:

Az élet a Naphegyen is harc

Az élet a Naphegyen is harc

„Jöjjenek nyugodtan, lesz hely” – mondja egy derűs női hang a telefonban, amikor egy szerdán aznap estére, pár órával későbbre foglalnánk asztalt a Sunhill Bistróba. Nevet nem is kér – ez lehetne akár intő jel is, de mi totális optimizmusának tudjuk be. Valójában meg annak kéne, hogy a naphegyi NER-celeb­szálkásító Oxygen Wellness több koncepcióváltást megélt oldalhajója elsősorban reggeliző-bruncholó helynek, hétvégente lehet erős.
Erre utal az is, hogy amióta januárban az edzőközponttal együtt Mészáros Lőrinc berkein belülre került az étterem, a Facebook-oldalt ellepték gazdagon sminkelt TV2-s műsorvezetők becsekkolásai, de egyikük sem az á la carte étlap valamelyik elemével látható. Pedig az már csak azért is hasznos volna, mert ugyanezen a közösségi szájton egy teljesen más menükártyáról láthatók fotók, mint ami a honlapon elérhető, és odaértünking találgatjuk, vajon melyik lehet az igazi. (A facebookos.)


Négy-öt asztalnál ülnek, úgy tizenöt–húsznál tehát nem, ránézésre a vendégek nagyobb részének van magasépítő vállalkozása. Egy percnél hosszabban álldogálunk, amíg valaki megszólít minket, ajánlásának megfelelően (ti. hogy üljünk bárhová) az átriumot választjuk, ami stratégiai hibának bizonyul: étlapot több mint tíz perc után kapunk, a rendelésfelvételig további tizenöt perc alatt jutunk el. Lehetne pizzázni is egy impozáns kemencéből, prémiumnak tűnő feltétekkel, de mi azt akarjuk kideríteni, az áll-e a bevásárlás mögött, hogy Mészáros Lőrinc Várkonyi Andrea után a Sunhill séfjébe is beleszeretett, úgyhogy összetettebb dolgok iránt érdeklődünk.


Érlelt sajttal töltött céklás raviolival kezdünk, és a fejünkben megjelenő nyelvhasználati kérdőjelekkel, merthogy nem egy lilára színezett tésztabatyu jön, hanem két céklazselé-korong között a minden különösebb karaktert nélkülöző sajt, szóval cékla-„ravioli”. Merész alkotás, mármint: hatezerért merész. A tejszínes halleves leve kellemesen selymes emulzió, ha nem is emlékezetes, a betétek jól készült kagylók, semlegesre főtt rákok és rágósnak bizonyuló bébipolipok.


A főételek esetében ajánlásokat követünk. A konfitált tengeri sügér egy szokatlanul, de szépen formázott filé, meghagyott farokúszóval. Jól passzol hozzá a karfiolkrém és a diszkréten, de füstölt kaviár, mutatósak a bébizöldségek is. A leírásból és elsőre a tányérunkról is lemarad a némi spéttel hozott zelleres-almás mártás, ami magában kifejezetten finom ugyan, de arról nem vagyunk meggyőződve, hogy ezt a fogást kereste végzetének.
A legerősebb elem a vacsorában a füstös ízű sólet, benne egy libamájjal töltött, rántott kaszinótojással: utóbbi bundája remek, a libamájpépről viszont csak az tud eszünkbe jutni, mennyivel több értelme lett volna a Teremtő által megálmodott helyén hagyni krémesen a sárgáját. Ehető virágok díszítik – ez könnyen lehet, hogy egy sólet esetében világelsőséget jelent.


A feltét glacéban sült marhaoldalas, a név dekódolásához annyit segítek, hogy a barnamártás francia nevét az I. kerület ezen pontján kívül nem fonetikusan ejtik, ettől azonban még a hús omlós és ízes. (Lefejtése a csontról nem a legkönnyebb művelet a csúszós babágyon, de a hal szószát villával kikanalazni egy teljesen lapos dizájntányérból sem az: az élet a Naphegyen is harc.)


A császármorzsa Snickers fagylalttal és forró baracklekvárral is az utóbbi, egyszerűbb-őszintébb, ezáltal magabiztosabb érzetet keltő szellemben fogant. A mogyorós fagyi és a morzsa kombinációja ötletes ízpár, a savanykás lekvárral is működő trió. Ami kevésbé működő: felszolgálónk – aki egész este annyira igyekszik, hogy szakadatlan meséléssel vagy kínálással ránk ne telepedjen, hogy az ellenkező végletet valósítja meg – a desszert tálalásakor egy szerencsétlen mozdulattal az ujjával odébblöki a morzsaágyon ülő fagyit.


A beálló csend másodperceiben kényszerűen mindenki végiggondolja magában az opciókat: visszakanyarodni a zárás előtti percekben pakolástól hangos látványkonyhába, vagy a hangos ellenkezés hiányát látva azt gondolni, hogy belefér. Itt az utóbbi történik, és valóban, van a vendéglátásnak olyan szintje, ahol belefér: az otthoni.

Sunhill Bistro
Budapest I., Naphegy utca 67.
A teszt időpontja:
2023. február 22.

Ezt ettük:
Érlelt sajttal töltött langyos céklás ravioli:
5690
Tejszínes Sunhill halleves:
4490
Konfitált tengeri sügér filé almafüstös ikrával: 6990
Sólet glacéban sült marha oldalassal, libamájjal:
8990
Császármorzsa Snickers fagylalttal és forró barack­lekvárral:
2990
Két pohár bor:
3380
Egy nagy víz:
800
Szervizdíj:
4333
Összesen:
37 663 forint

The post Az élet a Naphegyen is harc appeared first on Forbes.hu.

Hirdetés

Cimkék

Keresés