„Hogy a kötöttről ne a nagymama kardigánja jusson eszünkbe” – a magyar Süel vagányságból épített kötött birodalmat
- Forbes
- 21 Jan, 2023
- Címkék: #Üzlet # családi vállalkozás # nagy üzlet
Egy pécsi, majd keszthelyi kis üzletből nőtte ki magát a Csillag család vállalkozása, a Süel. Az édesanyát a vendéglátás, lányát a marketing területéről csábították el a kötött ruhák. Egyedi, színes darabjaikkal azt szeretnék elérni, hogy a kötöttről ne a nagymama kardigánja, vagy kizárólag a nagyon vastag, téli darabok, hanem a jól megválasztott fazonok és színek vagánysága jusson eszünkbe. 2023-ra a külföldi terjeszkedést tűzték ki célként.
Rég jártam a budapesti Arany János utca Duna felőli végén, úgyhogy az interjúra igyekezve serényen nézegettem a csökkenő házszámokat, amikor egyszer csak megállt egy kisbusz, és két nő szállt ki belőle. Varázslatosan színes kötött ruhákban vittek még több színes ruhát, a szatyrokon is átütöttek a vibráló színek. Üdítő látvány volt a januári, szürke pesti utcán. Innen rögtön tudtam, melyik kapuban kell majd csengetnem öt perc múlva a Süel Showroomba.
A több mint harminc éves márka egyik ismérve a sok szín: náluk ne igazán keressünk fekete vagy fehér darabokat – ahogyan ők mondják kötöttségeket –, minden mást viszont igen. Jelenleg a 280. színkódnál tartanak (ennyi színt használtak az évek alatt), és most egyszerre körülbelül 70-80 szín, illetve színmix érhető el a showroomban. Először a kékek vonzzák oda a tekintetemet: van szépkék, sötétkék, retro kék, encián, égszínkék, vízkék és többféle türkiz is. „Megnézem, mi van itt a lányoknak” – kap elő egy adag édességet az egyik fiókból Csillag Zsuzsanna, a családi vállalkozás alapítója. Lánya, Zsuzsi már az üzletben van, azonos (mint megtudom, fröcskölt) mintájú, de más-más színű és fazonú Süel-ruhában ülnek le mellém.
+ 2 kép a galériában + 2 kép a galériában Süel Showroom. Fotók: Sebestyén László (5 kép)Patinás hotelből a kis farmerboltba
„Inkább kényszerpálya volt, de a kereskedelmi vénámat biztosan ott szedtem össze” – összegzi Zsuzsanna a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola utáni éveit, amikor
a patinás pécsi Nádor Hotel szintén nagynevű Mecsek cukrászdájának üzletvezető-helyettese volt. Gondolatban azonban mindig is a ruháknál járt,
gyerekkora óta szeretett tervezni, varrni, kötni, hímezni, horgolni, saját családjában is ezt látta.
Amint 1982-től gmk-kat, vagyis gazdasági munkaközösségeket (ezekben a fő munkaidőn kívül végezhettek vállalkozói tevékenységet a kisebb cégek – a szerk.) lehetett alapítani Magyarországon, Zsuzsanna és férje, György létrehozták a Tini Top gmk-t. A Nádor Hoteltől nem messze a Széchenyi téren kivettek egy üzletet, ahol saját vegyeskereskedésükben kezdték el árusítani a Zsuzsanna által megálmodott ruhákat. Szenvedélyesen varrt farmerből és más méteráruból is, idővel pedig kötött dolgokat kezdett tervezni. Első Singer varrógépe a mai napig megvan, a Fürge Ujjakból, és az Ez a divatból inspirálódott. „A Burda-Karina címlapjait én is kifestettem” – teszi hozzá nevetve Zsuzsi, aki belenőtt a fonalak és a ruhák világába. Akkoriban nem volt nagy választék ruhákból, gyakran előfordult, hogy ismerősei, barátai megrendelték Zsuzsannától a rajta látott, saját készítésű darabot. Ekkor kezdett el azon gondolkozni, hogy ha ezek ennyire népszerűek, akkor lehet, hogy komolyabban kellene velük foglalkoznia.
