Egyszerre tartja sakkban a világ legnagyobb hatalmait és védi szilíciumpajzsként saját földjét a világ legnagyobb, legbefolyásosabb csipgyártója. De mitől vált ilyen hatalmassá és megkerülhetetlenné a TSMC?

Van valami Tajvanon, ami Kínának nagyon kell, akár komoly áldozatok árán is, és aminek megvédéséért az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea is keményen odatenné magát.

A szép lelkeket el kell keseríteni, ez nem a Függetlenség és a Szabadság, hanem a világ legnagyobb, legfejlettebb csipgyártó szupervállalata, a Taiwan Semiconductor Manufacturing – ahogy csak általában emlegetik, a TSMC.

Üzlet Szalai Péter 7 perc olvasás

A kőkorszakba lökheti vissza Oroszországot a chip-embargó

Pénz Szalai Péter 10 perc olvasás

A „zöld” kriptopénz felemelkedése és bukása

Üzlet Szalai Péter 7 perc olvasás

Az év legforróbb IT botránya lehet a számítógépet felgyújtó egymilliós videókártya

A jó élet Szalai Péter 7 perc olvasás

Ha van 1,3 millió forintod új laptopra, ezt a csodagépet nyugodtan megveheted

Túlzás nélkül állítható, hogy jelenleg ez a konszern uralja az iparágat, a most még nem hivatalos becslések szerint is a piaci részesedésük globálisan elérte tavaly az 53 százalékot. Náluk gyártat az Apple, az Nvidia, az AMD, az ARM és a Qualcomm is, hogy tényleg csak a legnagyobbakat említsük. A TSMC megkerülhetetlen monolit, minden más riválisánál nagyobb kapacitással rendelkezik, övék a jelenlegi legfejlettebb gyártástechnológia, és jelen állás szerint legalább fél évtizeden keresztül nem fenyegeti senki és semmi sem a pozíciójukat.

A TSMC a világ legnagyobb csipgyártója. Fotó: TSMC

Mindez olyan döbbenetes hatalom és erő, ami cégeket, sőt akár országokat ránthat a mélybe, elvégre arról az iparágról beszélünk, ami nélkül ma már nincs élet. Hogy hogyan jutottunk odáig, hogy egy ilyen fontos szektort egy tajvani cég domináljon komoly vetélytárs nélkül, szilíciumpajzsként óvva saját országát és feltételeket diktálva a szuperhatalmak kormányainak, azt járjuk most körbe részletesen.

Jó csip – rossz csip

Az integrált áramkörök, azaz csipek mindenhol és mindenben ott vannak, már nemcsak számítógépekben, hanem telefonokban, tévékben, hűtőszekrényekben, sőt már villanykörtékben is. Már nemcsak repülők vagy tankok nem tudnak elindulni a komponens hiányában, lassan már a kávénkat sem tudjuk meginni nélküle.

Minél fejlettebb egy ilyen alkatrész, annál nagyobb teljesítmény leadására képes kevesebb energiafogyasztás és kisebb hőtermelés mellett.

Csipek nélkül nincs modern élet. Kép: TSMC

Ezek értelemszerűen olyan kulcstényezők, paraméterek, melyek az egyes termékeket a riválisok fölé emelhetik. Hogy adott csip mennyire hatékony, azt alapvetően három dolog határozza meg:

Konstrukció: más néven dizájn, ami azt határozza meg, milyen legyen a lapka felépítése.Vezérlés: a szoftveres irányítás, tehát hogy mennyire lehet kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Ez talán nem tűnik annyira nagy feladatnak, pedig az. Az Intel például emiatt nem tud tényezővé válni a grafikus kártyák szegmensében: hiába rendelkeznek olyan hardverekkel, amelyek papíron képesek lennének a megfelelő teljesítmény leadására, az optimalizálással még mindig küzdenek.Gyártás: maga a termék legyártása. Ennél kiemelten fontos az úgynevezett csíkszélesség (minél kisebb, annál jobb), és hogy a lehető legkisebb legyen a hibás termékek aránya.

A hőskorban a dolog egyszerűen ment, hiszen mindent egy kézben tartottak a cégek. Azonban a dolgok már jó ideje megváltoztak. Olyan irgalmatlan ütemű a fejlődés, hogy azt egyetlen cég már nem képes úgy kézben tartani, hogy minden téren a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa.

Egyszerűen nincsen se anyagi, se szellemi kapacitás arra, hogy mindhárom szegmensben a csúcsot nyújtsa.

Enélkül aztán könnyű versenyhátrányba kerülni, ami pedig bizonyos termékkategóriákban tragikus eredményekkel járhat. Többek között ezért döntött úgy még korábban az Nvidia, az AMD és az Apple is, hogy a gyártást teljesen elengedi, és inkább külső partnerekkel végezteti el ezt a munkát.

