Ha a dizájnt nézzük, az Galaxy S23 és S23+ alig változott a tavalyi modellekhez képest. Felületes szemlélő annyi különbséget vesz észre, hogy a hátlapi kamerákat körülölelő fémsziget eltűnt, de megmaradtak a lekerekített sarkok és a visszafogottan elegáns pasztell színek. Méretre és súlyra észrevehetetlen, 1 milliméter és 1 gramm alatti eltérések vannak, és a képernyő mérete sem változott, a sima modell 6,1 hüvelykes kijelzőt kapott, míg a nagytestvér 6,6 hüvelykeset.

Adrián Zoltán / 24.hu Balra a nagyobb S23+, jobbra pedig a sima S23.

Ami szintén nem változott, hogy a telefont kézbe véve érződik a prémium megvalósítás. Régen egy új iPhone modellt volt ilyen érzés elsőre végigsimítani, mára ezt már a Samsung is simán tudja. Az Apple-t persze nem csak ebben sikerült „utolérni”: nem újdonság, de azért még mindig felszalad a szemöldököm, mikor a több százezer forintos telefon karcsú dobozát kibontva a készüléken és némi papíron kívül már csak egy USB-C/USB-C kábelt és egy SIM-tűt találok belül.

Ezt mondjuk gyorsan feledteti a mobil, ami tényleg parádésan van összerakva. Az éleken finoman lekerekített fémkeret, jobb oldalra helyezett hangerőszabályzó és bekapcsoló gombbal, alul SIM-tálca (két kártyahellyel), USB-C port és hangszóró, sík kijelző minimális kávákkal, elöl és hátul pedig egyaránt Gorilla Glass Victus 2 üveg. A kiváló összképet csak a hátlapból kidudorodó kamerák törik meg, amik okán az asztalon lévő mobil még mindig „kocog”. Apró, de engem zavaró tényező még, hogy az üveg hátlap miatt elkerülhetetlen, hogy minden meglátszódjon a burkolaton.

Pozitívum viszont, hogy továbbra is adott az IP68 szabvány szerinti víz- és porállóság, illetve a mérnökök munkáját dicséri, hogy a középre igazított szelfikamera feletti beszédhangszóró szinte észrevehetetlen. A kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó villámgyorsan és megbízhatóan működik, az érintésérzékeny panel is tökéletesen teszi a dolgát. A 146,3 x 70,9 x 7,6 milliméteres S23 számomra ideálisnak bizonyult, bár én amúgy is szeretem a kompakt telefonokat, az S23+ (157,8 x 76,2 x 7,6 mm) viszont nekem már nagy, de másnak biztos, hogy pont ez a méret lesz a megfelelő.

Ami a szemnek láthatatlan

Ahogy a kijelzők mérete, úgy maga a panel sem változott sokat tavalyhoz képest: nem nőtt a felbontás és a színmélység, ugyanakkor a Samsung kijelzője még mindig remek vizuális élményt biztosít. Csodás színek, tökéletes feketék, kiváló kontraszt, mindez 120 Hz-es képfrissítés mellett, HDR10+ támogatással és olyan fényerővel (közel 1600 nit maximumon), ami még nyáron is bőven meg fogja állni a helyét – nem mintha mostanában ne lettek volna verőfényes téli napok.

Ami jelentős eltérés a tavalyi modellekhez képest, az a szemnek láthatatlan. A gyártót évek óta sok kritika éri a csúcstelefonjaira (Európában) ráerőltetett, saját fejlesztésű Exynos chipek miatt, ami tavaly kifejezetten rosszul sült el, ugyanis a 2200-as sorszámú lapkák egyáltalán nem hozták a kívánt teljesítményt. Annyira nem, hogy egyes esetekben még az operációs rendszer is hajlamos volt pár pillanatra megbicsaklani, ami egy csúcstelefon esetében minden, csak nem tolerálható.

Adrián Zoltán / 24.hu

Ennek súlyát érezhette a Samsung is, úgyhogy ezúttal nem követték el a tavalyi hibát: idén nemcsak az Exynos ment a levesbe, de a Qualcomm olyan Snapdragon 8 Gen 2 lapkakészletet biztosított a dél-koreaiak számára, amit kifejezetten az S23 mobilokra optimalizáltak.

