésekkel szexről, intimitásról, párkapcsolatról. Újabb 440 kérdés. A három Igen együtt is játszható, összesen több mint 1300 kérdéssel. 2022 decemberében jelent meg.

Sweet and Spicy: a Spicy 2022-ben megjelent családi változata. Kis méretű, blöffölős játék, egyszerű szabályokkal, sok szakmai elismeréssel.

Hogy folytatod?: a játékot a Máltai Szeretetszolgálat megbízásából készítették 2021-ben, alkoholista, függő, szenvedélybeteg szülők gyerekeinek segít a továbblépésben. Beszélgetésindító társasjáték, győzelmi kondíció nélkül.

Hamm-Hamm: kooperatív családi kártyajáték a Sportos Cukros Egyesület megrendelésére. Két ősembert kell etetni a lehető legegészségesebb módon, és minél jobban vigyázni rá, miután az egyikükről kiderül, hogy cukorbeteg. Ez is 2022-ben jelent meg.

Egyszer volt: Szabados Ágival és a Libertine Kiadóval közös játék (2021), amit az olvasás népszerűsítése inspirált. A könyv formátumú, kifejezetten szép társas lényege, hogy a játék során minisztorik íródnak, a játékosok minden körben maguk választják ki a szereplőt, a drámai fordulatot és a végkifejletet. A végére mindenki megírja minden játék végén a maga kis történetét, amit felolvasnak egymásnak.

Szeszélyes vizeken: ez egy kártyapakolgatós, blöffölős, kicsit taktikusabb játék. A Reflexshop adta ki 2022-ben, náluk ez az első magyar szerzői játék.

A herceg nyer: a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben, kifejezetten kisgyerekes családoknak. Kooperatív játék 7-8 éves kortól.

Hupszi: kifejezetten két főre fejlesztett kooperatív társasjáték. Ezt is a Pagony adta ki 2022-ben, a Lyukasóra sorozat része.

Üzletileg ez a három láb egyenként is nyereséges?

Réka: Igen.

Melyik a legjövedelmezőbb?

Réka: A vlog állandó munkát kér, cserébe kiszámítható, stabil jövedelmet hoz. Nem a legtöbbet, de ez a legláthatóbb, a leglátványosabb, a jéghegy csúcsa.

A legnagyobb láb az üzleti, itt büszkék vagyunk rá, hogy nem kell hirdetni magunkat, jönnek a megkeresések. Zoli tervez játékokat cégeknek, alapítványoknak, múzeumoknak, iskoláknak, terjed a hírünk, és nagyon jó az ügyfél-megtartásunk. Ritka az a cég, ahol nem voltunk háromszor.

A legfaramucibb láb a szerzői, játékfejlesztői láb, mert erősen hullámzó. Nem minden évben jelenik meg Zolinak új játéka, de van, amikor hosszú évek munkája egyszer csak beérik. Megjelenik a játék, onnantól ketyeg a szerzői jövedelem.

Szakmailag és anyagi szempontból is messze az a legnagyobb kihívás, hogy mi pionír munkát végzünk, ezt előttünk nem nagyon csinálta senki. Nem készített így tartalmat, nem adott társasjátékos csapatépítő ajánlatot vagy hasonlókat. Az elmúlt öt év komoly tanuló időszak volt nekünk is, hogy hogyan árazzuk ezt be, hol tudjuk magunkat elhelyezni.

Mi tényleg ketten vagyunk, most lett egy asszisztensünk egy éve, addig mindent egyedül csináltunk. Látunk abban lehetőséget, hogy ez a csapat nagyobb legyen majd, de ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, meg fel is nőni hozzá, illetve delegálni bizonyos dolgokat. Most vagyunk azon a ponton, hogy érezzük ezt az ugrást.

A játékfejlesztésről

Van, aki egész életében nem tervez hét társasjátékot, tőled csak 2022-ben ennyi jött ki a piacra, köztük egy tabutémát feszegető felnőtt társasjáték is. Hogy jött ez így össze?

Zoltán: Igazából jobban örültem volna, hogy ha tavaly és idén is megjelenik négy-négy játékom. A covid, a kínai zárlat, a gazdasági és logisztikai nehézségek, a papír drágulása, sok minden miatt végül úgy alakult, hogy tavaly csak egy jött ki, most meg hét. Sok minden mostanra ért be, de ez egyébként is rapszodikus műfaj, egy-egy játéknak sokszor nagyon hosszú az előkészítése.

Mikor kezdtél el játékokat fejleszteni?

Zoltán: Nagyjából 2013-14-ben, vagyis korábban, minthogy a vlogot elindítottuk volna, de csak 2018-ban jelent meg az első játékom (ez volt az Igen– a szerk.). Majdnem öt évig tartott, mert a társasjáték-kiadás is olyan, mint a könyvírás meg sok más kreatív szakma: a nulla és az egy között sokkal nagyobb a távolság, mint az egy meg a száz között. Az elsőt elindítani a nagy energia, a többi már könnyebben jön.

