Volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a Grincs szőröstül-bőröstül elviszi a karácsonyt. Nem globálisan cseni el, csak szerény otthonunkban. Eddig az előkészületek nagyjából abból álltak, hogy bepakoltuk a kocsit, és elindultunk a rokonsághoz, akik akkor már jó egy hete csak sütöttek-főztek, takarítottak, fát díszítettek, ajándékokat csomagoltak. Most viszont nem mentünk sehová, így ránk maradt minden, ami a karácsonyhoz, a terített asztalhoz, a sok idegességgel elért békességhez vezet. Hát…, nem kapkodtuk el.