A csúcs PC-s hardverekbe is a TSMC gyártja a komponenseket. Fotó: AMD

Fókuszban: a gyártás

A TSMC pontosan erre a területre feküdt rá az első pillanattól kezdve: nem foglalkozik vezérléssesl, tervezéssel, nincsenek saját dizájnjai, mindent a gyártásnak rendel alá. Ez volt Morris Chang, a TSMC tajvani-amerikai alapítójának koncepciója 35 évvel ezelőtt, amikor állami segítséggel megvásárolta a Philips félvezető divízióját, valamint a rendelkezésre álló szabadalmakat. Máig ez az elv vezérli a konszernt.

A TSMC a gyártásra fókuszál.

Morris Chang a maga területén olyan kaliberű zseninek számít, mint mondjuk Steve Jobs vagy Bill Gates. Hihetetlen érzéke volt a javításhoz, az optimalizáláshoz, és kiemelten fókuszált arra, hogy a lehető legkisebb legyen a hibás termékek aránya. Még akkor is, ha ez az első időszakban mindig extra költséggel jár.

Ez a stratégia hamar kifizetődött, így tudott kiemelkedni a javarészt megbízhatatlan távol-keleti gyártók közül, amit az ügyfelek is nagyon értékeltek.

A kezdetben olcsó komponensek előállítására koncentráló TSMC a bevétel kiemelkedő hányadát visszaforgatta, a gyártástechnológia fejlesztésére, valamint a kapacitás növelésére fordította, és fordítja is mind a mai napig. Ennek következtében meg tudta tartani régi, elavult csipekre szakosodott gyártósorait is, ezekre még mindig hatalmas az igény azokban a szektorokban, ahol nincs szükség csúcstechnológiára, például a háztartásigép-, az IoT- (Internet of Things) vagy a járműiparban. Az ilyen lapkák még mindig a bevételek óriási hányadát képezik, és stabil alapot teremtenek a működéshez.

Iszonyatosan sokat költenek kutatás-fejlesztésre. Kép: TSMC

Emellett képesek olyan csipet is gyártani, amire a legdurvább videókártyák, okostelefonok vagy szuperszámítógépek épülnek. E téren konkrétan az összes rivális előtt járnak: olyan kis területre is képesek bezsúfolni a tranzisztorokat, mint egyetlen más vetélytársuk sem, és ahol aztán van hely a teljesítmény növelésére, a hő elvezetésére, és ezáltal az energiafogyasztás csökkentésére.

Ebből fakadóan a tervezéssel foglalkozó cégeknek egyszerűen muszáj a TSMC-hez fordulniuk, ha tovább szeretnék tágítani határaikat és meg akarják valósítani elképzeléseiket.

Megéri?

A fent kifejtett stratégia nemcsak monopolhelyzetet biztosít a vállalatnak, de gazdaságilag is nagyon megéri.

2022 harmadik negyedévében a cég 40 százalékkal, 20,25 milliárd dollárra növelte a bevételeit.A profit is 65,1 százalékkal, 9,27 milliárd dollárra nőtt – ez egészen elképesztő, 45,8 százalékos részesedést jelent a bevételből.A TSMC egyetlen negyedév alatt olyan nyereséget termelt, mint például az Intel egyik legnagyobb üzletága, a Data Center Group 2010 és 2018 között összesen. A bevételek az egekben. Kép: TSMC

Miért nem másolják le?

Joggal merülhet fel a kérdés: ha tényleg ennyi pénz van ebben, akkor miért is nem másolják le a TSMC technológiáit a konkurens kínai, amerikai vagy koreai csipgyártók? A válasz azonban nem annyira egyszerű. Hiába van az állami hátterű kínai vállalatoknak hatalmas tőkéje, a tudás, a know-how hiányzik, és mindig is hiányzott ahhoz, hogy e téren az első vonalban legyenek.

A félkapitalista, pártállami döntéshozatalra is épülő berendezkedés egyszerűen nem tud kellőképpen hatékony lenni az innovációs versenyfutásban.

Az amerikai riválisoknak, és elsősorban az Intelnek egy darabig megvolt a szellemi kapacitása ehhez, azonban nem fordítottak elég tőkét a fejlesztésre, így mostanra technológiailag ők is lemaradtak. És hát a hátrányt nem lehet ledolgozni rövid idő alatt.

Amerika és Kína is Tajvantól függ

Jelenleg úgy állunk, hogy csak a tajvani TSMC képes olyan csipet gyártani, amire a legjobb okostelefonoknak, videókártyáknak és processzoroknak szükségük van, ami értelemszerűen érinti a szuperszámítógépeket is. Ez egyben azt is jelenti, hogy az amerikai, dél-koreai, kínai és japán cégek, sőt maguk az államok is függenek a tajvani konszerntől. Ez az az úgynevezett „szilíciumpajzs”, ami a szigetország biztonságát garantálja.