Anya és lánya a mai napig szorosan együtt dolgozik a vállalkozásban. Fotó: Sebestyén LászlóGiorgio Suzicci és sorok az utcán
„Gábor, az akkori eladónk odaállt az ajtóba, hogy nem tudunk több embert beengedni, emlékszel? Az utcán is sorba álltak az emberek” – idézi fel Zsuzsi, mekkora sikerük volt Keszthelyen az első ruhakollekciójukkal 1988-ban. Pécsről ekkor költöztek a Balaton-parti városba, és saját keresztneveiket viccesen olaszosítva Giorgio Suzicci néven nyitottak egy kis üzletet a Georgikon utcában. „A férjem nagyon nem akarta, de azóta is van Keszthelyen egy üzletünk” – mosolyog Zsuzsanna. A terv bevált: bár előttük senkinek nem kellett a turisták fő útvonalaitól kicsit arrébb eső üzlet, a németek hamar felfedezték és megszerették a kötöttárukat. Az édesanya eleinte kézzel kötött és köttetett, aztán gépeket is beszereztek, mert úgy szebb mintákat tudtak készíteni. Beszippantotta őket a családi vállalkozás.
Én éjszaka, a férjem nappal kötött a gépeken a garázsban. Minden jött magától.
Ha az ember szeret valamit csinálni, akkor nem nézi, mikor jár le a munkaidő” – emlékszik vissza a kezdetekre Zsuzsanna. Az akkor elérhető kínálathoz képest sokkal különlegesebb dolgokat készítettek: hímzések voltak a ruhákon és a színválaszték is nagyobb volt, bár anyagokból, fonalakból nem volt akkora kínálat, mint most. A gépi hímzés és a csipke is akkor tört be Magyarországra, ezt kombinálták a kötöttel. A kötött ruhák az alapruhatár részét képezték, nem volt még rajtuk az a későbbi bélyeg, hogy csak az idősebbek hordják, vagy hogy mindenkit kövérít. Ők azt vallják, hogy ha a fazon és a szín jó, akkor bárkinek jól áll, és a kötöttről sem csak a vastag pulcsikra, a nagymama-kardigánokra és a télre kell asszociálni. „Nem is gondolsz arra, hogy egy lenes csipke is lehet kötött. Sőt, valójában minden anyag kötött.”
Kovács Orsolya, a Yurkov Stílustanácsadó Szalon vezetője (sztorijukat mi is megírtuk a Forbes.hu-n) azt mondja: nem kell félni a kötöttől, de azzal érdemes tisztában lenni, hogy az anyag, struktúrájából fakadóan ránk dobhat pár kilót, ugyanakkor a vékony kötésű alapanyagok semmiképpen nem kövérítenek.
Buliból a nagykerbe
A Süelnél a népszerűség növekedésével a tudatos márkaépítés is elkezdődött. A Giorgio Suzicci márkanév túl hosszúnak bizonyult, így lett Süel a férj javaslatára. „Ez borzalmas, nincs semmi értelme” – ez volt Zsuzsanna első reakciója, merthogy tényleg nem köthető semmihez, de aztán úgy voltak vele, hogy az a lényeg, hogy gondolkozzanak rajta az emberek, honnan jöhet. Az „u” fölé ékezetként a két szívecskét Zsuzsi rajzolta kislányként, majd nyomdász barátjukkal tervezték meg az azóta is használt betűtípust és magát a logót. „Ketten játszva megcsinálták, mi felnőttek pedig nagyon boldogok voltunk.”
Sokan mondják, hogy retro vagy gyerekes a logó, de nyomdász barátjuk időközben meghalt, így az előtte való tisztelgésként a mai napig az eredeti logót használják.
Idén csak egy apró módosítás lesz: hozzákerül a „knitwear”, és kicsit módosítanak a nyakcímkéken – ezek már a külföldi terjeszkedés előkészítését szolgálják.
„Játékosan és nem is szándékosan vontuk be” – mondja az édesanya Zsuzsi kezdeti szerepéről, aki már a keszthelyi üzletben sokszor volt a kasszában nagypapájával. Amikor nagyobb lett, édesanyjával járta a butikokat, nagykereskedéseket, német- és olaszországi fonalkiállításokat. „Minden vasárnap dolgoztam, az egyetem alatt is végig. Emlékszel, volt, hogy a buliból felvettél szombaton és mentünk a nagykereskedésbe?” – néz anyukájára Zsuzsi.
