Hatalmas napkitörést, más néven koronaanyag-kidobódást (angol nevéből rövidítve CME) detektáltak 2023. március 12-én, 23:36 perckor (EDT) a Napon. A CME a Nap a Földtől éppen átellenes feléről lépett ki, mégis elérte a bolygónkat. A pontos forrás helyszínének megállapításához még további adatokat gyűjtenek, de jelenleg úgy vélik, hogy az AR3234 jelű, korábban aktív régióból érkezhetett. Ez az aktív terület február végétől március elejéig a Föld felé nézett, ekkor összesen 14 közepesen erős M-osztályú fler és egy erős, X-osztályú fler lépett ki innen.

A NASA Moon to Mars Űridőjárási Osztályának elemzése szerint a CME szokatlanul gyorsan, másodpercenkénti 2127 km-es sebességgel haladt, így R-típusú (az angol rare, azaz ritka szóból) besorolást kapott. Az alábbi szimuláció mutatja a Napból kilépő kitörést (a Napot a középső fehér pont jelöli), rajta a Merkúrral (narancssárga pont) és a Földdel (a szimuláción 3 óránál sárga körrel).

A 2023. március 12-i koronaanyag-kidobódás szimulációja. (Forrás: NASA M2M Space Weather Office)

A kitörés valószínűleg telibe találta a NASA Parker napszondáját is. Az űrszonda jelenleg tizenötödjére közelítette meg a Napot (perihélium), március 17-én haladt el 8,5 millió kilométerre központi csillagunktól. Március 13-án az űreszköz életjelet adott magáról, most pedig izgatottan várják, hogy megérkezzen a következő adatletöltés ideje. Erre a perihéliumon való áthaladás után kerül majd sor, ekkor fognak megérkezni a CME eseményről és más, potenciális eseményekről a mérési adatok.

A kitörés halo típusú CME volt, ami nevét arról kapta, hogy látszólag egyenletesen távolodik el a Naptól halo, avagy gyűrű alakjában. Az ilyen CME-k függenek a megfigyelő pozíciójától is, akkor figyelhetőek meg, amikor a napkitörés vagy pontosan a Föld felé, vagy, ahogy ebben az esetben is, pontosan az ellenkező irányba történik. A táguló gyűrű jól látható a NASA/ESA SOHO napmegfigyelő űrszondájának felvételén. A SOHO körülbelül 1,6 millió kilométerrel közelebb van a Naphoz a Föld – Nap vonalon. A SOHO látómezejében a Nap fényes korongját kitakarják, hogy láthatóvá váljon a jóval halványabb légkör és a kidobódó napanyag is. A felvételen jobb oldalon lent látható fényes folt a Merkúr.

2023. március 13-i CME a NASA/ESA SOHO űrszondájának felvételén. A jobb oldalon, alul látható fényes pont a Merkúr. (Forrás: NASA/ESA/SOHO)

Hiába lépett ki a Nap túlsó oldaláról a CME, így is érezni lehetett a hatását a Földön. Ahogyan a CME-k nagy sebességgel terjednek az űrben, lökéshullámot hoznak létre, ami a CME útjába eső részecskéket elképesztő sebességre gyorsítja – ahhoz hasonlít ez, mint ahogyan a szörfözőket tolja maga előtt a beérkező hullám. Ezek a Napból származó, nagyenergiájú részecskék (solar energetic particles, vagy röviden SEP) a Naptól a Földig tartó kb. 150 millió kilométeres utat mintegy 30 perc alatt teszik meg.

Habár ilyen SEP részecskéket gyakran figyelnek meg a Föld felé irányuló napkitöréseket követően, ritkábban jutnak el hozzánk a Nap túlsó oldalán történt kitörések esetén. Ennek ellenére egy a Föld körül keringő űreszköz detektálta a CME-ből érkező részecskéket, ami azt jelenti, hogy elég nagy energiájú CME volt ahhoz, hogy részecskék olyan ütközés-sorozatát indítsa be, ami még a Nap felénk eső oldalára is eljutott. A NASA űridőjárással foglalkozó kutatói még vizsgálják az eseményt, hogy kiderítsék vajon mi okozta ezt a lenyűgöző, messzire nyúló hatást.

Forrás: NASA