Vidám ének hangja szállhatott volna a héten a nemzeti ünnep alkalmából, ha nem hegedültek volna az idegeinken a közélet jeles szereplői, köztük a kordonok közt szabadsághoz ódázó miniszterelnök, aki a magyarokat fenyegető, rejtélyes idegenekről beszélt (vélhetően a szokásos ellenségeire gondolva, nem a földönkívüliekre), meg a teremtő istennel szemben álló romboló szellemekről, amelyek manapság oly sok celebet és világ­sztárt elragadnak (?), ellentétben Petőfivel, aki ma alighanem a Fidesz politikájával értene egyet – ugyan ezt nem tudjuk, mire alapozza a kormányfő, végzett-e verselemzéseket vagy szellemidézést. A Jobbik elnöke szerint az ő pártja meg gróf Széchenyi István és a reformkor örököse, Gyurcsány Ferenc szavaival a DK pedig a skandináv világé (?), de ellenzéki alakulatok vezetőitől még megérthető, hogy az ön(újra)definiálás küzdelmes ideit élik, míg a kormánypárt kisajátít magának jóformán mindent, ami nemzeti, magyar, meg a „mi fajtánk”.