Nos, a rövid válasz, hogy nem, nagyon nem valószínű. Az elmúlt napok eseményeit azonban igenis érdemes kicsit számokkal is megmagyarázni, tarkítani.

A 2008-2009-es válságot követően a bankokat rendkívüli módon megerősítették, rengeteg különféle tőkeelemmel durva stresszhelyzetekre is felkészítették. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért van mégis tele a sajtó azzal, hogy egy amerikai, és most már egy svájci bank is nehéz helyzetbe került. A fentiekre keressük a választ.

Hétszáz millió dollárnyi fizetés is benn ragadhatott volna – az amerikai bankcsőd közelről

Silicon Valley Bank

A piaci turbulenciák a Silicon Valley Bank (SVB) csődjével kezdődtek. Az SVB esete nagyon speciális.

Egyrészt bár az Egyesült Államok 16. legnagyobb bankja volt, az igazán nagy bankokra vonatkozó szabályozás nem vonatkozott rá, mivel a tengeren túl még kicsinek számított. A bank egyébként konzervatív mérleggel rendelkezett, szinte alig hitelezett, a betétek nagy részét állampapírban, jelzáloglevélben tartotta.

A mérlege másik oldalán ezeket a befektetéseket nagyrészt tech startupoktól szerzett betétekből finanszírozta. A jegybanki kamatemelések miatt a technológiai befektetések megcsappantak, a startupok pedig, melyek többsége veszteséges, elkezdték felélni a banknál tartott pénzt. 

Ezzel párhuzamosan a bank hosszú papírokban tartott befektetései a jegybank kamatemeléseinek köszönhetően leértékelődtek. Ezt ennek a banknak az esetén nem kellett átvezetni az eredmény-kimutatásban, mert a kötvényportfóliót a „lejáratig tartandó” könyvben sorolták. Csakhogy ha a betétesek elkezdik elvinni a pénzt a bankból, akkor bizony a lejáratig tartott portfólióból is kell eladni, azaz mégiscsak realizálni kell a veszteséget.

A veszteség pedig nagyon nagy volt, több mint az SVB teljes tőkéje. Azért hagyták csődbe menni, de a betéteseket teljesen kifizették. 

Hasonló probléma egyébként az európai bankok esetén az általunk látott, olvasott elemzések és számítások alapján töredéke az Amerikában látott szinteknek. Az európai nagybankok esetén a fenti veszteségek, tehát az állampapír-portfólión nem realizált veszteség a tőke egy számjegyű százalékos szintjére korlátozódik. Tehát annak esélye, hogy egy, az SVB-hez hasonló okokból bekövetkező bankcsőd legyen Európában, a nagy bankok esetén minimális.

Jó, de akkor mi ez a botrány a svájci Credit Suisse-nél? 

Az SVB csődje után érzékennyé váltak a befektetők mindenre, ami b-vel kezdődik és ank-al végződik. A sorban kétségtelenül a leggyengébb láncszem már egy európai mértékkel is nagy bank volt, a Credit Suisse. A Credit Suisse kálváriája nem az elmúlt hetek története. A bank nem egy botrányos ügyben volt főszereplő, gondoljunk itt az egyik leghíresebbre, az Archegos Capital összeomlásában betöltött szerepükre. De sikerült egy bolgár drogdílernek is segíteni pénzt mosni, és nyakig benne voltak egy mozambiki korrupciós botrányban is.

Kis túlzással mindent megtettek azért, hogy leépítsék a befektetők bizalmát. 

A Credit Suisse valójában nem egy bank. A patinás svájci bank még 1988-ban szerzett részesedést a First Boston nevű amerikai brókercégben, amelynek aztán idővel 100 százalékos tulajdonosa lett. Az eredeti svájci bank teljesítményét aztán az amerikai divízió rombolta le évről évre. Ennek legutóbbi esete az Archegos, de a subprime válság dollárban tízmilliárdos számláját is az amerikai divíziónak köszönhetik a svájciak.

Ugyanis az intézet eredeti bankja a svájci Credit Suisse, egy, a tavalyi évben is nyereséges bank. A patinás név mögött komoly vagyonkezelési, alapkezelési és private banking üzletág rejlik. Ez óriási érték volt a bankban, ugyanakkor a sorozatos botrányok miatt az ügyfelek elkezdtek elpártolni ettől az amúgy nyereséges és sikeres részétől is a banknak. 

