Itt az új év, eljött a számvetés, az elmúlt évre való visszatekintés ideje. Mi most az egész világegyetem elmúlt egy évét fogjuk áttekinteni dióhéjban. Noha a 13,7 milliárd éves univerzum számára 2022 talán csak egy jelentéktelennek tűnő csepp volt az idő irdatlan tengerében, azért ennyi idő alatt is történtek említésre érdemes változások. Hiszen a világon minden hat mindenre, így idővel még a legállandóbbnak, legstabilabbnak tűnő dolgok is átalakulnak, megváltoznak. Igaz ez a földi nap hosszától a látható világegyetem átmérőjéig mindenre.

A Nap tömege 2022-ben 1017 kg-mal csökkent a csillag magjában végbemenő atommagfúzió révén. A hiányzó tömeg elektromágneses energia, vagyis fény formájában távozott csillagunkról.

A Nap magjában a hidrogén atommagfúzió révén héliummá alakul. A folyamat tömegvesztéssel, energiatermeléssel jár. Forrás: Wikipedia.

Ezzel összefüggésben, minthogy a központi csillagunk által a Földre gyakorolt tömegvonzás hajszálnyit csökkent az elmúlt év során, a bolygónk pályájának sugara csekély mértékben, 1,5 cm-rel növekedett.

Az árapályerők, különösen a Holddal való gravitációs kölcsönhatás következtében a bolygónk forgása is lassul, így 2022-ben egy nap átlagosan 14 mikromásodperccel volt hosszabb, mint 2021-ben.

A Föld forgása a világűrből, a NASA távolodó Messenger űrszondájának szemszögéből. Forrás: NASA/Messenger.

Eközben a Hold 3,8 cm-rel került távolabb tőlünk egy év alatt. Ezek a kis változások összeadódva azt eredményezik, hogy hosszabb időtávon a teljes napfogyatkozások egyre ritkábbá, ugyanakkor hosszabbakká válnak.

Ha a Hold a Nap és a Föld közé kerül, napfogyatkozásban gyönyörködhetünk. Az, hogy teljes vagy gyűrűs fogyatkozást láthatunk, a Hold Földtől mért pillanatnyi távolságától függ. Forrás: Kevin M. Gill/flickr.

A Nap fényessége sem állandó. Csillagunk a fejlődése miatt 2022 során 0,0000005 százalékot fényesedett.

Galaxisunkban, a Tejútrendszerben 2022-ben nagyjából 5 új, kis tömegű csillag keletkezett.

A Teremtés Oszlopai – az egyik legismertebb csillagkeletkezési régió a Tejútrendszerben – a Hubble (balra) és a James Webb (jobbra) űrtávcsövek felvételein. Forrás: NASA/ESA.

Az elmúlt egyetlen év során 50 millió szupernóva ragyogott fel a megfigyelhető világegyetemben.

A kozmosz is tovább tágult 2022-ben, ami miatt a 2,725 kelvines kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hőmérséklete egy év alatt újabb 200 pikokelvinnel csökkent.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképe az ESA Planck űrszondájának mérései alapján. Ez a legrégebbi ma is látható elektromágneses sugárzás. A világegyetem 380 ezer éves korában keletkezett, és akkor még 3000 K hőmérsékletű volt. Azóta a kozmosz tágulásával ez a sugárzás egyre hűl. forrás: ESA/Planck.

A látható világegyetem átmérője 6,5 fényévvel növekedett tavaly.

Fantáziarajz a látható világegyetemről logaritmikus távolságskálán. Forrás: Pablo Carlos Budassi.

Ezzel összefüggésben a megfigyelhető galaxisok száma nagyjából 35 ezerrel növekedett.

Ugyanakkor egy év alatt a számunkra elvileg – fénysebességgel utazva – valaha elérhető csillagok száma mintegy 20 millióval csökkent az elmúlt év során.

Ezek a csekély évenkénti módosulások noha elenyészőnek tűnnek a kozmosz egészének méreteihez képest, a sok azonos irányú változás kozmikus időskálákon felhalmozódik, és az egész univerzum visszafordíthatatlanul megváltozik. A világegyetem már sose lesz olyan, mint 2022-ben volt. Hogy ez jó vagy rossz, azt pedig ki-ki döntse el maga.

Forrás: BigThink.com