A photobook műfaja kevésbé elterjedt itthon, pedig tehetséges alkotóból és igényes kötetből azért nincs hiány. Nemrégiben a kezembe akadt egy kivételesen szép darab, Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című kötete. A magány az egyik legalapvetőbb emberi érzés. De mit kezd vele egy fotóművész? Könyvajánló.

„Fotós szeme van” – szokták mondani, nagyjából bárkire, aki már készített egy épkézláb képet. Neogrády-Kiss Barnabás esetében ez tényleg így van, mármint ő tényleg, fizikai értelemben is máshogy lát. A fiatal és kiváló fotóművész, a Capa Nagydíj későbbi nyertese gyerekként súlyos betegséggel, agydaganattal küzdött meg – a történetét Gólya Ági írta meg a Forbes.hu-n, érdemes elolvasni!

Oldalpár a Solitude című kötetből. A fotósnak betegsége után újra kellett tanulnia a mozdulatokat, az őt körülvevő világot.

Ezen a ponton csak két mondatot hadd idézzek Ági cikkéből: „Meg akarta mutatni magának azt, amit a szeme egy részével már nem lát, másoknak pedig azt, amit csak ő lát. Önmaga megugrásának legfontosabb eszköze lett a fényképezőgép.”

Két hétig negyven négyzetméteren

„Vicces volt, mert megkaptam a Capa Nagydíjat itt a Capában, és másnap reggel én már a vonaton ültem Stuttgart felé. Ott keresett fel Sirbik Attila, hogy az Új Művészetbe írna egy cikket. Kérdéseket küldött, válaszoltam, aztán pár napra rá megkérdezte, hogy szeretnél könyvet? Mondom ja, csináljuk” – meséli Barna, honnan jött a photobook ötlete. Igen, a Capa Központ kávézójában találkoztunk, hol máshol.

Oldalpár a Solitude című kötetből.

„Nem akartam abban a negyven négyzetméteren megőrülni. Ezért találtam ki, hogy minimum egy kép egy nap, amit elkészítek. Ezt úgy alakítottam ki, hogy feltölteni az Instagramra, és így az összes napot végig lehet követni. Hetven nap volt összesen” – mondja.

A mindössze hatszáz példányban megjelent kötet képanyagának nagy része tehát a fenti említett stuttgarti, három hónapos alkotói ösztöndíj alatt született. Aki élt már külföldön, valószínűleg átélte, hogy ez – még a legközelebbi országok esetén is – hosszabb-rövidebb kultúrsokkal jár együtt. Ha mindez egy járványhelyzettel, bezárkózással jár együtt, az úgy erős csomag.

A stuttgarti Schloss Solitude, Barni, fények, és a másképp látás. Bár a felületes szemlélő elsőre gondolhatná akár egy rontott képnek is, de ez a beállítás hosszas kísérletezés, világítás után lett éppen ilyen. Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás

Márpedig Barnánál pontosan ez volt a helyzet, a koronavírus-járvány miatt két hétig elszigetelten, a szobájában töltötte minden napját. A fotók egyben az önterápia, a kialakult napi rutin dokumentáció is.

A kötet címe így egyszerre utal a magányra, és a helyszín, a stuttgarti Akademie Schloss Solitude nevére.

A kötet másik központi eleme maga a betegség, pontosabban az ebből való felépülés, a látás és a legegyszerűbb mozdulatok újratanulása. A sorozat egy kísérlet ennek a „másképp látásnak” képi manifesztációjára, erre utalnak a már-már szemtelenül üresen hagyott oldalpárok is.

Új lapot indítani. Oldalpár a Solitude című kötetből.

A felvételek egyedi, intuitív alkotói metódust tükröznek, ugyanakkor sok munkával, állítással, kísérletezéssel, állvánnyal, a világítás tudatos használatával készültek. Utóbbit nem érezzük, a képek szinte spontánul készültnek, sőt, a téma ellenére akár még játékosnak is hatnak. Szöveg egyáltalán nincs a könyvben, egyedüli támpontot a térbeli keretek lehatárolásához a belső borító ad a kastélyparkot ábrázoló térképrészletekkel.

„Ha már verbalitásra átviszem, az nem jó. Ha van egy kép, amit elkészítek, és ha azt le tudom írni, akkor… Akkor miért nem csak leírom? Akkor miért kell a kép? A képalkotásban szerintem ezért érdekes, ha intuitív, ami kivált a nézőből valamit. Nem kell, hogy szavakba öntse, csak nézze. A kép és az ember között legyen kommunikációs hatás. Ezért is van, hogy nincs szöveg a könyvben.”

Minden mozdulatot újra kellett tanulni. Oldalpár a Solitude című kötetből.

Kinek ajánljuk? Aki gyűjti és értékeli az igazi művészkönyveket, ami nemcsak a fotók miatt különleges, de önálló műalkotásként is értelmezhető.

Hol veheted meg? ISBN Books + Gallery, Írók Boltja, Ludwig Múzeum, Mai Manó Ház

Neogrády-Kiss Barnabás: Solitude. Symposion, Szabadka, 2021.

Rituáléim, imáim lettek, minden este 23 óra 23 perckor elmondtam őket – Gyermekkorom története

Borítókép: Sebestyén László / Forbes

The post Ha van egy kép, és azt le is tudom írni. Akkor minek a kép? appeared first on Forbes.hu.