Elsőre mozdulatlannak tűnő alak fekszik a félhomályban. Hosszú percekig veszi a kamera, csak emiatt tűnik fel, hogy lassan, egyenletesen emelkedik-süllyed a mellkasa. Éles, fémes csattanás ébreszti fel a Tilda Swinton által játszott skót nőt, és miután rendszeresen hallani kezdi a rejtélyes, robbanásszerű hangot, úgy dönt, hogy Kolumbiát átszelve nyomozni kezd. Ezzel, azaz a thaiföldi író-rendező, Apichatpong Weerasethakul Memoria című filmjével tért vissza hároméves szünet után a Cinema Niche vetítéssorozat 2022 nyarán. Egyben ez az alkotás hozta el az áttörést az addig csak szárnypróbálgatásnak tűnő projektben.

A Cinema Niche 2018-ban indult, az egykori – és jelenlegi – Magyarhangya nevű, szerzői filmeket forgalmazó független cég munkatársainak kezdeményezésére. „Láttunk a filmfesztiválokat járva olyan nagy kaliberű, izgalmas filmeket, amiket túl rizikós hagyományos moziforgalmazásban elhelyezni, de kár, sőt ciki lett volna, ha az érdeklődő magyar közönség lemarad róluk” – mondja Donáth Péter, a Cinema Niche alapítója. A 2010-es években a Magyarhangya kreatív igazgatója volt, 2018-ban otthagyta a céget, de a barátság az alapítókkal megmaradt. Jelenleg rendezőnek tanul az ELTE-n, ahol egyúttal dokumentumfilmezést tanít.

„Új filmforgalmazási módszereket, új megközelítési módokat kerestünk. Akkor talán még nem volt rá alkalmas a piac” – mondja Bognár Péter, a Cinema Niche gazdasági vezetője, az Odeon videótéka-hálózat és a Magyarhangya társalapítója, utóbbi társtulaja. (Bognár Péter munkásságát a 2019. októberi magazinban mutattuk be.) Az első film vetítése a Corvin, a második a Bem moziban volt, a harmadik filmnél jutottak el a Toldiba, ami mostanra a premiervetítések állandó helyszíne lett.

Donáth Peti ezután két évig az Elf Pictures nevű filmgyártó és filmforgalmazónál folytatta pályáját, és habár a jó viszony megmaradt, a Cinema Niche-vetítések elmaradtak, majd 2020-ban minden mozi bezárt. Elengedték volna a projektet, ha nem csatlakozik az alapítók mellé a csapat legfiatalabb tagja, Rév Dániel is. (Ő Rév Marcell Emmy-díjas operatőr öccse – a szerk.)

Dani Donáthon keresztül kapcsolódott a Niche-be, a Castorp filmes képzőműhelyben találkoztak, hamar kiderült, hogy a mozizás jövőjét mindketten a közösségépítésben látják. Az ELTE filmszak elvégzése után Londonba költözött, hogy a moziforgalmazásról tanuljon, interjúnkkor is csak az ünnepek és az új Cinema Niche-premier miatt van Budapesten. „Miután találkoztam Petivel, és mesélt a filmforgalmazós múltjáról, tudtam: tanulni szeretnék tőle. Írtam neki már Londonból, mindenre kíváncsi voltam a szakmájával kapcsolatban. Előbb-utóbb nyilván felmerült, hogy mi lenne, ha együtt csinálnánk valamit.” A közös beszélgetések, bandázások során derült ki, hogy mindkettejükre nagy hatással volt egy bizonyos film. „Egy az egyben megtestesítette a Cinema Niche-érzést.”
Ez volt a Memoria, ami, habár a vetítés nyereségesnek nem volt mondható, de veszteséget sem termelt. A thai rendező filmje megosztó, az úgynevezett lassú mozi ismertetőjegyeinek megfelelően a film egy pontján végigköveti a kamera, ahogy elalszik az egyik szereplő. A Niche szervezői egyetértenek: ez a film nem való mindenkinek, de a közönségük imádta. „Nehéz ügy ez – mondja Bognár Péter. – Harminc éve még tizenöt–húszezer nézőnek hoztunk el művészfilmeket, tíz éve már csak három–ötezer embert érdekeltek. A most forgalmazott filmjeinkre ötszáz ember hajlandó beülni. De az az ötszáz hajlandó kétszer annyit fizetni azokért a filmekért, amik egyébként sohasem kerülnének be a magyar mozikba.”

A moziteremből a táncparkettre
A vetítéseiket nem kötik korhatárhoz, de elsősorban a húszas, harmincas korosztályt célozzák meg, kifejezett céljuk a művészfilmek megszerettetése a filmszerető fiatalokkal. A premierek utáni bulik a Toldi Klubban Dani nevéhez kötődnek, korábban a barátai által alapított Barcode nevű, hiphop és rap fókuszú bulisorozat egyik szervezője lévén már jól ismerte a toldisokat. Így valósították meg azt a hazai szinten egyedülálló élményt, hogy a moziteremből kilépve a néző a táncparketten, egy karnyújtásnyira a bárpulttól találja magát. A jövőben szeretnék a hangulatot és a zenéket kifejezetten a filmek tematikájához párosítani.

