Ukrajna megtámadásával Vlagyimir Putyin orosz elnök az eddigi legerősebb üzenetet akarta küldeni a Nyugat felé: Oroszország, mint a világ egyik vezető szuperhatalma, nem tűri tovább, hogy semmibe vegyék. Az invázió egyszerre szólt volna az orosz érdekszférának is: a Kreml meg akarta mutatni, hogy azokat, akik szakadni akarnak Moszkva "öleléséből," napok alatt lesöpri a térképről a modern, ütőképes orosz haderő. A támadás elindult, a háború azonban nagyon máshogy alakult eddig, mint amire akár a Kremlben, akár a Bundestagban, akár a Fehér Házban számítottak. Tíz hónap elteltével az oroszok Ukrajna alig 18-20%-át tudták elfoglalni, az orosz haderő nagyon súlyos veszteségeket szenvedett, a reputációs kár pedig alighanem még ennél is komolyabb. Mindezek mellett a gazdasági háborúban sem áll túl jól Oroszország: bár a szankciózásnak nyertesei nincsenek, eddig nagyon úgy tűnik, az oroszok a Nyugatnál súlyosabb károkat szenvednek. Tetézi az egészet, hogy Kína és India csendes kihátrálásával nemhogy veszélybe kerül a Putyin által áhított, Amerika-ellenes feltörekvő tengely, de még a Moszkva által egyértelműen uralt ázsiai posztszovjet térség integritása is töredezik. Minden eddigi kudarca ellenére még mindig "nyerhet" Oroszország Ukrajnában, világhatalmi szerepét tekintve azonban eddig nettó vesztese a háborúnak: mára talán nem túlzás kijelenteni azt, hogy Kína és az Egyesült Államok árnyékában Oroszország többé nem szuperhatalom.