A migrációs motívumok között klasszikusak a megélhetésiek: a muszlimok többsége ugyanazért tart Nyugatra, amiért a magyarok. A jobb élet, magasabb fizetés, színvonalasabb egészségügy és oktatás reményében. Ahogy az utóbbi időben a tálib fundamentalizmus is pörgeti a kivándorlást az afgán hegyek közül, úgy a magyaroknak is megvan a maguk tálibja: az Orbán-kormány megbélyegző politikája. A nemzeti-keresztény fundamentalizmus (amely hadat visel más felekezetek ellen), a családbarátságnak becézett szegényellenesség (cigánysoron fehér holló a csok), a másság elutasítása jogerőre emelkedett. Nem csupán a transznemű másság elutasítása (ami inkább való istentől, mint ördögtől), hanem a baloldaliságé és a liberalizmusé, melyek ma épp csak megtűrt kategóriák. A kormányzati szintre emelt ellenségeskedés hatása megjelent a kivándorlási motívumok között is. Egyre többen mondják, hogy nem kérnek a fojtogató türelmetlenségből, a kormánypropaganda mélybe szivárgó gyűlöletéből.