Egy szál virág, egy szív alakú csoki. Ez maradt a nők egyenjogúságáért, szavazati jogért folytatott küzdelmekből. De hol állunk most, és mit kérnének valójában a nők, ha nőnapon megdörzsölhetnék a csodalámpát?

Jó, hogy vagytok

– nagyjából mintha csak erre redukálódott volna le a március 8-án a nőknek átadott virág vagy csoki üzenete a nemzetközi nőnap apropóján. Pedig arra az 1857-es New York-i sztrájkra emlékeztet ez a nap, amikor több tízezer munkásnő egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért tüntetett.

1911 óta ünnepli a világ a nemzetközi nőnapot, akkor az Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartott felvonulásokon a nők választójoga mellett emeltek szót. Ezt Európában az utolsók között a svájci (1971), a portugál (1976) és a liechtensteini (1984) nők kapták meg. Magyarországon 1919 óta szavazhatnak.

Nők, akik nem hiszik el, hogy jók. Karrierek úszhatnak el a menopauza miatt

A szavazati jog azonban távolról sem jelent mindent. A mai napig olyan, nőknek szánt ajándékötletekkel bombázzák a reklámok a férfiakat, amik hasznos konyhai eszközökről, illatgyertyákról és teáscsészékről szólnak. A nők még mindig heti két órával többet takarítanak otthon és dolgoznak kevesebb pénzért a munkahelyükön. A kisgyerekes szülői lét még mindig szinte csak a nők munkaerőpiaci helyzetét nehezíti meg. Még sok dolog van, amire érdemes hangsúlyt fektetni, nem csak március 8-án. Egy szál tulipán pedig mindig jólesik.

Egyenlő lehetőségek és fizetés

A legfrissebb bérszakadék-térkép szerint ma Magyarországon a nők átlagosan 17 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Ez nemcsak abból ered, hogy több férfi dolgozik magasabb fizetéssel járó vezetői pozícióban, hanem abból is, hogy előfordul, hogy a nők ugyanabban a pozícióban is kevesebb fizetést kapnak.

Az Európai Bizottság legutóbbi vizsgálata szerint 2020-ban Közép- és Kelet-Európában a kockázatitőke-befektetések alig 1 százaléka irányult nők által alapított startupokba: 5 százalék került vegyes összetételű cégekbe, a többi 94 százalék pedig kizárólag férfiak által alapított vállalkozásokba.

Az elmúlt öt évben összesen 2,47 milliárd eurót fektettek be a közép- és kelet-európai technológiai ökoszisztémába. Ennek mintegy 2,2 százalékát kapták a nők által alapított startupok, a vegyes nemű csapatokat is figyelembe véve 9 százalékot.

Az Egyenlítő Alapítvány számításai szerint a régióban nálunk a legvastagabb az üvegplafon, azaz itt kapnak munkát legkisebb arányban nők a cégek felsővezetésében, igazgatótanácsaiban, a politikában, az oktatás és a média felsővezetésében.

Középvezetői szinten még a régiós átlaghoz hasonló, 30–40 százalékos a nők aránya, de felsővezetői szinten már elmaradásunk van. A női felsővezetők aránya Magyarországon 10 százalék, miközben a V4 többi országában 25-28 százalék között mozog.

Az Egyenlítő Alapítvány gyűjtése szerint a bérkülönbségek kiegyenlítése érdekében mind a munkáltatók, mind a munkavállalók tehetnek, illetve javaslatokat fogalmaztak meg a kormány számára is.

Tudományos karrier

Utóbbiak között szerepel az is, hogy szükség lenne az iskolákban olyan programokra, melyek bátorítják a lányokat a természettudományos és mérnöki tárgyak (vagyis STEM – science, technology, engineering, and mathematics) tanulására. Az UNESCO statisztikai intézetének adatai szerint a világ tudósainak csupán 33 százaléka nő. Számuk még kevesebb az olyan területeken, mint például a mesterséges intelligencia, ahol csak minden ötödik szakember nő.

„Ez azoknak a nemi sztereotípiáknak és előítéleteknek a következménye, amelyek meggyőzhetik a lányokat arról, hogy a tudományos tanulmányok nem nekik valók, annak ellenére, hogy hatalmas lehetőségeik lennének”

– mondta Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója.

Hazánkban a legalacsonyabb, csupán 13 százalék a tudományos, műszaki és informatikai területeken vállalkozó nők aránya az Európai Unióban. Számtalan tanulmány jutott arra az eredményre, hogy a STEM területén a nők kevesebbet publikálnak, kutatásaikért kevesebb fizetést kapnak és nem jutnak olyan messzire karrierjükben, mint a férfiak.

Biztonság

Felszállni egy tömött buszra anélkül, hogy minden, a testedet érő érintésre – legyen az akár csak egy táska súrolása – összerezzennél. Hogy alaposan meg kelljen nézned, ki mellé ülsz le. Este hazafelé sétálni anélkül, hogy folyamatosan figyelned kelljen a legjobb környéken is. Elmenni egy szórakozóhelyre anélkül, hogy a potenciális ragadozóktól kelljen tartani. Tudni, hogy ha szót emelsz valami ellen és segítséget kérsz, lesz, aki odafordul hozzád.

Alapvető dolgoknak tűnhetnek, pedig nőként nem azok. Persze nemcsak az egyértelmű szexuális zaklatásról, erőszakról van szó, hanem mindazokról a félreérthető, nem egyértelmű szituációkról, amikor akár a gaslighting jelensége (amikor kétségeket ültetnek el valakiben, hogy megkérdőjelezze saját emlékezetét, észlelését) is egy kellemetlen helyzetbe hozott nő ellen fordítható.

