2022 júniusában távozott a Metlife biztosító magyar és bolgár leányának vezérigazgatói posztjáról Zolnay Judit. Döntését akkor azzal indokolta, hogy „a cég vállalatrendszerében beszűkültek a karrierlehetőségek”. Mindig feszegette a „félkatonai” amerikai életbiztosító sztenderd kereteit, mert felsővezetőként sem akart lemondani a kreativitásról. Ám amikor egy előadás hatására visszatekintett a karrierjére, rájött, hogy változtatni akar.
A metlife-os fejezet utolsó éveiben kockázatvállalása, különutassága miatt már előfordult némi súrlódás a vezetőséggel. A belső céges politika sem a magyar és bolgár ág vezérigazgatójának biztosította a legtöbb szavazatot az amerikai óriásvállalatnál. Az utazás is megterhelő volt, hetente ingázott a két ország között, majd jött a covid a maga vezetői kihívásaival. „Sokszor beszélünk erről az aranykalitkáról, mert tény, hogy az embert anyagilag megbecsülik. De időről időre felütötte fejét az a kérdés, hogy biztosan főszereplő vagyok-e az életemben” – emlékszik vissza Judit.

Egy amerikai saleskonferencia előadásában hallotta, hogy egy ember átlag huszonnyolcezer napig él. Egy körön kellett elhelyezni, hol tart most ő a huszonnyolcezer napjában, ami általában négy cikkelyre osztható fel. Az első a tanulás, a felkészülés ideje, a második az egzisztencia megteremtéséé, a harmadik a visszaadás ideje, a negyedik pedig a lezárásé. Judit a papírján azt látta, lassan a harmadik cikkelybe lép. Egyszerre dolgozott benne a mohóság és a félelem, megijedt attól, mihez ért a vezetésen kívül.

Azt, hogy végül mikor és hogyan egyeztek meg távozásáról, nem kívánta kommentálni, de távozásának bejelentése a külvilágnak is csöndben zajlott. Szokatlan csöndben ahhoz a tudatossághoz képest, amivel a nyilvánosságot kezeli. Először egy zárt körű szakmai beszélgetésen, a Scruton kávéházban mondta el, hogy elmegy, majd a Metlife szűkszavú közleményben számolt be erről, és jelentette be az utódját, a lengyel Monika Spadło-Kolanót.
„Egy váltás az ember magánéletében és szakmai életében is trauma, és kezelésére minden szervezetnek megvan a maga kultúrája. Három csúcsmenedzser távozását néztem végig karrierem során, és mindig minden ugyanígy történt. Egyszerűen az ügyfeleknek sohasem lehet olyan érzésük, hogy itt valami egyvalakitől függ” – mondja Judit.
Amikor karriert választott, tudomásul vette, hogy nem fognak neki szobrot emelni, de attól a belső vállalati rendszerben értékelik és elismerik a munkáját. És ő tiszteletben tartja ezt az ügyfeleknek szóló következetes üzenetet. „Én sem vagyok gép. A Scrutonban ott ült egy csomó fiatal, és arról beszélgettünk, hogy hogyan válasszanak karriert. Arról, hogy persze, menjenek el multiba, álljanak helyt, lépkedjenek fölfelé, de ha egyszer eljön egy pont az életükben, amikor kávézót nyithatnak, startupot indíthatnak, vagy átvehetik az apjuk méhészetét, akkor merjenek váltani. És akkor azt mondtam, itt vagyok például én.”

Üzleti és államigazgatási oldalról is megkörnyékezték új pozíciókkal, de úgy döntött, most nem rendezkedik vissza céges keretek közé, hanem a lábára áll, annak minden szabadságával és nehézségével együtt. Egyéni ügyfeleinek nagy része nem az ismeretségi köréből jön. A Seed Executive Business School facultyjaként nagyvállalatokkal dolgozik vezetőfejlesztésben, és olyan vállalatok vezetőinek tart kurzusokat, mint a Mol, az OTP, az MVM, az Eon vagy az MSCI. Egyre többen keresik Juditot azért, mert hallottak róla, hallották valahol előadni, vagy követik a műsorait. Bevallottan Amerika-mániásként (nővére jó ideje kint is él) szeret úgy gondolni a mostani munkájára, mint amikor az NBA korábbi játékosa edzőként folytatja pályafutását. Hasonlóan komolyan is veszi. 

The post Nem voltam főszereplő
az életemben appeared first on Forbes.hu.