János és Ibolya lakásba költözött. Túl a hatvanon. Kiválasztottként kaptak esélyt arra, hogy a hajléktalanságból méltó körülmények közé érkezve élhessék le hátralévő éveiket. A „karácsonyi ajándékot” a kőbányai önkormányzattól kapták, az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) szakmai támogatásával, számos önkéntes kétkezi munkája révén. Az egyesület továbbra sem engedi el a kezüket, hiszen visszatérni a normalitásba nem egyszerű azoknak, akik életük javát emberléthez méltatlan kutricákban és hajléktalanszállón töltötték. Történetük akár megnyugvás is lehetne a társadalomnak – „megy ez, csak akarni kell!” –, de a kép ennél árnyaltabb, az önmagát újratermelő nincstelenség, iskolázatlanság és lecsúszás mintázataival. (Visszhang)