Mató Gyula magyar bajnok, Eb bronzérmes párbajtőrvívó paralimpikon, és edző. Három paralimpián öltötte magára a válogatott mezét, Rióban egy tussal maradt le a középdöntőről. A parasportot egy véletlen folytán kezdte el, amikor a rehabilitációs intézetben találkozott későbbi ülőröplabda-edzőjével. Ekkor már túl volt három motorbaleseten. Az utolsót művégtaggal szenvedte el. Isten is kerekesszékbe teremtette-könyörögte. Túláradó életimádatával nem maradt más útja. Elmúlt az ép ember, de megszületett a sportoló. Olyan úton járt, ahol csak kevesen. Lebegett szétszakadt teste fölött, és a fóti templomtoronyban is a lét határán járt. A kaposvári gyerekek és dombóvári öttusázók nemcsak fegyelmet, összpontosítást és tusadást tanulhatnak tőle, hanem életigenlést is. (Visszhang)