„Dani gyakorlatilag a projekt motorja, ha az ő lelkesedése nem lenne, elképzelhető, hogy nem folytatjuk a vetítéseket a járvány miatti leállás után” – mondja Bognár Péter. Dani és Peti mellett ő látja át a legjobban a projekt pénzügyeit, élvezi a kísérletezést. A filmforgalmazásban eltöltött évtizedek alatt olyan kapcsolatrendszert épített ki, ami nagyban segíti a jogokért folyó tárgyalásokat, ezt a Magyarhangyán belül folytatják, ami a Niche céges hátterét is adja.

Minden premierre a film arculatához passzoló ismertetővel készülnek.

Egy-egy filmpremiert és a nyitópartit többhónapos előkészítő munka előz meg, kéthavonta mutatnak be új alkotást, olyan rendezőktől, mint a francia Gaspar Noé vagy Terrence Malick. A jegybevételen felül a Nemzeti Kulturális Alap pályázataiból fedezik a költségeiket, a bulik által azonban – amellett, hogy a közönségépítés remek módja a vetítés utáni közös szórakozás – a legutóbbi három filmet már veszteség nélkül vetítették.

A csapatot jelenleg öten alkotják, mindenki önkéntes alapon, a filmek iránti szenvedélyből veszi ki részét a szervezésből. A költséghatékonyság megtartását segíti a filmforgalmazás módja is: a filmfesztiválokhoz hasonlóan korlátozott számú vetítésre vesznek jogot, ez azt jelenti, hogy általában negyvennyolc órával a premier előtt férnek hozzá a kópiához. Minden filmet magyar felirattal vetítenek – habár Peti szerint nézőik nagy részének nem lenne szüksége rá, senkit sem szeretnének kiszorítani a nyelvi korlátok miatt –, azonban a különleges forgalmazási mód miatt a digitális kópiát nem tudják szerkeszteni, így a feliratot sem tudják a filmre égetni. Ezért a vetítéseken egy technikus ügyel rá, hogy a képkockák és a felirat szinkronban legyenek.

Fontosnak tartják, hogy az egyetemista, huszonéves fiataloknak is megfizethetők maradjanak, a jegyek jellemzően háromezer forintba kerülnek, és ebben az árban már a klubbelépő is benne van. A telt házas vetítések sikerén felbuzdulva most közösségi finanszírozásba kezdenek, azt mondják: megélni egy ideig biztosan nem fognak belőle, de a növekedéshez szükségük van a támogatókra.

A januárban és február elején műsorra tűzött War Pony című filmre – amit még az amerikai mozik sem játszanak – is Bognár hívta fel a figyelmüket. „Péter a cannes-i filmfesztiválon azt mondta, hogy ne a versenyprogram filmjeire üljek be, azokat a filmeket úgyis vetítik majd a mozik, ezt a filmet kifejezetten ajánlotta. A cselekmény egy indián rezervátumban játszódik, az ott élő fiatalok nehézségeit mutatja be. Beültem, iszonyatosan tetszett. Úgy gondoltam, ez olyasmi, amit ritkán látunk, és jól működhet a Niche keretében” – meséli Dani. Pár hónappal később Donáthhoz is eljutott a film, és miután ő is meggyőzőnek találta, úgy döntöttek: ezzel indítják el a Cinema Niche elsőfilmes ágát.

„A Cinema Niche az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hazai filmforgalmazói kezdeményezése, így természetesen az Urániában a helye” – mondta Buglya Zsófia, az Uránia Nemzeti Filmszínház programigazgatója. A mozi a Toldi mellett a Niche második törzs­helyévé vált, a premier utáni második vetítésre mostanra hagyományosan az Urániában kerítenek sort. Tapasztalatuk szerint a nézők zömében a húszas-harmincas korosztályból jönnek, a nézőszám általában a rendes műsorrendi vetítések sokszorosa. Még úgy is, hogy a legtöbb urániás programhoz képest drágábban lehet bejutni a vetítésekre.

A fővároson kívül eddig csak a pécsi Apolló moziban volt vetítésük, kétszer is megtelt az érdeklődőkkel a százfős terem. Ujfalvi Tibor, az Apolló kulturális szervezője a Cinema Niche vetítéseket Donáth Petivel való barátsága révén már kezdettől ismerte, később a szervezésbe is bekapcsolódott. Kiemelten fontos lehetőségnek gondolja, hogy a Memoria és Terrence Mallick Egy rejtett élet című filmje is eljutott hozzájuk. Bognár szerint öröm a pécsiekkel együttműködni, így a jövőben is szeretnék elvinni hozzájuk a filmeket, de más vidéki városokban is terjeszkednének, ha van rá igény.

A War Ponyt még egyszer műsorra tűzik február elején az Urániában, majd márciusban jön a nyolcadik Cinema Niche-cím, a tavalyi év egyik fesztiválkedvenc filmje, Albert Serra Pacifictionje. Nemcsak a fővárosba, de Pécsre is. „Csak olyan filmet vetítünk, amit a teljes Niche-csapat jóváhagy. Vérre menő vitáink vannak” – teszi hozzá nevetve Péter, de Daniék is megerősítik: nem tűznek úgy filmet műsorra, hogy azt ne látta volna mindegyikük legalább egyszer, de inkább kétszer vagy többször. Eddig mindig sikerült megegyezniük.

Az ezredforduló környékén szerveződött egy mozivédő mozgalom, amely a régi, kis mozik bezárása ellen harcolt. Sajnos, ők sem tudták megmondani, hogyan lehetne túlélni a plázamozik generálta versenyt. Ez a recept azonban lelkesítő, biztosan nézőjük leszek.

The post Vérre menő vitáink vannak appeared first on Forbes.hu.