Nem egyszerű elcsípni látványos marsi naplementéket, de a Curiosity rovernek ezúttal igazi gyöngyszemet sikerült megörökítenie: a 2023. február 2-án horizont alá ereszkedő Nap fénysugarai megvilágították a felhőket. Ezeket a napsugarakat ,,krepuszkuláris sugaraknak” is szokták nevezni az ,,alkonyat” latin megfelelőjéből. Ez az első alkalom, hogy ilyen tisztán sikerült napsugarakat megfigyelni a Mars felszínéről.

A felvétel a Curiosity rover legújabb alkonyati felhő-felmérése során készült, ami a korábbi 2021-es éjszakai világító felhők megfigyelését követi. Míg legtöbb marsi felhő legfeljebb 60 km-es magasságban található a felszín felett és főleg vízjég alkotja őket, az új felvételeken látható felhők úgy tűnik magasabban vannak, ahol különösen hideg van. Ebből arra következtethetünk, hogy szén-dioxid jégből, ismertebb nevén szárazjégből állhatnak.

Alkonyati napsugarak a Marson a NASA Curiosity rover 2023. február 2-i felvételén. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A felhők, ahogyan a Földön is, bonyolult, de az időjárás megértéséhez elengedhetetlen információkkal szolgálnak. Megfigyelve, hogy hol és mikor keletkeznek, többet tudhatunk meg a marsi légkör összetételéről, hőmérsékletéről és a benne fújó szelekről. A 2021-es felhőfelmérés főleg a Curiosity fekete-fehér navigációs kameráit használta a mozgó felhők szerkezetének megfigyelése céljából. A januárban kezdődött új program inkább a színes Mastcam kamerát használja, amivel jobban megfigyelhető a felhőket alkotó részecskék növekedése az idő függvényében.

A napsugarakat ábrázoló képen kívül, január 27-én a Curiosity megörökített egy színes, madártoll formájú felhőt is. Bizonyos típusú felhők szivárványszínben játszanak, ha megvilágítja őket a Nap – ezeket nevezzük irizáló felhőknek és a Földön is megfigyelhetők.

Tollformájú irizáló felhő a Curiosity 2023. január 27-i felvételén. Az irizáló felhők színe a felhőket alkotó részecskék méretéről árulkodik. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

Mark Lemmon kutató (SSI) elmondása szerint, ha irizáló felhőt látunk, az azt jelenti, hogy a felhő adott területén az alkotó részecskék mérete megegyezik a szomszédos részecskékkel. A színátmenetekből pedig következtethetünk arra, hogyan változik a részecskék mérete a felhőn belül. Ebből a felhő fejlődéséről és az alkotó részecskék időbeli méretváltozásairól tudhatunk meg többet. A Curiosity a napsugarakat és az irizáló felhőket is panorámaképen örökítette meg, amit a Földre küldött 28 felvételből illesztettek össze. A képeken ezután utómunkát is végeztek, hogy minél jobban kiemeljék a fényes területeket.

Forrás: NASA JPL