A skicceken a népszerű partijáték, az Igen kétfős verziója. Randijáték lesz, ha elkészül, Zoli most „dúsítja” a játékszabályt, hogy hangsúlyos legyen benne „az egymást megismerés játéktere”.

Hogy indul az egész? Hogy lesz egy ötletből látványos társas?

Zoltán: Én folyton ötletelek. Jönnek impulzusok, gondolatok, sok száz játéktervem van a fiókban, és abból van egy-kettő, amit méltónak találtam arra, hogy továbbfejlesszem és másoknak is megmutassam. Ezek között volt a Spicy is, amit úgy 2014 környékén kezdtem el mutogatni a Gémklub kiadónak.

Ha van egy saját ötletem, akkor minél hamarabb prototípust szeretnénk készíteni, minél hamarabb játszhatóvá szeretnénk tenni az ötletet. Minél bonyolultabb az alapötlet, annál távolabb van az, hogy mi magunk tudjunk játszani az adott játékkal.

De ha jön az ötlet, akkor éjjel dolgozom, nagyjából fél 11-től 3-ig mondom a feleségemnek, hogy rögtön jövök.

Ilyenkor konkrétan fecnikre, kis papírokra rajzolgatok kézzel, hogy induljunk el valahogy, hogy reggel ki tudjuk próbálni a játékot.

Réka: Ez tényleg így van, mire felkelek, azt mondja, terveztem egy játékot. Aztán ha van egy olyan terv, aminek érdemes megcsinálnunk a prototípusát, akkor kipróbáljuk előbb mi ketten, utána barátok vagy a tesztcsapatunk, és ha nagyjából rendben van, akkor Zoli megmutatja egy kiadónak. Ők is elkérik a prototípust, nekik is van egy fejlesztői csapatuk, ott is letesztelgetik. De általában nem egy ötlettel szokott menni hozzájuk Zoli, hanem négy-öttel, és válogatnak.

Ha valamelyik érdekli őket, és kiadnák, akkor kezdődik a közös munka, ami még iszonyatosan hosszú. A fejlesztői csapat mindenbe beleköt, szabályokba, a játék témájába, mert ez a dolguk. Majd utána grafikust is bevonnak, és a végén lesz egy termék. De mire ez kialakul, eltelik két–három év.

Zoltán: Alapvetése a társasjátékszerzésnek, és másoknak is ezt tanítom, hogy egy ötlet nem ötlet. Nagyon sokaknak van ugyanis kreatív gondolatuk, tehát az, hogy „támadt egy ötletem”, az még kevés. Rengeteg ötlet kell, én is minden harmadik-negyedik ötletemre mondom azt, hogy jó, nekem tetszik, Rékának tetszik, csináljunk belőle valami komolyabbat.

Amikor a társasjátékos piacra készítünk játékot, akkor se elég, ha egy játék jó, mert zseniális játékok vannak. Egy évben több mint négyezer játék jelenik meg a világon. Ez egy elképesztő csörte. Itt kitűnni csak valami nagyon egyedivel lehet.

Ezért amikor elviszi valaki az ötletét a kiadóhoz, akkor érdemes felkészülni arra, hogy biztosan szét fogják szedni. Ez a dolguk. Ha én tökéletesnek érzem, annál jobban fog fájni, amikor a 90 százalékát megtartják, de valamit le fognak szedni belőle. Mert minden társasjáték egy csapatmunka eredménye. Olyan nincs, hogy Győri Zoltán vagy Győri-Nádai Réka játéka, hanem XY ötletéből készült a kiadó által egy játék. Szerintem fontos erre kondicionálnia magát minden fejlesztőnek.

A hobbijuk lett a munkájuk. Fotó: Sebestyén László

Sokfélét csináltok, de a beszélgetős vonal sok játékotokban nagyon erős.

Zoltán: Nekem az analóg csatlakozás nagyon fontos. Amiket mi készítünk, azok nagyon társas játékok, ahol nagyon számít a társaság, szeretem érezni a másikat az asztalnál. A mi játékainkat nagyon nehéz is digitalizálni, de ennek örülök.

Én nem azért játszom társasjátékkal, hogy képernyőt nézzek.

Az egyik játékodban az a cél, hogy közösen veszítsen a csapat. Nem tipikus gondolat, ez hogy jött?

Zoltán: Igen, ez A Herceg nyer, az egyik legöregebb játéktervem, ami végül csak idén lett kiadva. Nagyon sokáig volt a fiókban, hosszú évekig. Nem is volt nagyon jó. A magja jó volt, de nagyon-nagyon sok finomítást kért, kellett, hogy szakmailag jobban, ügyesebben ránézzek, és végre szépen működjön.

A játék lelke a futóverseny, amit közösen megpróbálunk elveszíteni. Azért elveszíteni, mert velünk fut a király fia, és a király nézi a versenyt, és nyilván neki drukkol.

Úgyhogy úgy futjuk a versenyt, hogy mindig a főnök fia nyerje meg.

Borítókép: Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán. Fotó: Sebestyén László

The post Első közös társasukért remegve fizettek tízezer forintot, most abból élnek, hogy játszanak appeared first on Forbes.hu.