Szilícium pajzsként védi a TSMC az országot. Kép: TSMC.

Ez egyben óriási biztonsági fenyegetést is jelent minden olyan ország számára, ami függési helyzetbe került. Ugyanis a TSMC bármikor dönthet úgy, hogy valaki számára mostantól nem gyárt csipet. Ezt demonstrálták is a közelmúltban, amikor is az orosz invázió után nemes egyszerűséggel megtagadták, hogy orosz Baikal lapkákat gyártsanak, ez pedig rettenetes ellátási nehézségeket okoz Vlagyimir Putyin országának.

Kína számára ezért lenne égetően fontos Tajvan megszerzése, hiszen ezáltal behúznák a TSMC-t, egy füst alatt megoldanák a csipellátási problémákat, és bizosíthatnák hegemóniájukat is.

Sokak szerint a konszern akkora érték, ami megérné az invázióval járó gigantikus, emberi és anyagi veszteségeket is. Az Egyesült Államok vezette koalíció ezért is áll bele az ügybe, és kész mindent megtenni a szigetország megvédéséért.

A szuperszámítógépekhez elengedhetetlenek a csúcsteljesítményű lapkák. Kép: IBM

Igen ám, de mindeközben az Egyesült Államok is próbálja csökkenteni ezt a nyomasztó függőséget, és diverzifikálni az ellátási láncot. Ennek világos jele például, hogy Joe Biden amerikai elnök szeptemberben jelentett be egy gigantikus, több mint 52 milliárd dolláros állami csomagot, ami a hazai csipgyártás felfejlesztését szolgálja. Ennek tudható be az is, hogy a TSMC engedett a nyomásnak, és bejelentette, hogy Arizonában is felépít egy hatalmas csipgyárat. Ez utóbbi döntés egyértelműen amerikai nyomásra született, hiszen így akkor sem lenne óriási baj, ha Kína lerohanná Tajvant.

Mindent megér a TSMC védelme. Kép: Lockheed Martin

Azonban ez szembemegy a TSMC korábbi, hatékonyságot minden elé helyező stratégiájával. Ennek értelmében a K+F (kutatás-fejlesztés) központok és a gyárak korábban egymáshoz földrajzilag közel helyezkedtek Tajvanon, ez például lehetővé tette a mérnököknek, hogy a laboratóriumokból egy óra autózás után máris az üzemekben legyenek és élőben tesztelhessék az elgondolásokat. Erre Amerikából értelemszerűen nem lesz mód, hiszen Tajpej és Phoenix között repülővel is fél napot vesz igénybe az út.

Cél: a függetlenség

A TSMC erejét egyébként jól mutatja, hogy bár az arizonai gyárra rábólintottak, mindent nem adnak csak úgy oda. Ez az üzem ugyanis mindössze 5 nanométeres csíkszélességű lapkák előállítását teszi majd lehetővé, ami két éve számított csúcsteljesítménynek. Ehhez képest Tajvanon már egy olyan létesítmény felépítését kezdték meg, ami sokkal fejletebb, 2 nanométeres csipek gyártását is képes lenne biztosítani.

A TSMC a világ egyik legfontosabb cége jelenleg a technológiai szegmensben. Kép: TSMC

Az is jelzésértékű, hogy amikor tavaly Caj Jing-ven tajvani elnök vendégül látta ebédre Nancy Pelosi amerikai külügyminisztert, azon részt vett a már 91 éves Morris Chang is. Chang nem fogta vissza magát, a feszült hangulatú eseményen éles szavakkal közötte Pelosival, hogy Washington erőfeszítései a csipgyártás amerikai újjáépítésére kudarcra vannak ítélve.

Azaz a TSMC meg fogja tartani vezető pozícióját akkor is, ha zsarolnak, ha fenyegetnek, és ha az amerikai adófizetők összes pénzét beleölik ebbe a harcba.

Mindeközben a holding Kínának sem hajlandó letérdelni. Régóta terjednek a pletykák, hogy a TSMC üzemei „alá vannak aknázva”, azaz egy esetleges sikeres invázió és kínai hatalomátvétel esetén a „levegőbe repülnek”. Amennyiben a Taiwan Semiconductor Manufacturing megsemmisül, a szakemberek meghalnak vagy elmenekülnek, akkor a sziget a jelenlegi értékének töredékét sem fogja érni. Sőt, nem mellékesen olyan hatással lenne a csipektől függő és csipek hajtotta világunkra – legalábbis jelenlegi állás szerint –, mintha adamantiummal borított gyémántrudat dugnának egy száguldó motorkerékpár küllői közé. Ennek következményeibe bele sem merünk gondolni.

The post A koronagyémánt, amiért Kína igazán akarja Tajvant appeared first on Forbes.hu.