Ennek a társadalmi jelenségnek a megoldása mindannyiunk felelőssége. Hogy észrevegyünk a kellemetlen szituációkat akkor is, ha nem mi vagyunk a célpontjai, hogy érzékenyen reagáljunk a másik ember szorongatott helyzetére is.

A nők és férfiak közti különbségre ezen a területen egy kifejezés is létezik: félelemszakadék – írja cikksorozatában a 444. A lányok sokkal nagyobb arányban vannak kitéve zaklatásnak, gyerekkoruktól kezdve arra kondicionálják őket, hogyan viselkedjenek és létezzenek úgy, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet.

Megosztott házimunka

Tele van a TikTok takarító, mosogató férfiakkal, akik butyuta kis dallamra énekelnek. „A feleséged a partnered, nem az anyukád, nem egy szobalány, vagy takarítószemélyzet, aki azért van itt, hogy felszedje utánad a cuccaid.”

Kedves, vicces videók, melyek arra hivatottak felhívni a figyelmet, hogy itt az idő, hogy minden férfi észrevegye: ugyanúgy az ő feladata az otthon rendben tartása, mint a vele élő nőé.

A láthatatlan munka fogalmát a 80-as évek végén alkotta meg Arlene Kaplan Daniels szociológus. Ide tartozik mindazoknak a feladatoknak az elvégzése, melyek mindennapjaink részei, nem jár értük fizetés, többnyire köszönet sem. Csak akkor tűnik fel, ha nincs elvégezve. Ha nincs elmosogatva, ha koszos a lakás, ha a gyerek ruhája nincs kimosva, ha ottmarad a csomag a postán.

Magyarországon hagyományosan még mindig nagyobb részben a nők viselik a háztartás vezetésének terheit. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adatai szerint a 15–74 közötti nők naponta átlagosan 183 percet fordítanak a háztartási munkákra, míg a férfiak csak 78-at.

A gyerekek születése csak még kedvezőtlenebbé teszi a helyzetet a nők számára: a Kohorsz ’18 kutatás szerint jelentősen csökkennek a megosztva végzett háztartási tevékenységek. A láthatatlan munkába beletartozik a gyerekek nevelése mellett az idősebb hozzátartozók segítése, ápolása, és az önkéntes munka is.

A szülés szabadsága

Röviden meg lehetne oldani ezt a pontot azzal a mondattal, hogy aki akar, szüljön, aki nem akar, ne szüljön. Ne érezze úgy bárki, hogy köze lehet egy másik ember reprodukciós terveihez, a saját életére és testére vonatkozó vágyaihoz és álmaihoz.

Nemcsak társadalmi érzékenyítésre van szükség ezen a területen sem, hanem arra is, hogy akár egy tolakodó kérdésre is tudjunk kedves mosolygás helyett elutasító válasszal szolgálni. Hogy kifejezhessük, hogy a másik intim területre lépett, amihez nincs köze.

Intézményes területen pedig még nagyobb lépésekre lenne szükség. Arra, hogy érvényesüljenek a szülésre készülő nők jogai, hogy dönthessenek arról, milyen beavatkozásokat szeretnének és milyeneket nem.

Magyarország egyelőre nem áll jól. A Kohorsz vizsgálata szerint a szülések jelentős hányada, 43 százaléka császármetszéssel zajlik, és csupán 57 százaléka valósult meg hüvelyi úton.

Holott az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint maximum 10-15 százalék körüli császármetszés-arány lenne a kívánatos, az ennél magasabb arány már nem csökkenti tovább a halálozást, ellenben számos komplikációhoz vezethet. Összességében minden tizedik nő számára rossz élményt jelentett a szülés.

Itthon többek mellett a Másállapotot a szülészetben mozgalom dolgozik a nőközpontú ellátás megvalósulásán, hogy változást idézzen elő az egyén, az ellátórendszer és a társadalom szintjén.

Olcsóbb menstruáció

Persze, lényegesen jobb helyzetben van már egy 21. században élő nő, mint elődei, akik havonta napokig lábuk közé dugott ruhadarabokkal vészelték át a menstruációs napokat – mert ez volt az egyetlen megoldás. De ma Magyarországon, amikor több kényelmesebb eszközt is használhatunk, továbbra is ezrek élnek így amiatt, hogy nem képesek megfizetni az egyébként elérhető higiéniai termékeket.

A menstruációs szegénység nem kényelmi kérdés és nem csak harmadik országbeli nőket és lányokat érint.

Egy, az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint diákok milliói maradnak otthon a menstruációjuk okozta kellemetlenségek miatt, és százezer felett van azok száma, akik azért nem mennek iskolába, mert nem tudnak venni maguknak betétet vagy tampont.

Magyarországon ezeken a higiéniai termékeken jelenleg is 27 százalékos a forgalmi adó. Pedig lassan egy éve hagyta jóvá az Európai Unió az erről szóló irányelvet: a női egészségügyi termékekre is alkalmazhatják a tagállamok a nulla százalékos áfát.

Vécépapír háromezerért? Jobb, ha hozzászokunk

Alig néhány napja egy LMP-s képviselő javasolta az országgyűlésben az intimhigiéniai termékek általános forgalmi adójának eltörlését. A világ egyre több országában ingyenesen is elérhetők a menstruációs termékek – például Skóciában és a diákoknak Angliában vagy Új-Zélandon. Ausztria 10 százalékra csökkentette a termékeket érintő forgalmi adót.

A tamponok és betétek hazai áráról nemrég mi is írtunk, utánajártunk, hol mennyibe kerülnek az egyes márkák termékei.

The post Ami tényleg kell a nőnek – többre lesz szükség egy virágnál appeared first on Forbes.hu.