Ennek meg is lett az eredménye, lévén az idei telefonok majdnem 50 százalékkal jobb teljesítményt nyújtanak, mint az S22 mobilok.

A kezelőfelület tényleg bármiféle reccenés nélkül szolgálja ki minden igényünket, de az igazán erőforrásigényes alkalmazások sem kottyannak meg a készüléknek. Nincs olyan feladat, amivel ne birkózna meg az S23 család két kisebbik tagja – ugyanez persze igaz az Ultra modellre is, de azt a variánst egy külön cikkben fogjuk részletesen elemezgetni.

A kiváló teljesítményben persze szerepe van annak is, hogy a Samsung nemcsak a processzort érintő kritikákra figyelt oda, de az S22 modelleket sújtó melegedést sem vette félvállról, és áttervezte az idei modellek hőelvezetését. Ennek hála a telefon nem forrósodik fel (3D-s játékok esetében a melegedés persze elkerülhetetlen), a rendszer pedig nem fogja vissza a lapkakészlet teljesítményét a komponensek védelme érdekében.

Mindez összeadva a jelenlegi piac egyik legerősebb és legstabilabb telefonját eredményezi (ez igazi mindkét modellre), amit csak tovább szépít, hogy az Android 13-ra felhúzott One UI 5.1 a Samsung eddigi legjobban összerakott kezelőfelülete. A cég ezen a fronton eddig is az élen járt az androidos gyártók között, de ezúttal tényleg olyan rendszer került ki a fejlesztők kezei közül, ami mindenféle buktatók nélkül gond nélkül szolgálja ki a felhasználót.

Persze mindig van egy de

Amellett, hogy a Samsung idén odafigyelt a visszajelzésekre, megtartotta azon szokását is, hogy bizonyos esetekben simán elengedi a füle mellett a kritikákat. A vállalat a töltés terén még mindig csak kullog a (főleg kínai) konkurencia mögött, és semmit nem változtattak a tavalyi teljesítményen. Ennek megfelelően az S23 esetében még mindig 25 watt a maximum vezetéken, míg az S23+-nál be kell érni 45 wattal – miközben máshol már 66 watt a minimum, de akadnak olyan középkategóriás modellek is a piacon, amik fele ennyi pénzért kínálnak gyorsabb vezetékes és vezeték nélküli töltést. Utóbbi még mindig a manapság már nevetségesnek számító 10 watt.

Ezen szépít valamennyit, hogy az aksiknál van fejlődés: az S23 esetében már 3900 milliamperórás telepet kapunk, míg az S23+ egy 4700 milliamperórással dolgozik. Az új lapkakészletnek hála pedig ezek az egységek tovább bírják, mint amennyit a szimpla teljesítménynövekedésből következtetnénk. Egy napot mindkét telefon röhögve kibír, ha pedig valaki kerüli az 5G-t, és nem komoly mobilos tartalomfogyasztó, az ennél több üzemidővel számolhat.

A gyártó ugyanakkor nemcsak a töltés sebességével szűkmarkú. SD-kártyás bővítésre nincs lehetőség, viszont a 410 ezres „legolcsóbb” S23-nál be kell érni 128 GB háttértárral. Ez elég karcsú, főleg úgy, hogy ebből közel 30 gigabájtot lefoglal a One UI-val megbolondított Android 13. Szóval nagyjából 100 GB szabad hellyel indulunk, ami a folyamatos tartalomkészítés korában tényleg kevés, még az ingyen használható felhőszolgáltatások mellett is. Persze kérhetünk 256 GB-os modellt is az S23-ból (az S23+ esetében ez a minimum), ami 30 ezres felárat jelent.

Szerencsére más területen nem kell kompromisszumokat kötni, a manapság terjedő műholdas telefonálás lehetőségét leszámítva az S23 mobilok tudnak mindent, amit egy csúcsmobilnak tudnia kell. Teljes műholdlefedettség, 5G, WiFi 6E, Bluetooth 5.3, NFC, USB 3.2 és nyilván fotózni is elég jól lehet a telefonnal – persze ezen a fronton is lehet miért kritizálni a Samsungot.

