Már külön neve is van. Én legalábbis strandirodalomnak hívom azokat a színes borítójú nyári könyveket, amelyeket a szabadságuk idejére visznek magukkal a kikapcsolódni vágyók, hogy még balzsamosabbnak érezzék a vizet és a napsütést. Nem is olyan régen még nem volt ilyen (könnyű)ipara ennek, akkor még jobban passzolt a szépirodalom a nyárhoz. Ezért is tették május végére, június elejére a könyvhetet, hogy az olvasók betárazzanak maguknak a veretes újdonságokból, már ha mehettek nyaralni, és ha tényleg szépirodalmat választottak, s nem az új Szilvásival vagy Berkesivel, vagyis az akkori strandirodalommal felszerelkezve vágtak neki a kikapcsolódásnak.