A világ legnagyobb láthatatlan tárgya – a helyiek gyakran így viccelődnek saját országukon. Indonézia jóval több, mint Bali, és globális szempontból is egyre fontosabb tényező.

Ülök az egyik nagy kereskedelmi tévés székház szomszédságában virágzó specialty kávézóban. Ismerősöm késik, mobilozni nem szeretek nyilvános helyen, a jáva (sic!) kávé keserű. Így óhatatlanul is hallgatom a szomszéd asztalnál a közeli stúdióból eresztett másodvonalas mentor/rap-énekes és egy ismeretlen arcú, wannabe reality hős emelt hangú, de nem túl emelkedett színvonalú beszélgetését. Az előbbi szerénytelenül magyarázza, annyit haknizott az elmúlt évben, hogy a produkciók közötti szüneteket kihasználva, mi több, azt nagyon is megérdemelve most családjával Balira utazik néhány hétre. „Tudod, ahogy a kertévéből az Attila, a playmate Évi, az instás Tibi…” – és csak sorolja bizonyára közismert spanjait.

A másik fickó elismeréssel vegyes irigységgel csüng szavain, és tétován csak ennyit szól:

„Hmmm, de jó, Bali… na de… ööö… mi van Balin túl?”

Váratlan kérdése majd egy percig lebeg mentora és közte, aztán az előbbi frappánsan zárja le a kibontakozó beszélgetést: „Hát… Indonézia!” Feldolgozni sincs időnk a bonyolult választ, az úr sürgős teendőire hivatkozva távozik. Figyeltem, borravalót nem adott.

Valóban, Bali újabban nagyon népszerű úti cél a magyarok körében. Nemcsak influenszerek, jógázók, hanem a digitális nomádságra vágyók és a Thaiföldön már kiadatást elkerülni nem tudó piti üzleti csalók között is. Ideális téli desztináció, Indonézia szerves része – de ez a turistaparadicsom, ami ráadásul vallásában, szokásaiban, éghajlatában is merőben különbözik a szomszédos területektől, csak egy az ország háromezer lakott szigetéből.

Több ebből Ugyanolyan gyönyörű, mint Santorini, csak negyedannyiba kerül – Steiner Kristóf csodálatos világa Methana félszigetén Bárhol is járunk a világban, az esti mese magyarul van

A világ legnagyobb láthatatlan tárgya

Saját országukon szoktak ekképp viccelődni a helyiek. Valahogy őket kevésbé zavarja, hogy a hosszában mintegy ötezer kilométer kiterjedésű, a világ 4. legnépesebb, 276 milliós lakosságú, és a Föld első számú muszlim országát kevesen tartják tényezőnek. Pedig a legutóbbi G20 csúcstalálkozót pont Balin tartották, mi több, 10 év múlva az indonéz gazdaság top 10-e közé is bekerülhet. És Jokowinak becézett elnökük talán az egyetlen politikus, akit tavaly kétoldalú tárgyalásokon fogadott az amerikai, a kínai, az orosz és az ukrán elnök is. (Macronnak például ez nem sikerült. Na jó, ő viszont kezelt Infantinoval, Messivel, Mbappéval és Salt Bae-val is.)

Mi magyarok aztán különösen keveset hallunk Indonéziáról.

Mentségünkre legyen mondva, diplomáciai kapcsolat is csak 1955 óta van az országgal, nehéz is lenne kipcsákokat, Kőrösi-Csoma sírt, nyelvi, vallási, történelmi szálakat, ex-szoci ösztöndíjasokat keresnünk. Nem megy könnyen a külgazdasági nyitás sem, a vízen és állítólagos tudástranszferen kívül keveset tudunk segíteni egymásnak.

Hogy mégis érdemes Indonéziára nagyobb figyelmet fordítanunk a jövőben, annak 3(G) jó oka is lehet:

Felértékelődő Geopolitikai jelentősége,a jövő ásványaira épülő Gazdaságaés elnökük Grandiózus tervei. Indonézia vs. Bali (utóbbi lent, középen, pirossal)

Semlegesség a szuperhatalmak vízi színpadán

Indonézia azon ritka országok legnagyobbika, aminek az északi és déli féltekén is vannak területei. Ráadásul két óceán, az Indiai- és a Csendes-óceán is mossa partjait. Nem véletlenül figyeltek fel erre és a kapcsolódó hajózási útvonalak jelentőségére gyarmatosítóik, a hollandok. Ez az elhelyezkedés és méret ma, a szuperhatalmak rivalizálásának, az Egyesült Államok és Kína katonai, de leginkább gazdasági háborújának kibontakozásakor még fontosabbá válik. A kereskedelmi útvonalak biztosítása, a potenciális haditengerészeti bázisok, mélytengeri lelőhelyek, vagy akár migrációs útvonalak a két óriáson kívül még India és Ausztrália szemében is fokozatosan értékeli fel az országot.

Indonézia megalakulása óta a semleges, harmadik országbeli hatalmak egyik zászlóvivője, és az is kíván maradni.

Jakarta, Indonézia (Fotó: Afif Ramdhasuma)

Pénzt és befektetést szívesen fogad Kínából és az Egyesült Államokból is (manapság egy amerikai befektetésre négy kínai jut). Óvatosan ítéli el az orosz inváziót, Borneó szigetének vasúti fejlesztését kizárólagosan végezheti az orosz MÁV, miközben közvetít, hogy az olcsó ukrán gabona kijusson a blokádból. Ugyanis ők a legnagyobb vevőik.

