Ez az írás két – egymástól látszólag távoli – élményem találkozásából született. Az egyik, Woody Allen Annie Hall című filmjében elhangzó mondása: „Soha nem lennék tagja annak a klubnak, amely engem tagjává választana”. Mivel jól ismerte saját magát, úgy gondolta: képtelen volna elviselni a hozzá hasonló különleges emberekből összeálló klubot. A másik, az elmúlt hónapok ijesztgető „bombás” plakátjai: „A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket!” Nekem ezekről az jutott eszembe: egy klub tagjának lenni hasznos és kellemes lehet, de elháríthatatlan kötelezettségekkel is jár. Aki csatlakozik, részesülhet a klub egyedi szolgáltatásaiból, de ha elmulasztaná betartani a belépéskor vállalat kötelezettségeket, számíthat arra, hogy figyelmeztetik, sőt megbüntetik. Pontosan ezt, az elvárt viselkedési szabályok megszegését követő szankciók realitását kezdik megtapasztalni mind az EU „klubját” eredetileg létrehozók, mind a később csatlakozók, sőt, még ennél is általánosabban, globális világunk renitenskedő, és azokat megfegyelmezni akaró társadalmai.