Ezt tavaly a bank vezetése felismerte. Elhatározták, hogy leválasztják a problémás amerikai leányt a csoportról, és arra koncentrálnak, amiben egyébként viszonylag jól teljesítettek az elmúlt 30 év nagy részében. Ez alapvetően a privát banki szolgáltatások, alapkezelés és vagyonkezelés hármasát jelentette.

Helyes döntés, ugyanakkor úgy fest, későn született.

Azonban a médiának, a szenzációhajhász címadásoknak, a félelmek és álhírek kontrollálatlan terjedésének is óriási szerep jut a fentiekben. A bizalmi válság elharapódzásában ezek nem mellékes tényezők, annál is inkább, mivel új hír valójában nincs a Credit Suisse kapcsán. A fenti botrányok és információk, már messze tudott tények voltak az SVB csődje előtt is.

Ugyanis, ahogy az elején említettem, az európai bankok messze jobban tőkésítettek és szabályozottak, mint amerikai társaik, és ez alól a Credit Suisse sem kivétel. Mint bármilyen publikus információval rendelkező befektető vagy elemző, azt látom, hogy a Credit Suisse esetén nincs alapvető tőkeprobléma.

Nem az a helyzet, mint az SVB-nél, hogy elbukták volna a tőkéjük több mint 100 százalékát. Nem, a Credit Suisse tőkemegfelelési mutatója kifejezetten magas, ezzel a mérleggel és tőkésítettséggel erre a bankra 2008-2009-ben azt mondta volna bárki, hogy az egyik, ha nem a legbiztonságosabb bank.

Egyvalamiben már most rekordot hoztak a bankcsődök a 2008-as válsághoz képest

Akkor mégis miért menekülnek a befektetők, és miért avatkozott be a svájci jegybank?

A befektetőket elsősorban a félelmek, és nem a racionalitás vezérli. A svájci jegybank pontosan azt csinálta, mint az SVB csődjét követően az amerikai Fed, likviditást nyújtott a banknak. Hiszen ha egy bankot megrohamoznak a befektetők, akkor rövid távon likviditásra van szüksége. Ha ez rendelkezésre áll, akkor innen két lehetőség van. 

A Credit Suisse-nek valójában nem tőke kell, hanem bizalom. Ha a fenti likviditást biztosító intézkedésekkel sikerül visszaszerezni a bizalmat, akkor a dolgok elcsendesednek idővel.Ha a fenti intézkedés nem elegendő, akkor valahogyan bizalmat kell vásárolni a banknak.

Mivel megítélésem szerint tőkéje van elég, ezért bizalmat kölcsönözni az államtól, vagy egy jobb nevű banktól tud. A bizalom államtól való kölcsönzése részlegesen megtörtént azzal, hogy a svájci jegybank likviditást biztosított a bank számára. Ha ez nem elég, akkor marad még két opció: az egyik, hogy egy jobb nevű bank felvásárolja, a másik pedig az állam még durvább beavatkozása, egyfajta államosítás. 

Ez utóbbinak két fajtája van, a bail-in és a bail-out.

A bail-in azt jelenti, hogy az állam jelképes 1 svájci frankért átveszi a bankot, gyakorlatilag államosítja, és így a bank részvényesei és alárendelt kötvényeseinek egy részét is bevonja a szanálásba. Ez nem valószínű, mivel ahogy írtuk, nincs szüksége a banknak tőkére, így a részvényesek és a kötvényesek ilyen szintű büntetése felesleges, és az egész fejlett bankszektor számára káros precedenst teremtene.A másik opció a bail-out, ekkor az állam pénzért többségi részesedés szerez, így helyreállítható a bizalom, és gyorsabban leválaszthatóvá válik az igazán problémás amerikai lába is az üzletnek. 

Az élet majd igazolja a fentiek közül valamelyik forgatókönyvet. Egy dolog azonban mindenképpen fontos tanulság valamennyi pénzintézet számára.

A hitelesség és reputáció fenntartása kulcsfontosságú fundamentum, amely a valós pénzügyi helyzet és tőkésítettség felett áll.

Gyurcsik Attila
az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

Borítókép: az amerikai pénzügyminisztérium épülete Washingtonban 2023. március 13-án.

The post Lesz-e újabb rendszerszintű bankválság? appeared first on Forbes.hu.