A szuperhatalmak csatája Ázsiában fog eldőlni, és Indonézia nem akar és tud kimaradni a keletről érkező áruk szállításának hasznából, Kína tengeri hatalommá válásából, az amerikaiak és ausztrálok óceánokat kontrolláló törekvéseiből, a szingapúri szoros és India kikötőinek forgalmának biztosításából. Már csak azért sem, mert a jövő kereskedelmében nagyobb szerepet szán magának természeti kincsei és erősödő gazdasága miatt.

Nikkel, kobalt és az appok

Habár sosem volt a legsikeresebb ázsiai tigris, Indonézia gazdasága töretlenül fejlődik. Az elmúlt 20 évben a világátlagot jóval meghaladó, évi 5 százalékos GDP-növekedéssel, különösen az utolsó 10 évben Indiát és Kínát leszámítva harmadik helyezett. A szegénységi küszöb alatt élők számának egynegyedére csökkenése, soha nem látott infrastrukturális beruházások jellemzik a közelmúltat leszámítva harmadik helyezett. A szegénységi küszöb alatt élők számának egynegyedére csökkenése, soha nem látott infrastrukturális beruházások (két és félszer annyi autópálya épült az elmúlt 7 évben, mint az azt megelőző 35-ben). Mindez szerencsésen párosul a világgazdaság legújabb trendjeivel: az elektrifikáció, elsősorban az elektromos autózás és a fogyasztói társadalom technológiai fejlődésének lehetőségével. Indonézia szén és pálmaolaj exportjáról volt híres – ez idáig.

De jövője, hogy magáénak tudhatja a Föld nikkelkészletének egyötödét, a harmadik legnagyobb kobalt termelő és mellesleg óriási bauxittartalékai vannak. Be is jelentkeztek hát az akkumulátorgyártás, az elektrotechnológiai ipar vezető szereplői közé. És ezt most nem akarják elszúrni, mint az olajjal: a bányászatot kizárólagos hazai kézben tartva a befektetőket az értéklánc következő szintjére várják elsősorban.

Már épülnek is a közös koreai, japán, amerikai és kínai fémfeldolgozók, szigorúan vegyesvállalati formában.

Belülről is izmosodik a gazdaság. Az infrastruktúra fejlesztések mellett az ország pénzügyei (hiány, infláció, devizaárfolyam, kereskedelmi egyensúly) is stabilabbak, mint valaha. Ezek pedig nagyban segítik, hogy ez a 276 milliós belső piac is egyre élénkebb és hatékonyabb legyen. A legfontosabb kihívás, a 3000 lakott sziget közötti áru-, ember- és nem utolsósorban adatforgalom extra költségeinek leszorítása. A digitális forradalom, az e-kereskedelem Délkelet-Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő tech és startup helyszínévé tette Jakartát és környékét, ahol az elmúlt két évben is, a világtrendektől eltérően drasztikusan nőttek a kockázati tőkebefektetések.

Borobudur (Mario La Pergola)

Megalomán diktátor vagy felvilágosult modernizátor?

Indonéziában nem divat a rövid elnökösködés, Joko Widodo is már 8 éve van hatalmon, és most kezd csak belejönni. Építtetett 16 új repülőteret, 18 kikötőt, 2100 kilométernyi autópályát. Bejelentkezett a zöld iparosítás és akkumulátorbiznisz élharcosának, és stílusosan a G20 csúcstalálkozón, Balin, házigazdaként jelentette be, hogy az ország megpályázza a 2036-os olimpiarendezést.

Kezdhetünk aggódni?

Hab a tortán, hogy mindezt az ország vadonatúj fővárosában, a még csak tervasztalon megálmodott, a borneói (nem bali) őserdő közepén kialakítandó Nusantarában szeretné lebonyolítani. A jelenlegi 10 millió lakosú Jakarta ugyanis élhetetlen, és vészesen süllyed. Az első visszafogott költségvetés is minimum 33 milliárd dollár – ez lesz az a projekt, ami mellett Brazíliaváros, Nur-szultán, Canberra fővárossá emelése, vagy a katari sivatagban rendezett futball-vb is eltörpül.

Jokowi egyre ügyesebben menedzseli saját és Indonézia brandjét a világban. Otthon is taktikusan manőverezik, ő az első nem elit családból, vagy katonai háttérrel hatalomra került elnök, aki előtte üzletemberként és Jakarta kormányzójaként is sikeres volt. Puccsista elődjeivel ellentétben még ellenlábasait is képes bevenni a kormányba, és nagy bűvészkedésben van, hogy megújítsa az ország holland korból átvett törvénykezését.

Miközben a korábban jellemző protekcionista, külföldi befektetéseket és munkáltatói jogokat korlátozó szabályokat fokozatosan bontja le, cserébe számos egyéb társadalmi, politikai és vallási csoportnak is kedvezni szeretne. Ennek lett az egyik szerencsétlen torzszülöttje nemrég a muszlim radikálisok kedvéért javasolt büntetőtörvénykönyv-módosítás. Ez a házasságon kívüli szexet és istenkáromlást börtönnel sújtaná. Alig győzte magyarázni az elnök, hogy a turistákra nem vonatkozik – hiszen annyi is lenne Balinak…

Igaz hát, Indonézia jóval több, mint Bali. Geopolitikai jelentősége, értékes természeti erőforrásokkal olajozott gazdasága, és kissé excentrikus, megalomán, de kétségkívül vizionárius, jól manőverező politikai vezetése miatt sokat fogunk még hallani róla.

És megsúgom a rappernek: turisztikailag is van élet Balin kívül.

Borobudur templomai, Szumátra vulkánjai, Borneó őserdője, a komodói sárkány, vagy csak Yogjakarta kávézói.

Osztovits Ádám
Stratéga, utazó, a PwC cégtársa

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

The post Na de mi van Balin túl? – Indonézia töretlenül fejlődik, ezért vessük rá vigyázó szemünket appeared first on Forbes.hu.