Másnap felmondott
Zsuzsi a közgázon végzett, de a diplomával a zsebében nem a családi vállalkozásnál, hanem egy multinál kezdett. Mostanra azonban olyannyira ő a motorja a családi vállalkozásnak, hogy „ha ő nem lenne, már nem is csinálnánk. Befejeztem volna, de mivel van utánpótlás, így van jövő” – mondja Zsuzsanna. Zsuzsi egyetem után az Unilevernél kezdett el marketingesként dolgozni a 2008-2009-es válság idején. Nagymamája ekkoriban lett beteg, édesanyja ápolta, így nem jutott ideje az üzletre.
Zsuzsi eleinte úgy volt vele, hogy szeretne még pár év marketingtapasztalatot szerezni, és utána a Süelhez visszamenni. De miután elhangzott a mondat, hogy „ha még lesz hová visszajönnöd”, másnap felmondott az Unilevernél.
2008-tól teljes erőbedobással a cégben dolgozik, a marketing és operatív vezetés teljes egészében az övé, de mintákat is tervez. „Anyu a kreatív részében tök jó” – mondja a munkamegosztásról. Édesanyja viszi a plus size vonalat is, a színeket pedig közösen válogatják. „Megpróbálok mindent átadni, hogy nélkülem is működjenek a dolgok, de szeretek részt venni benne, amennyire neki szüksége van rám. De mindenben ügyes” – mosolyog az édesanyja. „»Készítsem a késeket? « – a férjem szokta viccesen kérdezni, mert azért folyamatosan vannak köztünk viták, de mindig előrevisz minket, hogy megbeszéljük problémákat.”
Zsuzsi nélkül ma már nem lenne Süel – mondja az édesanyja. Fotó: Sebestyén LászlóZsuzsi szerint a legnagyobb gond a szakemberhiány, az egyetlen gépszerelő, akivel dolgoznak, olyan elfoglalt, hogy hónapokig is eltarthat, mire odaér hozzájuk. Azt mondja, néha ott tart, hogy előveszi a gépkönyvet és ő maga szedi szét a kötőgépet. Neki simán elhiszem, főleg miután elmeséli, hogy amikor egy évig nem volt kötéstechnikusuk, akkor kényszerből maga kötött és kezelte a gépet. A régi gépek programozását szinte gyerekként az édesapjától tanulta, akkoriban egy minta leprogramozása körülbelül másfél hetet vett igénybe, majd a London College of Fashion kötött design és kötés kurzusain tanulta meg a gépi kötés alapjait.
Kovács Orsolya szerint rendkívül igényes anyaghasználat jellemzi a Süelt, és igazi gyöngyszemeket lehet náluk találni. Hozzátette:
a Süel a színek és fazonok széles skálájával sikeresen keretezte és definiálta újra a kötött műfajt.
A kötött most ismét reneszánszát éli, és nemcsak a pulcsik, hanem olyan fazonok és ruhadarabok is népszerűek, amelyeket korábban nem kötött anyagból készítettek, például a kabátok és a nadrágok. A Yurkov szalonban is számos magyar designer branddel dolgoznak, szerinte azok a márkák tudnak fennmaradni, amelyek mögött a sztori mellett minőségi alapanyagok, fazonok és minőségi kiszolgálás áll. Ennek az együttállásnak a megvalósítása Orsi szerint nem egyszerű, mert sokszor nehéz megfelelő alapanyagot és szakembert találni. „Mindenki fejet hajthat egy olyan márka előtt, amely így is több mint harminc éve a piacon van.” Zsuzsi is úgy látja, hosszú távon csak azok a márkák életképesek, amelyek mögött a minőség mellett sztori is van, kivéve, ha nagyon sok pénz is áll mögötte.