Kamerából jó a tavalyi

Bármily hihetetlen, a Samsung úgy gondolta, hogy a tavalyi hátlapi kamerarendszert nem kell megbolygatni, így ugyanazt a felhozatalt kapjuk, mint egy éve, még az alapmodellnél jóval drágább S23+ esetében sincs változás: 50 megapixeles főkamera, 12 megapixeles széleslátószögű egység és egy 10 megapixeles telefotó, amivel 3-szoros optikai zoom és 10-szeres hibrid nagyítás érhető el.

Mindeközben a Motorola tavalyi csúcsmobiljában ott a Samsung 200 megapixeles szenzorja (aminél egy újabb és jobb variáns került a Galaxy S23 Ultra hátlapjára). Itt persze érdemes megjegyezni, hogy a Galaxy S23 szépen megmutatja, sokszor mennyire nincs értelme a megapixel háborúnak, hiszen a szoftveres újdonságokkal megbolondított tavalyi felhozatal még mindig sokkal jobb képeket produkál, mint a nagy számokkal dobálózó Motorola Edge 30 Ultra.

Adrián Zoltán / 24.hu Mindkét telefonon ugyanazokat a kamerákat találjuk.

Az S23 és az S23+ esetében is adott a lehetőség 50 megapixeles fotókat készíteni, de sokat nem veszít az sem, aki marad a pixel binding technológiával készülő, alapvetésnek számító 12 megapixeles képeknél. A telefon nappal és éjjel is kiválóan teljesít, a Samsung mobilfotós vezető szerepét jól demonstrálja, hogy ezzel a készülékkel lényegében rossz kép nem nagyon készíthető. Az már csak bónusz, hogy az előlapi kamera immár 12 megapixeles a tavalyi 10-hez képest.

Ez a modul ráadásul már tudja a 4K/60 fps videóminőséget is, a hátlapra pedig megérkezett a 8K/30 fps. Utóbbinak még 2023-ban sem látom sok értelmét, de aki igen, az biztos örülni fog, hogy 24 képkocka per másodpercről felugrott a készülék 30-ra, képstabilizálással kiegészítve.

Feljavított Samsung Galaxy S22 túlárazva

Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor a Samsung idén nem lépett előre, csak kijavította a Galaxy S22 széria hibáit. A tökéletestől persze még így is messze vagyunk (gondoljunk csak a töltésre és a tárhelyre), viszont az tagadhatatlan, hogy az S23 modelleket egész egyszerűen jó használni. Teljesítményben, szoftveres vonalon, kamerákat illetően kevés telefon tud manapság ennél többet, de ha valamelyik fronton mégis, akkor a másik kettőnél biztos kilóg a lóláb.

A gond nem az, hogy a gyártó jelentős fejlődés helyett csak csiszolt a tavalyi koncepción (nagyjából ugyanezt nyújtotta az iPhone 14 is), hanem az árazás, amiben mindez nem köszön vissza. Tavaly a Galaxy S22 belépő modellje 334 990 forintról indult, ennél idén 75 ezerrel kell többet fizetni. Világos, hogy egy év alatt rengeteget romlott a gazdasági helyzet, a magyar valuta pedig sokszor sosem látott mélységekbe zuhant, de ekkora áremelés egy ráncfelvarrott mobilért ezek fényében is elég pofátlan húzás – legyen bármennyire is jó a végeredmény.

A tavalyi áron ez a mobil kihagyhatatlan ajánlat lenne, de 410 ezerről induló árcédulával nehéz igazán jó szívvel ajánlani a Galaxy S23 és S23+ telefonokat. Bár remek használni őket, és kevés jobb mobil van most a piacon, de a Samsung valójában nem erőltette meg magát ezekkel a készülékkel. Elég rossz üzenet lehet a gyártó felé, ha azt látja, hogy ennyi is bőven elég ahhoz, hogy felfoghatatlanul sok pénzt kérjen az innovációt csak hírből ismerő termékeiért.

The post A Samsung Galaxy S23 legnagyobb hibája az ára first appeared on 24.hu.