Most főleg olasz, német és spanyol fonalakkal dolgoznak budapesti műhelyükben, igyekeznek diverzifikálni a beszerzést. Minden évben van egy basic, egyszínű jól kombinálható kollekciójuk és egy prémium vonal, amelynek darabjai 100 százalék merinói gyapjúból készülnek. Egy basic darab ára 17 ezer forintnál kezdődik, egy gyapjúé 50 ezer forint körül van. „A piacnak is el kellett jutnia oda, hogy ezeket meg tudják fizetni a vevők és a kereskedők is nyitottak legyenek rá. Mi nem a trendek miatt vagyunk színesek. Színesek voltunk mindig is, imádjuk a színeket.” A kötött most épp megint trendi, de amúgy is sokat dolgoztak azon, hogy a kötöttekkel kapcsolatos vásárlói gondolkodás változzon. Ismertségüket pop-up üzletekben való megjelenésekkel is építették, évekig ott voltak például a Fashion Streeten.
Csak az ő energiájával
Én teljesen padlón voltam, szinte az idegösszeroppanás szélén” – mondja Zsuzsanna a covid alatti zárásról, amikor plázás boltjaik bérleti díjai nulla forgalom mellett is tovább ketyegtek a szerződések lejártáig.
„Azt is csak az ő energiájával lehetett megcsinálni” – Zsuzsi rögtön problémamegoldó-üzemmódba kapcsolt, és neki inkább kreatív löketet adott a válság, mert úgy látta, a vásárlók a magyar termékek, tervezők felé fordulnak. Ekkor nyílt az Arany János utcában a Süel Showroom, ahová egyénileg tudtak időpontot foglalni a vásárlóik. Webshopjuk már 2006 óta működött, nem a nulláról kellett felhúzni, így oda is át tudtak terelni a forgalomból. Olyannyira, hogy ők is meglepődtek a webshop akkori felfutásán. A Süel törzsközönségét a 25 év feletti, városi, bohém nők adják. „Felső korhatár nincs. A vásárlóink között sincs és a fejemben sincs”.
Eddig is voltak külföldi, például ausztrál, japán és izraeli franchise partnereik, de ezek az együttműködések nem stabilizálódtak. Írországban továbbra is van együttműködő partnerük, de idén szeretnének még nagyobb hangsúlyt fektetni a külföldi terjeszkedésre. „A márka és a koncepció is megérett erre” – mondja Zsuzsi. A Süel termékei
hamarosan felkerülnek a tudatos nemzetközi designer brandeket tömörítő Wolf and Badger online piactérre, és nemrég elkezdtek együtt dolgozni egy dubai concept store-ral.
Sokkal inkább a concept store-ok irányába mennek majd, ahol a boltok mögött van lelkesedés, üzleti szemlélet és értenek a működtetéshez.
Nem a fast fashionnel versenyeznek. Fotó: Sebestyén LászlóA Süel elsősorban nem a fast fashion kötött termékekkel, hanem a designer brandekkel versenyez, és nemcsak a ruhákkal. Zsuzsi úgy látja, a designer dolgok felé forduló vásárlók egy adott elkölthető összeget osztanak el ilyen termékek között, legyen az ékszer, táska, vagy ruha, és nekik így kell megragadniuk a figyelmet.
Zsuzsiék egy, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából tartott jótékonysági műhelyvásár és számos egyéb akció keretében 2013 óta együttműködnek a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) és a Patent Egyesülettel. A NANE-n keresztül valódi túlélőkkel is dolgoznak modellként: ezt azonban csendben teszik, mert a kampánnyal elsősorban nem az a céljuk, hogy a bántalmazottak elmondják a történetüket, hanem hogy megmutassák, hogy ebből ki lehet jönni úgy, hogy már jól vannak.
European Knitwear Kft. (ez a webshop forgalmát foglalja magában, a bolti eladásokat nem)
Alapítás: 2020 (Zsuzsanna 1989-ben alapította egyéni vállalkozását, ez alá tartoznak az üzletek)Tulajdonos: Csillag Zsuzsanna (50 %), Csillag Zsuzsanna Erzsébet (50 %)Nettó árbevétel: 2021: 68,5 millió forint, 2022: 80-85 millió forint (cégközlés, becslés)Üzletek: Mammut Budapest, Keszthely, Budaörs, illetve a Showroom az Arany János utcábanThe post „Hogy a kötöttről ne a nagymama kardigánja jusson eszünkbe” – a magyar Süel vagányságból épített kötött birodalmat appeared first on Forbes.hu.